Tour de Hongrie: Jakobsen most megúszta a bukást, övé a második szakasz

Ha lehetett volna fogadni, a Filutás Viktort ismerők bizonyára autót, házat, asszonyt ráraktak volna arra, hogy az Adria Mobil magyar bajnoka az orvosi javaslat ellenére ott lesz csütörtökön a Tour de Hongrie karcagi szakaszrajtjánál.

És igazuk is lett volna.

Mint ismert, a szerdai nyitó etapon szökő és egy-egy sprint- és hegyi részhajrát begyűjtő hazai versenyző a nap vége felé belekeveredett egy bukásba, csúnyán meg is ütötte a fejét és a vállát, egyebek mellett kulcscsonttörés gyanújával vitték be a kórházba. Ott aztán a röntgen nem mutatott ki törést, és a CT is rendben volt, az orvosok azonban azt javasolták, néhány napig pihenjen, ne üljön kerékpárra és főleg ne versenyezzen – Filutás viszont úgy volt vele, mégiscsak egyszer van egy évben Magyar körverseny, úgyhogy fájdalmak ide vagy oda, ott állt az egy nappal későbbi rajtvonalnál…

Pedig egy hosszú és nehéz etap várt a mezőnyre: az Alföld északi része, a Tisza-tó érintésével 192 km-nyi teljesen sík útvonalat kellett teljesíteni az ehhez párosuló, végig 30 fok körüli hőségben. Ráadásul már Karcagnál lehetett érezni a nagy szelet, ami egy darabig hátszél formájában segítette a versenyzőket, aztán viszont inkább átfordult pofa- és oldalszélbe, be-be is fújt szépen a sík részeken, alaposan megnehezítve ezzel a mezőny dolgát.

Főleg, hogy addigra már rég kialakult a nap szökése, amelynek tagjai meglehetős lelkesedéssel igyekeztek eltávolodni az üldözőktől, ennek pedig a mezőny nyilván nem örült maradéktalanul…

Az első, kósza szökevénykísérlet egyébként rögtön az éles rajt után megtörtént, a magyar válogatott Szíjártó Zétény részvételével, ám ez igencsak kérészéletűre sikeredett, a mezőny szinte azonnal beérte őket.

Nem sokkal később a szerdai szakaszgyőztes, így összetett éllovas Olav Kooijnak akadtak műszaki problémái, bringát is kellett cserélnie, de gond nélkül visszaért a mezőnyre, úgyhogy már az elején sem alakult eseménytelenül az előzetesen sokak által annak gondolt szakasz (erről az a kísérőmotoros is tudna mesélni, aki az árokba borult, miután vele együtt estek néhányan…).

De vissza Kooijhoz: nagyjából az ő kerékpárcseréjével egyidőben alakult ki a nap nyolcfős elmenése, benne ismét egy magyar szereplővel, az amerikai cukorbeteg istálló, a Novo Nordisk színeiben tekerő Kusztor Péterrel. No meg a zöld trikót a sárgában tekerő Kooij helyett viselő Jens Reyndersszel: a Baloise belga menője el is vitte előbb a tiszafüredi, majd játszi könnyedséggel a tiszaújvárosi szakaszközi sprintet is, a fontos pontok mellett fontos plusz másodperceket is szerezve az ezekért járó időjóváírással. Kusztor itt, Tiszaújvárosban már nem volt ott a szökevényekkel, akik így heten maradtak, miközben az üldözőboly elején a Quick-Step és a nagycsapatok egymást váltva dolgoztak.

