Hegyi menő – Iglói Nagy István publicisztikája

Tizenegy éve, 2006 májusában a spanyol rendőrség, a Guardia Civil nyomozói több országot felölelő felderítő akcióik után kihallgatásra hívták Alberto Contadort. Egyike volt annak a több tucatnyi sportolónak – többségükben profi kerekesek – akik doppinghasználat gyanújába keveredtek. Utóbb a vádat ejtették, a Madrid elővárosából, Pintóból származó fiatalembert ártatlannak nyilvánították. Az akció neve Operación Puerto volt. (Puerto, spanyol szó, a latin por-tusból eredeztetik, jelentése kikötő, a kerékpársportban a hegyi szakaszok magaslatait hívják így.)

2017. szeptember – a Guardia Civil nagy erőkkel vonult fel, megmozdulásuk ezúttal az Operación Puerto del Angliru munkacímet kapta. A Puerto-akciókban Contador a közös nevező, de micsoda különbség!

Az egyenruhásoknak 11 éve főleg szellemi kapacitásaira volt szükségük, tetteseket, összefüggéseket kerestek, ezúttal azonban a fizikai képességeiket csillogtatták, merthogy a spanyol körverseny, a La Vuelta legendás hegyi befutóján tízezrek őrjöngve biztatták az ibériai hőst, aki korábban bejelentett visszavonulása előtt még utoljára felküzdötte magát az 1570 méter magasan lévő Angliru-csúcsra.

Az egyenruhásoknak minden erejükre, futótudásukra szükség volt, hogy a keskeny hegyi útnál tomboló híveket távol tartsák kedvencüktől, a felajzott tömeg legszívesebben feltolta volna a kínzó emelkedőn a láthatóan ereje utolsó tartalékait is felemésztő sportolót. Utoljára megmutatta, ki a legény a hegyen, ahogy évek alatt megszokhatta a publikum, jellegzetes táncoló mozdulataival, a nyeregből kiállva haladt az olykor csaknem harmincszázalékos emelkedőn, s a La Vuelta utolsó előtti etapján elsőként ért célba.

Azt illetlenség firtatni, hogy ezt a koreográfiát a konkurens csapatok illetékeseivel netán előre titkon egyeztették-e, megadva ily módon a tiszteletet a Pistolerónak (Contador beceneve: Pisztolyos), mindenesetre az évkönyvekben az ő nevét jegyzik be. Tegyük hozzá, megérdemelten. S alighanem az összegyűlt szurkolók a mélybe taszították volna azt, aki akár egy szóval is megemlíti az Operación Puertót, itt csak a Puerto del Angliruról lehetett beszélni.

S másnap Madridban, a La Vuelta befejező napján, noha az összetett győztesnek járó piros trikóban a brit Chris Froome kerekezett, újra sok ezren zarándokoltak el, hogy méltó módon búcsúztassák hősüket, „Gracias Señor Pistolero”. Lobogtak a spanyol zászlók, önfeledten ünnepeltek a Plaza de Cibeles tér ikonikus szökőkútja körül, ahol ekkora tömeg a Real Madrid bajnoki, kupa- vagy éppenséggel Bajnokok Ligája-győzelmeit szokta köszönteni. A labda helyett most a kerékpár, annak királya volt a sztár. (Zárójelben: az Operación Puerto idején a Real Madrid és a Barcelona futballcsapata is gyanúba keveredett.)

Persze, voltak, akik most a madridi fiesztán nem kis malíciával megjegyezték, a Pisztolyos mostantól bátran fogyaszthat bármennyi marhabélszínt, utalva ezzel arra a 2010-es különös esetre, amikor Contador a Tour de France-on pozitív doppingtesztet produkált, s azzal védekezett, hogy bizonyára az előző este elfogyasztott steak a bűnös, feltehetően a levágott állat húsából származik a tiltólistán lévő clenbuterol. A 2006-os vád alól tisztázta magát, utóbb már nem járt sikerrel, hosszas vizsgálatok, oda-vissza fellebbezések után a nemzetközi Sportdöntőbíróság határozatával két évre eltiltották, megfosztották őt két trófeájától, a 2010-es Tour de France, illetve a 2011-es Giro d’Italia bajnoki címétől. Igaz, akkor maradt még a „tölténytárában” a 2007-es és a 2009-es Tour-, a 2008-as Giro- és az ugyancsak 2008-as La Vuelta-siker. (Büntetése letöltése után még 2012-ben és 2014-ben is begyűjtött egy-egy La Vuelta-, illetve 2015-ben egy Giro d’Italia-elsőséget.)

