Vas Blanka: Nem gondolkodom, nem stresszelek, lesz, ami lesz

– Tavaly is kimagasló éve volt, szakaszt nyert a Giro d’Italián, U23-as világbajnok lett, aztán szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt edzés közben elesett, és eltörte a kulcscsontját. Ez mennyire viselte meg?
– Semennyire – válaszolta Vas Blanka. – Ez benne van, szinte minden bringás eltöri a kulcscsontját. Utána a felépülésen volt a hangsúly, szinte a teljes idényben fájt a hátam, csak a végére lett jobb. A többnapos versenyeken zavart inkább, de nem tört meg mentálisan.

– Milyen célt tűzött ki maga elé idén?
– Minden téren fejlődni akartam. Eredményben semmilyen elvárásom nem volt, csak annyi, hogy hegyikerékpárban és országútiban is szeretnék kijutni az olimpiára, és ott kihozni magamból a legtöbbet. Ez meg is történt.

– Hogyan zajlik az SD Worx csapatánál az idény megtervezése?
– December tájékán az összes lánnyal leülünk, megbeszéljük az előző évet, utána meg lehet nevezni egy versenyt, amelyen mindenképp el akarsz indulni, és ehhez teljes támogatást kérsz. Azt azért tudni kell, hol lehet esélyed, meg én nem is mondhatnám, hogy jövőre a Tour de France-on szeretnék harcolni az összetett győzelemért, mert nem tudnék nyerni. Arról is szólunk, hová nem szeretnénk menni, ezek alapján igyekeznek összerakni egy olyan tervet, amitől mindenki boldog lesz, de a főnököknek ez így is nagyon nehéz.

– Melyik versenyt említette, amelyen indulni akart idén?
– A Girót, mert az kifejezetten jó edzés az olimpiára. Meg azt is, hogy én az ötkarikás játékokon szeretnék jól menni, ott meg nem csapatszínekben versenyzünk. Előzetesen odáig raktuk össze a programot.

– Tudja már, hogy most decemberben melyiket fogja mondani?
– Igen, de ez még nem publikus.

– Idén három Grand Touron is indult. Melyik áll önhöz a legközelebb: a Vuelta, a Giro vagy a Tour de France?
– Nehéz kérdés, talán a Girót mondanám. Az nyugalmasabb, Olaszországot nagyon szeretem, ott mindig jó a hangulat. A Tour stresszesebb.

– Mitől?
– A neve miatt. Ott kell igazán megmutatnom magam, sokkal több a szurkoló, a médiában is jóval nagyobb figyelmet kapunk. Minden lány ott van topon, mindenki ott akar nyerni. Akkor már túl voltunk az olimpián, de kifejezetten bizonyítási vágy nem volt bennem a Párizsban történtek miatt. Segítőnek mentem, meg sem kérdezték, hogy melyik szakaszon szeretnék magamért tekerni. Két tervünk volt, egyrészt nyerjük meg az összetettet, másrészt segítsük győzni Lorena Wiebest a sprintszakaszokon. Aznap, amikor végül szakaszt nyertem, akkor is Lorenát támogattuk. Amikor egyedül maradtam elöl a csapatból, sok mindenre gondoltam, de főleg arra, hogy itt a lehetőség megmutatni magam az olimpia után.

– Párizsban az olimpián Marianne ­Vosszal sokáig az élen tekertek, végül néhány centiméter hiányzott az éremhez. Mennyire él önben élénken az az emlék?
– Néha egy-két kép szembejön a telefonomon, de biztos, hogy nem nézem vissza a versenyt. Most már csak jó emlék.

– Ha már emlékek: az április végi-május eleji Vuelta még nem került szóba, pedig a spanyolországi körön viselte az összetett elsőnek járó piros trikót is. Ezt őrzi?
– Valahol megvan. Év közben elköltöztem a szüleimtől, mindenfelé kerültek mindenféle mezek, szóval őrzöm, csak én sem tudom, hogy hol. Utólag arra is büszke vagyok, de a klasszikusok utáni május egy nagyon mély időszak volt.