Egy nagyobb csoportnak sikerült is elszakadnia a többiektől 55 km-rel a vége előtt, benne a szerdai napon legelőrébb végző, 16. helyen célba érő magyarral, a válogatott Karl Ádámmal. Ez a csapat Görbeházára már jelentősnek mondható előnnyel érkezett meg, miközben folyamatosan csökkentette hátrányát a szökevényekkel szemben, majd néhány perc múlva be is darálta őket. A tempó egész nap brutális volt, az átlagsebesség 48 km/óra fölé rúgott – ennyit a kényelmes, „kötelezően teljesítendő” etapról…

Az élen az elitistállók mellett a norvég Pro-csapat Uno-X is sokat vezetett, miközben Balmazújvárosban az Ineos sztárja, Elia Viviani húzta be az utolsó részhajrát a 2019-es győztes Krists Neilands előtt. Öt km-rel a vége előtt az üldözőboly nagy munkával utolérte az első csoportot, a mezőny így teljesen együtt érkezett meg a hajdúszoboszlói célhoz. Jöhetett hát a szokásos sprintbefutó a célnál – sajnos a szokásos bukással. Noha amikor az utolsó jobbkanyart is sikerrel vette a mezőny, már mindenki kezdett fellélegezni, ám 500 méterrel a vége előtt csak megtörtént a csúnya és ijesztő bukás, amelyben a sárga trikós Kooij és csaknem a teljes Jumbo érintve volt, többen kirepültek az út menti fák közé.Az összetett éllovas nem is tudott visszaülni a bringájára, nem ért célba.

A sors legalább annyira fair volt Fabio Jakobsennel, hogy őt ezúttal nem keverte bele – ugyebár ő volt az, akit két évvel ezelőtt a lengyel körön Dylan Groenewegen kilökött a sprintbefutóban, ami hajszál híján az életébe került –, a holland klasszis élt is a lehetőséggel, mindenkit lehajrázva száguldott át a célvonalon, míg Reynders átvette a vezetést szegény Kooijtól. A balesetet szenvedő versenyzők közül pedig remélhetőleg senkinek sincs igazán komoly baja...

„Nehéz és stresszes nap” – foglalta össze a Tour de Hongrie Karcag és Hajdúszoboszló közötti 2. etapját Dina Márton, az EOLO-KOMETA Cycling Team kerékpárosa, aki tegnap szinte végig szökésben volt. Márton most az összetett verseny 9. helyén áll, a tegnap szerzett fehér mezt továbbra is őrzi. „Ötven kilométerrel a vége előtt egy óriási szélezésben az egész csapat leszakadt, a Team BikeExchange-Jayco és a mi csapatunk óriásit dolgozott, így az utolsó 4 km-en kaptuk el a mezőnyt. Sajnos nem jött össze a sprint, ugyan a csapatból többen ott voltak nagyon jó vonatokon, de kevesebb mint 1 km-rel a vége előtt elestek” – mondta az EOLO-KOMETA bringása.

Fetter Erik (EOLO-KOMETA) a 40. helyen ért célba a Giro 6. szakaszán, csapattársa, Diego Rosa egyszemélyben volt a nap szökése.

Fetter Erik (EOLO-KOMETA Cycling Team) nagyon pozitívan nyilatkozott a napról, ami nem csoda, hiszen csapata megszerezte az első top10-es helyezését az idei Giro d' Italián, ráadásul csapattársa, Diego Rosa egyszemélyben alkotta a mai nap szökését.

„Ez a szakasz elég egyszerű, laza volt, olyannyira, hogy az elején még szökés sem ment el, ami meglehetősen furcsa volt. Egyik csapatnál sem volt cél a szökés, úgyhogy csak full lassan mentünk a mezőnnyel. Aztán nálunk a csapatban kitalálták, hogy Diego Rosa menjen rá a hegyi hajrára, így ő megindult egyedül, de nem követte senki. Diego Rosa megnyerte a hegyi hajrát és a hegyi pontokat, és onnantól szépen lassan tempózott, és mivel a mezőny nem akarta utolérni, így ő lett a nap szökése. Csak lazán mentünk mögötte. A legvégén, szokásosan kb. 30-40 km-rel a vége előtt beindult a sprintért a verseny, ami természetesen nem volt túl egyszerű, de megszereztük az első top10-es helyezésünket Albanesevel. A végén én is próbáltam segíteni, tempót menni. Meglehetősen pozitív nap volt a mai” – zárta összefoglalóját az EOLO-KOMETA kerékpárosa.