Ebben az évben már csak elejtett szavakat lehet hallani Contador vélt vagy valóságos doppingügyeiről, nem elítélően, inkább csak a történeti hűség kedvéért. Ő a nép egyszerű gyermeke, a pintói kölyök, mai napig születési helyén él, példás a családi élete, 17 évesen megismert fiatalkori szerelme a felesége, sokszor látható, hogy nem csupán szavakban fontos neki a sírig tartó hűség, egészségügyi alapítványokhoz, hátrányos helyzetben lévőket segítő jótékonysági akciókhoz adja a nevét és pénzét.

Kötődése az egészségügyhöz nem véletlen, fején ma is viseli annak a 2004-es műtétnek a nyomát, amikor egy születési rendellenesség, agyér-tágulat miatt kockázatos operáción esett túl. Nincs az az akadály, amit le ne győzne, jöhetnek orvosok, rendőrök, doppingellenőrök – Contador sikeresen „teker át” a megpróbáltatásokon.

Gyakran vonnak párhuzamot Contador és Miguel Indurain között. A baszkföldi ötször nyert a Tour de France-on, kétszer a Giro d’Italián, paradox módon nem sikerült diadalmaskodnia a La Vueltán. Szülőhelyén, a Pamplona melletti Villavában szobrot állítottak neki, Istenként tisztelik, a városka díszpolgára, az itt kezdődő Pireneusok hegyeit meghódítani igyekvő amatőr kerékpárosok sokasága szinte Indurainnak képzeli magát, amikor elindul a csúcsok felé. Az akkor már négyszeres Tour-bajnok 1994-ben pozitív doppingmintával bukott meg, a vizsgálatok salbutamol nevű készítmény nyomaira bukkantak. Ő nem bélszínre hivatkozott, mint később honfitársa, ebben az időben még az asztma gyötörte a sportolók sokaságát, az ellen védekeztek különféle szerekkel. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség is üldözte a salbutamolt mint teljesítményfokozót, de engedélyezte mint légzőszervi bajok elleni gyógyszert. Nem véletlen volt zavarban Alexandre de Merode herceg, a NOB orvosi bizottságának akkori vezetője, amikor sajtótájékoztatóján bejelentette: Miguel Indurain ártatlan.

E ponton említsünk meg egy nem kerékpáros, de igencsak aktuális, Indurain meg sok más sportoló estére emlékeztető dopping- vagy gyógyszerpolémiát: a teniszező Marija Sarapovánál egy kontroll alkalmával meldonium nyomaira bukkantak, ami ha innen nézzük tiltott izomerő-fokozó, ha máshonnan, akkor szívritmuszavart vagy cukorbetegséget kúráló szer. Tessék választani! Az orosz hölgynél az ítészek az előbbire voksoltak, átmenetileg száműzték a pályákról. Amikor visszatérni készült, a Roland Garros szervezői nem engedték indulni, a francia közvélemény lecsalózta, a US Openen viszont nemrégiben rendezők és nézők tárt karokkal fogadták…

Sohasem próbáltam feltekerni harmincszázalékos emelkedőn sok száz méteres magasságokba, elképzelni sem tudom, lábakon és tiszta fejen kívül mi szükségeltetik hozzá. Fogalmam sincs, hogy például mi mozgatta a spanyol Roberto Herast, mi munkált a testében és a fejében, amikor 2000-ben – a mai napig érvényes – rekordidővel felért az Anglirura. Talán ő is kedvelte a marhasteaket, netán asztma gyötörte, esetleg szívbajokra panaszkodott? Lehet, hogy akkor is doppingolt, hiszen öt évvel később EPO használatával csípték nyakon… Négyszer nyert a La Vueltán, előbb megfosztották címeitől, utóbb visszaperelte őket, sőt elmaradt bevételi kapcsán több mint 700 ezer eurós kártérítést is megítéltek neki. Büszkén, emelt fővel éli az életét. Miként Contador és Indurain is.

Az embereknek hősökre van szükségük, s mint minden földi halandó, ők is hibázhatnak, és rájuk is vonatkozik a „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Mi, szurkolók, például a profi kerékpársportért is rajongók, nem akarunk a hegy lábánál a kezét megadóan feltevő Contadort látni, szenvedjen, taposson, de érjen célba, ha lehet, csúcsidővel. Csóváljuk a fejünket, amikor rendőrök kihallgatásra hívják, de jobban szeretjük, amikor a hegyen vigyázzák őt.

S ha úgy érzik, lehetnek asztmások, szívbetegek, s ha marhasültre vágynak, egyenek, amennyi beléjük fér. Így szeretjük őket.