Sportrádió: Nem korrekt elvárni a győzelmet Valtertől – Roche

– 1987 egy nagyon különleges év volt az ön számára, hiszen megnyerte a Tour de France-ot és az országúti kerékpáros világbajnokságot. Ezek előtt azonban győztesként végzett az olasz körversenyen, a Giro d'Italia-n is. Milyen elvárásokkal vágott neki a versenynek?
– Nos, az 1987-es Giro... Meglehetősen jól kezdődött az idényem előtte, nyertem egy pár versenyt. A Giro előtt győztem például a Tour of Romandie-n is, ami az egyik fő felkészülési állomás az olasz körverseny előtt. A Giróra abban a reményben érkeztem, hogy a csapattársammal, Roberto Visentinivel együtt mi ketten leszünk a csapatunk első számú kerékpárosai. Ő volt egyébként az 1986-as verseny győztese, úgyhogy tudtam, hogy kivel kell megküzdenem, de közben meg ugye egy csapatban is tekertünk. A kezdésnél egyébként még nem igazán tudtam, mennyire fogom majd bírni ezt a három hetet. Már csak azért sem, mert a korábbi években mindig volt egy rossz napom a nagy körversenyeken. Épp emiatt még sosem adatott meg nekem, hogy első számú versenyző legyek egy csapatban, amit el is fogadtam. A Girotól azt vártam, hogy jól szerepelek majd, és talán győzni is tudok, de közben egy kicsit sötét lónak is számítottam, mert még sosem teljesítettem ilyen körversenyt rossz napok nélkül.

– És akkor ugrunk is egy nagyot időben, egészen 2022-ig, amikor is Magyarországon találjuk Önt, ahol a Giro itteni szervezőinek munkáját segíti tanácsadóként. Mi a kötődése Magyarországhoz?
– Nos, a feleségem magyar, úgyhogy ez már önmagában egy elég erős kapocs. Természetesen ő is nagy kerékpár rajongó, és ő mondta azt nekem: nézd Stephen, Magyarországon olyan szegényes még a kerékpársport. Van néhány jó és tehetséges srác, de segítenünk kell nekik a magyar kerékpársport fejlesztésében. Úgyhogy elkezdtünk bevonódni egy kicsit, majd hallottuk, hogy ide jön a Giro. Márpedig a Giro sok szempontból egy elképesztően jó esemény: remek lehetőséget jelent egy ország számára, hogy vendégül lássa a versenyt, és marketing eszközként használva külföldi befektetőket vonzzon be, illetve megismertesse a világgal Magyarországot, a kultúrát, a vidéket, a látványosságokat és nevezetességeket. A verseny három hete alatt potenciálisan 800 millió emberhez jut el. Naponta átlagosan 20 millióan követik a Giro egyes szakaszait. Ez természetesen rengeteg embert jelent. Emellett arra is tökéletes, hogy arra inspirálja a gyereket, kezdjenek el kerékpározni. Felébreszthet bennük egy álmot, ami arról szól, hogy egy nap talán ők is eljuthatnak majd egy ilyen versenyre. Mindez számomra tehát arról szól, hogy megosszam másokkal azt a szenvedélyt, amit a kerékpársport iránt érzek, és hogy minél többeket vegyek rá, hogy pattanjanak bringára az utakon. Arról szól, hogy megmutassam nekik: a kerékpározás nem csupán versenysportként csodálatos dolog, de hobbiként vagy szabadidős tevékenységként is.

– Mit gondol Valter Attila esélyeiről az összetettben?
– Ahogy mifelénk mondják: kússz, mielőtt jársz, és járj, mielőtt futsz. Azt gondolom, hogy nem lenne fair Attillától pódiumgyőzelmet elvárni az idei évre. Már csak azért sem, mert mindaz, amit eddig elért, már önmagában mesés. Én úgy látom, hogy versenyzőként szépen fejlődik és érik. Ez azonban egy háromhetes verseny, és az embernek mindent jól kell menedzselnie ezalatt a három hét alatt: a stresszt, a táplálkozását, a szervezetét és a testét, illetve az erőfeszítéseit is. Mindezt pedig nagyon finom határok mentén. Eljutni az élre, ez időbe telik. Vannak srácok, akik már 23 évesen nagy körversenyt nyernek, míg mások 27-28 évesen. Azt gondolom, hogy Attila valahol a kettő között jár. Nagyon szépen fejlődik. Ugyanakkor nem lenne fair szakaszgyőzelmet várni tőle mondjuk Visegrádon, bár ez is megtörténhet. Úgy vélem viszont, hogy a top 10-be bekerülhet majd, amikor a három hetes körverseny Veronában véget ér. Szóval összetettben az első tíz, esetleg egy szakaszgyőzelem valahol útközben nagyon jó teljesítmény lenne Attilától.

A teljes interjú: