Országimázs – Thury Gábor jegyzete

Néhány nappal jártunk 1986. augusztus 10. előtt, szabadságon voltam, Franciaország eldugottnak mondható kisvárosa, Gap környékén időztem. Dög meleg volt a Déli-Alpok lábánál, néhány barátommal a strandon múlattuk az időt. Beszélgetésünket hallva kérdezgették, honnan jöttünk, amikor mondtuk, hogy Magyarországról, úgy néztek ránk, mintha egy másik bolygóról érkeztünk volna. Nem voltak illúzióink, ez még (?) az az időszak volt, amikor a fejlett nyugaton Budapest vagy Bukarest egyre ment... Mígnem egy velünk egykorú fickó csak annyit mondott: Alain Prost, majd valami irgalmatlan kiejtéssel hozzátette, Mogyoród.

Itthon már a Kádár-rendszer puha diktatúrájában ha a rendőrnek nem is lehetett visszabeszélni, a koncerteken legalább nem verték meg az embert. Noha még „mocskos idők” voltak, 1983-ban bemutatták az István, a királyt, amely revelációként hatott. Eszkimó asszony már két éve fázott, pontosabban három éve, mert a film cirka egy esztendőt dobozban fagyoskodott.

Beindulóban volt a második gazdaság, a hivatalos establishment nyugat felé orientálódott – ennek részeként került 1986-ban a Formula–1 hazánkba. Magyarország pedig a világ térképére. Tudom, ez a megállapítás sommás, de van valóságalapja. Mi itthon azt hisszük, országunkat történelméből, kultúrájából fakadóan szinte mindenütt ismerik. Francia vendéglátóinknak fogalmuk sem volt erről, ám tisztában voltak vele, hogy az F1 regnáló világbajnoka, Alain Prost „valami” új helyszínen rója a köröket. Talán mondanom sem kell, a mi franciaországi tartózkodásunk is „felértékelődött”, azon egyszerű oknál fogva, hogy Magyarország sporttörténelmet írt.

Pénteken a három rangos kerékpárverseny egyike, a Giro d'Italia kezdődik hazánkban. A Nagy rajt és az Olasz körverseny további küzdelmei a tévé jóvoltából mintegy 200 ország 800 millió nézőjéhez jutnak el. Nem csupán a szabadidősportként is roppant népszerű sportágnak, hanem hazánknak is kivételes alkalom ez. A magyarországi három nap többet adhat rólunk a világnak, mint száz oldal a bedekkerben. Ez az igazi országimázs.

A jövő itt van, kezdjük újra!

(Egy városi bringás)

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!


Néhány nappal jártunk 1986. augusztus 10. előtt, szabadságon voltam, Franciaország eldugottnak mondható kisvárosa, Gap környékén időztem. Dög meleg volt a Déli-Alpok lábánál, néhány barátommal a strandon múlattuk az időt. Beszélgetésünket hallva kérdezgették, honnan jöttünk, amikor mondtuk, hogy Magyarországról, úgy néztek ránk, mintha egy másik bolygóról érkeztünk volna. Nem voltak illúzióink, ez még (?) az az időszak volt, amikor a fejlett nyugaton Budapest vagy Bukarest egyre ment... Mígnem egy velünk egykorú fickó csak annyit mondott: Alain Prost, majd valami irgalmatlan kiejtéssel hozzátette, Mogyoród.

Itthon már a Kádár-rendszer puha diktatúrájában ha a rendőrnek nem is lehetett visszabeszélni, a koncerteken legalább nem verték meg az embert. Noha még „mocskos idők” voltak, 1983-ban bemutatták az István, a királyt, amely revelációként hatott. Eszkimó asszony már két éve fázott, pontosabban három éve, mert a film cirka egy esztendőt dobozban fagyoskodott.

Beindulóban volt a második gazdaság, a hivatalos establishment nyugat felé orientálódott – ennek részeként került 1986-ban a Formula–1 hazánkba. Magyarország pedig a világ térképére. Tudom, ez a megállapítás sommás, de van valóságalapja. Mi itthon azt hisszük, országunkat történelméből, kultúrájából fakadóan szinte mindenütt ismerik. Francia vendéglátóinknak fogalmuk sem volt erről, ám tisztában voltak vele, hogy az F1 regnáló világbajnoka, Alain Prost „valami” új helyszínen rója a köröket. Talán mondanom sem kell, a mi franciaországi tartózkodásunk is „felértékelődött”, azon egyszerű oknál fogva, hogy Magyarország sporttörténelmet írt.

Pénteken a három rangos kerékpárverseny egyike, a Giro d'Italia kezdődik hazánkban. A Nagy rajt és az Olasz körverseny további küzdelmei a tévé jóvoltából mintegy 200 ország 800 millió nézőjéhez jutnak el. Nem csupán a szabadidősportként is roppant népszerű sportágnak, hanem hazánknak is kivételes alkalom ez. A magyarországi három nap többet adhat rólunk a világnak, mint száz oldal a bedekkerben. Ez az igazi országimázs.

A jövő itt van, kezdjük újra!

(Egy városi bringás)

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!