Kerékpár: Ha újrakezdeném, akkor is doppingolnék - Armstrong

Egy sportág élő legendája, számos világmárka arca és a rákellenes küzdelem élharcosa volt, mára pedig megszégyenült csalóként tekintenek az amerikai Lance Armstrongra, aki a BBC-nek adott interjúban bevallotta, hogy ha még egyszer újrakezdhetné, akkor is doppingolna.

Mint ismert, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) az amerikai doppingellenes szervezet (USADA) nyomozása után megfosztotta hét Tour de France-győzelmétől, és örökre eltiltotta minden sporttevékenységtől a texasi Lance Armstrongot 2012 augusztusában.

Szponzorai elhagyták, a Livestrong alapítvány megszakította vele az együttműködést, és összeomlott szobra mint amerikai ikon.

A 43 éves Armstrong először vállalt interjút, amióta a híres amerikai médiamágnás Oprah Winfrey műsorában bevallotta tetteit. A BBC riportere arról faggatta a bukott kerekest, hogy doppingolna-e, ha újrakezdhetné.

„Ha kétezer-tizenötben ülnék nyeregbe, nem tenném meg, mert nincs rá szükség – magyarázta Armstrong. – Ha azonban ezerkilencszázkilencvenöt lenne, amikor a tiltott szerek teljes mértékben áthatották a sportot, valószínűleg újra doppingolnék.”

Armstrong és csapata 1995-ben kezdett rendszerszerű körülmények között teljesítményfokozó szereket használni, miután a riválisok között elterjedt az EPO.

„Rossz döntés volt, rossz időben, de megtörtént. Lance Armstrong megtette, és tudom, milyen következményei lettek. Tudom, mi történt a kerékpársportban ezerkilencszázkilencvenkilenc és kétezer-öt között – utalt Tour de France-győzelmeire az amerikai. – Láttam a növekedését és a töretlen népszerűségét.”

A Trek Bicycles, az Armstrongot támogató cég értékesítésből származó bevétele 100 millió dollárról 1 milliárdra növekedett, alapítványa pedig a semmiből 500 millió dollárt gyűjtött, és több mint hárommillió emberen segített.

„El akarjuk ezeket veszíteni? – kérdezte Armstrong. – Nem hinném, hogy az emberek igennel felelnének.”

Ami a Tour de France-címeket illeti, Armstrong szerint kell egy győztes, bár a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség azért nem osztotta ki utólag a sárga trikókat, mert az amerikai szinte összes korábbi riválisa doppingolt.

„Kell lennie egy győztesnek. Erik Zabelé hat zöld trikó, pedig bevallottan doppingolt. Richard Virenque hétszer szerezte meg a pöttyös trikót, és szintén bevallotta, hogy doppingolt” – érvelt Armstrong, aki állítása szerint 2009-ben és 2010-ben „tisztán” versenyzett.

Az egykori kerekes nehezen élte meg az Oprah-interjú után a publikum reakcióját.

„Kemény volt, keményebb, mint amire számítottam – emlékezett vissza Armstrong. – Brutális időszak volt.”

A történtek ellenére Armstrong pozitívan tekint a jövőbe.

„Nehéz volt, próbára tett, és nem kevés türelem kellett hozzá, de úgy tűnik, van fény az alagút végén” – tette hozzá.

Armstrong bevallása szerint az egyik legfájóbb pillanat az általa létrehozott alapítvány, a Livestrong elvesztése volt.

„Nem hazudhatok, nagyon fáj, hogy félresöpörték, elfelejtették, és sokan átverésként vagy PR-akcióként tekintenek az alapítványra – mondta erről Armstrong – Óriási tévedés, nagyon is igazi volt, és sokat jelentett számomra.”

Armstrong majdnem három évvel az eltiltás bejelentése után megbocsátásra vágyik: „Önző leszek, és azt mondom, lassan eljön az idő, hogy megbocsássanak nekem. Az én szavam azonban már nem számít, csak az utca embereinek véleménye fontos, legyen szó akár a kerékpárosok, akár a rákbetegek közösségéről.”

Az interjú során Armstrong kitért arra a számtalan emberre is, akit karrierje során megbántott. Nem a doppingolást tartja legfőbb bűnének, hanem azt, ahogy a kollégákkal és a sajtóval bánt.

„Az embert akarom megváltoztatni, azt, ahogy viselkedett, nem a döntését – taglalta Armstrong. – Ahogy bánt a körülötte levőkkel, ahogy állandóan küzdött mindenkivel, az egyszerűen elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan.”

A jövőt illetően az alábbi gondolatokat fogalmazta meg Armstrong, aki jelenleg abban bízik, hogy a Független Kerékpáros Reformbizottság (CIRC) csökkenti az eltiltását, hogy legalább jótékonysági sporteseményeken részt vehessen.

„Várom azt az időt, amikor a telefonom híváslistája nem csupán ügyvédek nevéből áll, és csak az jár a fejemben, hogy hogyan teljesítenek a gyerekek a suliban, milyen az idő és milyen nagyszerű napot töltöttem a családommal.”

Armstrong azt is reméli, hogy egy napon újra segíthet másokon.

„Szeretnék eljutni oda – talán sosem fogok –, hogy újra segíthessek az embereknek.”

Január 29-én, csütörtökön este Lance Armstrong: The Road Ahead címmel 30 perces dokumentumfilmet vetít a BBC.