– Miért?
– Nem ment úgy a versenyzés, beteg is voltam utána. Ráadásul a második szakaszon közel álltam a győzelemhez, de csak második lettem, ott nagyon mérges voltam magamra, és nem is tudtam értékelni, hogy pirosban vagyok. Utólag persze már szép eredmény. Azon viszont elgondolkodtam, lehet, mégsem kellene indulnom az olimpián a hegyikerékpáros számban, mert éreztem, hogy mindkét kerékpárral nem tudok edzeni egyszerre. Eldöntöttem magamban, hogy elsődlegesen az országútival készülök, montira pedig csak akkor ülök fel, ha úgy van kedvem. Nem gondolkodom, nem stresszelek, lesz, ami lesz, maximum nem jutok ki.

– Aztán csak kvalifikálta magát…
– Hála istennek igen, még úgy is, hogy nagyon rosszul mentem a válogatóversenyeken. Én lettem a legjobb magyar, így nem volt bennem, hogy másoktól venném el a lehetőséget, aki jobb eredményre lenne képes. Teljesen nyugodtan indultam, már csak arra figyeltem, hogy lehet, ez az utolsó versenyem montin… De ezt így nem akarom kijelenteni, mert lehet, hogy mégsem. Csak élvezni akartam.

– Sikerült?
– Igen, el tudtam engedni magam, ráadásul kint szurkolt a családom is. Miután Tokióban negyedik lettem ebben a számban, mindenki sokat várt tőlem, de én belül tudtam, hogy magamtól mire számíthatok. Ezt helyre tudtam rakni az olimpia előtt, ez hasznos lecke volt. A tizedik hely pedig nagyon jó élmény.

– Az olimpia után legközelebb magyar trikóban a szeptember közepén esedékes Európa-bajnokságon tekert, a belgiumi versenyen nyolcadik lett. Hogyan élte meg?
– Nem vagyok túlzottan elégedett. ­Rossz pillanatban, egy macskaköves résznél kaptam defektet, utána fel kellett zárkóznom, ami sokat kivett belőlem, a sprintben pedig Lorena Wiebes kerekére figyeltem, nagyon beszorultunk, körülbelül három-négyszáz méternél ő ki tudott menni, én féltem, nem mertem. A nyolcadik hely se jó, se rossz, semleges eredmény.

– Két héttel később már a világbajnokságon állt rajthoz Svájcban, ott tizedik lett. Azt a viadalt miként látja utólag?
– Az már más, keményebb pálya volt, az emelkedőkön nagyjából kihoztam magamból a maximumot. Nem próbálkoztam semmivel, csak végig ültem a mezőnyben, és néztem, hogy mi lesz. Máskor ezt máshogy szeretném csinálni, de úgy érzem, hogy az emelkedőkön jól mentem, és fejlődtem az elmúlt évhez képest.

– Ha visszatekint a 2024-es idényére, miben lépett előre leginkább?
– Egyet nem tudnék kiemelni. Sokat tanultam taktikailag, jóval nyugodtabbnak kell lennem a versenyeken, másrészt bíznom is kell magamban, hogy kibírhatom a végét, és ott lehetek, mert ezt eddig nem annyira hittem el. Ha mindent megfelelően csinálok az elején, pihenek, tényleg eszem-iszom eleget, és nem stresszelek feleslegesen, akkor jó lehetek. A csapatban pedig már pontosabban látom, hogyan tudok segíteni.

– Sok ideje nem jutott a pihenésre, a héten már terepkerékpáros-versenye lesz. Várja?
– Nagyon! Az első versenyek fájdalmasak lesznek, mert kevés idő jutott a felkészülésre. November végétől indulnak be a világkupák, akkorra szeretnék formába kerülni. A kedvenc pályáim viszont októberben lesznek.