Valter Attila: Csak tűröm, tűröm és tűröm…

– Messzebbről indítanám a beszélgetést. Három éve, Tokióban szervezési hiba miatt nem tudta befejezni élete első olimpiai versenyét. Eszébe jutott ez a rossz emlék, amikor a párizsi ötkarikás játékokra készült ?
– A felkészülés során egyáltalán nem. Úgy voltam vele, hogy azóta már háromszáz versenynap van mögöttem, nem számít, mi történt korábban – felelte lapunk kérdésére Valter Attila országúti kerékpáros, aki a francia fővárosban az időfutamon 22., az országúti mezőnyversenyen pedig negyedik lett. – Viszont a verseny előtt közvetlenül már bevillant, mint ahogy korábban gondoltam volna. Izgultam, mert az előző olimpia nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az volt a célom, hogy Párizsban javítsak.

– Ez az érzés motiválta?
– Inkább azt mondanám, hogy stresszelt.

– Miért?
– Ritkán versenyzek a magyar válogatott színeiben, és azért az más, mint a Visma mezében lenni. Amikor a világ legjobb csapatával vagy, az ad egyfajta pluszerőt, mint amikor Superman felveszi a köpenyét. Remélem, ezentúl a válogatottnál is azt fogom érezni, hogy nem a mez teszi az embert, hanem az vagyok, aki.

– Miből merít erőt a versenyek előtt és alatt?
– Ezen nem gondolkozom soha. Nem érzem azt, hogy nekem merítenem kellene valahonnan. Ez a munkám, én ezért edzek és dolgozom. Sosem kell pluszmotiváció, egyszerűen szeretek biciklizni. Azt azért ne gondolja, hogy minden futam előtt úgy állok oda, hogy ó, ez most nagyon jó lesz és minden rendben. A negatív gondolatok engem is rendre ellepnek.

– Mit tud ezzel kezdeni?
– A mezőnyverseny után írtam le azt a gondolatot, hogy igazából egyet tudok tenni: csak tűröm, tűröm és tűröm. Mondogatom, hogy mindjárt jobb lesz… Sokszor tényleg az lesz, de van, hogy nem, az olimpián például új motivációt találtam. Úgy vagyok vele, hogy a kerékpározás monoton sport, itt tűrni kell. Tekerni kell a pedált akkor is, amikor kételkedik az ember, vagy nehezen hiszi el, hogy negyedik lehet. Aztán majd a végén meglátjuk, mire lesz elég.

– Azért tudja ezt élvezni is?
– Ez egy ilyen furcsa élvezet, de igen, tudom.

– Ha már élvezet, adódik a kérdés: hogyan élte meg a párizsi olimpiát?
– Karrierem egyik legkülönlegesebb hete volt, természetesen a negyedik helyezés miatt, de azért is, mert ennyire jól éreztem magam. A sportoló sokszor előre érzi, ha sikeresen alakul egy verseny. Én egyértelműen megéreztem, de nem mondtam senkinek, talán rossz előjel, ha „lelövöd a poént”. Örülök, hogy beigazolódott a megérzésem. Egyértelműen az fog megmaradni az olimpiáról, hogy a falutól kezdve az időfutamon, a mezőnyversenyen és Blanka futamán át mennyire szerettem ezt, és élményekkel, boldogan tértem haza.

– Ez a sikeres szereplés mit tud adni a folytatáshoz?
– Eléggé átírja az olimpia a hozzáállásomat a következő évekhez. Nagyon sok időmet elvitte a kávézóm nyitása és az, hogy kiélvezzem az elmúlt hetek történését. Utána csatlakozom a csapattársaimhoz, akikkel újra belevetem magam a versenyzésbe, a visszakapcsolódás nekem általában gyorsan megy. Remélem, hogy sokkal magabiztosabb leszek, ami elég a még nagyobb eredmények eléréséhez.

Vas Blanka a Touron tér vissza Franciaországba

Valter Attilához hasonlóan Vas Blanka is élete második olimpiáján vett részt, számára azonban a tokiói is nagyon szép emlék, a hegyikerékpárosok között lett negyedik, Párizsban pedig az országúti versenyt zárta ebben a pozícióban, az ezüsttől csupán néhány centiméter választotta el. Vasnak sem jutott sok idő a pihenésre, hétfő délután rajtol a Tour de France, a nyolcnapos körverseny a hollandiai Rotterdamban kezdődik, majd a bringások Belgiumon át jutnak el Franciaországba, augusztus 18-án pedig a legendás Alpe d’Huezen ér véget a Tour. Az SD Worx csapatában versenyző Vas elsődleges feladata az, hogy összetett győzelemhez segítse Demi Volleringet, aki az idén megnyerte a Vueltát, tavaly pedig a Tourt.