A génjeiben van a kerékpározás – Mathieu van der Poel és az elképesztő családja

Ez a nyár a családoké – sportértelemben is.

Nekünk, magyaroknak leginkább a birkózó Lőrincz fivérek fantasztikus tokiói olimpiai szereplése ugorhat be Tamás arany- és Viktor ezüstérmével, de néhány héttel korábban egy másik sportágban, egy másik gigaeseményen is „családi történelem” íródott, francia-holland koprodukcióban.

Június 27-én délután bizonyos Mathieu van der Poel száguldott át elsőként Mur de Bretagne-nál, a Tour de France második szakaszának célvonalán (éppen a címvédő és későbbi győztes Tadej Pogacar előtt), s remek etapsikerének köszönhetően összetettben is az élre állt. Jutalmul magára ölthette a sportág legnagyobb becsben tartott megkülönböztető mezét, az ikonikus sárga trikót – s ebben érthető módon olyan jól érezte magát, hogy a folytatásban is hasonlóan bravúros és látványos versenyzéssel még hat napon át nem is engedte át másnak.

Bringásberkekben úgy tartják, a legtöbb versenyző a fél karját odaadná, ha csak egy napon át viselhetné a legendás sárgát, az élete első Francia körversenyén induló holland fiatalember tehát bizonyos szempontból sokszorosan túlteljesített.

Ugyanakkor ez önmagában nem volna eget verően nagy sztori – ám itt jön(nek) be az(ok) a bizonyos családi szál(ak), úgy pedig már tényleg egyedülálló történet bontakozik ki. Tudniillik hősünk édesapja, Adrie 1984-ben ugyancsak viselte már a „maillot jaune-t”, még ha egyetlen nap erejéig is – ez azonban utóbb éppen elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az országúti kerékpározás hosszú és gazdag, több mint évszázados múltra visszatekintő történetében ők legyenek az első sárga trikós apa-fia páros!

No de induljunk még messzebbről, a nagypapától, merthogy ő sem akárki – avagy a gének elég sok mindenre magyarázatot adnak.

Raymond Poulidor korának egyik legjobbja volt: a „Pou Pou” becenevű francia versenyző 1964-ben megnyerte a Vuelta a Espanát, emellett számos egynapos klasszikus és szakaszverseny győztese volt, a sportági főversenyen, a Tour de France-on 14 (!) alkalommal indult, s több mint a felén, nyolcszor fel is állhatott az összetett dobogójára, ami elképesztő teljesítmény. A sors fura fintora ugyanakkor, hogy a 232 letekert szakasza ellenére a sárga trikót soha, egyetlen napig sem viselhette, bármennyire is vágyott rá.

A francia ikon később egy holland bringáshoz adta feleségül egyik lányát, Corinne-t, bizonyos Adrie van der Poelhoz, generációja egyik legjobb egynapos menőjéhez. Akinek klasszikusokon aratott győzelmeivel Dunát lehetne rekeszteni, nyert egyebek mellett Flandriai kört, Liege–Bastogne–Liege-t, Amstel Gold Race-t és Clásica de San Sebastiánt is, emellett országúton vb-ezüstérmes, terepen világbajnok volt.

Nos, a két klasszis, az após és a vő legjobb tulajdonságai összeadódhattak, a következő generációként megérkező Mathieu személyében hihetetlenül komplex, sokoldalú, már-már tökéletes bringás „prototípus” született. (Mármint a „demóverzió” után, hiszen Mathieu bátyja, David is kerékpárversenyző, még ha jóval szerényebb eredményekkel is, mint a család többi tagja – de így legalább itt volt a tavalyi Tour de Hongrie-n, vagyis a szerencsésebb sportágkedvelők testközelből szurkolhattak a nagy nevű Van der Poel família egyik tagjának.)

De visszatérve főszereplőnkhöz: Mathieu gyakorlatilag minden hangszeren játszik, méghozzá igen virtuóz módon, s ez jóformán egyedülállóvá teszi a mai mezőnyben. Manapság ugyan már nem ritka, hogy egy bringás több lábon áll, s több szakágban és/vagy felületen is versenyez évszaktól vagy az aktuális kihívástól függően (lásd legújabb bringás hőseinket, Valter Attilát és Vas Kata Blankát), de az, hogy valaki a felnőtt elitmezőnyben is valamennyiben folyamatosan ott legyen a legjobbak között...

„MVDP” viszont földön, vízen, levegőben; aszfalton, murván, sárban egyaránt úr. Az angolul cyclo-crossnak nevezett téli, saras terepkerékpározás az egyik kedvenc műfaja, országúton édesapjához hasonlóan az egyik legjobb egynapos menő (immár a Grand Touron is megvillantotta oroszlánkörmeit), e két felületen hétről hétre fantasztikus csatát vív a másik, hozzá hasonló csodabogárral, a belga Wout Van Aerttal napjaink legizgalmasabb sportági rivalizálásának keretén belül.

Emellett hegyikerékpárban is oktat: alig három héttel a Tour-parádéját követően a tokiói olimpiára már a mountain bike-osok egyik favoritjaként érkezett – más kérdés, hogy (arany)érem helyett végül az egész esemény egyik legemlékezetesebb jelenetsorát sikerült összehoznia, miután lemaradt arról a „jelentéktelen” információról, hogy a pálya egyik sziklás letörésénél elhelyezett rámpát csak az edzéseken használhatják, így gigantikus bukás lett a vége... Nem elegáns a kifejezés, de ebben az esetben nem túlzás, hogy akkorát esett, mint az ólajtó, rögtön az első kör végén, éremesélyei rögvest elszálltak, azóta pedig az interneten több módon, rajzos, képregényes, karikatúrás formában is megörökítették a rajongók a nem mindennapi mozdulatsort.

Mathieu van der Poel éve mégsem erről marad emlékezetes, hanem sporttörténelmi tettéről, s az azt követő megható pillanatokról. Miután a június 27-i második Tour-szakaszon áthaladt a célvonalon, bringája nyergében ülve az égre pillantott és mutatóujját a magasba emelte. A kamerák előtt pedig elöntötték az érzelmek. Imádott nagypapája, Raymond Poulidor ugyanis 2019 novemberében elhunyt, így már nem élhette meg unokája csodálatos sikerét.

„Tudom, hogy most nagyon büszke lenne rám – szipogta Mathieu.  – Akik ismernek, tudják, mennyire közel álltunk egymáshoz – nagyon szenvedtem, miután elveszítettem. Akkor lett volna igazán szép ez a nap, ha ő is itt lehetett volna és velünk együtt élhette volna át. Akkor készült volna el életem fotója...”

Édesapja, Adrie egyetértett vele, de igyekezett lelket önteni fiába: elmondta, végtelenül büszke rá, és a sárga trikó a létező legszebb tiszteletadás a nagypapa emlékének. Azt már a befutót a célvonaltól néhány kilométerre, egy szurkoló lakókocsijában kistévén végigkövető Adrie van der Poel is csak utólag ismerte be, hogy Mathieu győzelmét és ünneplését látva ő sem tudott megálljt parancsolni könnyeinek...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. augusztus 14-i lapszámában jelent meg.)