Visszafoglalta a trónt a Herz-FTC

Bajnokavatásra készültek a Kőbányai úton, s nem is tévedhetett az, aki úgy gondolta: ezen a délutánon látja játszani a 2001–2002-es női pontvadászat aranyérmesét, hiszen a végső győztes már csak a Fradi–Dunaferr párosból kerülhetett ki.

Esztendővel ezelőtt a dunaújvárosiak jutottak fel a csúcsra, s bizony Németh András tanítványai azóta készültek a visszavágásra. Akkor ugyanis a Herz-FTC számított esélyesebbnek, ám végül a Dunaferr lett a befutó. A párharc ezúttal is megkezdődött már a szeptemberi bajnoki rajt idején, s azóta haladtak a felek – váltott vezetéssel – céljuk felé.

Az alapszakaszt a Dunaferr nyerte, ám az ezért járó egy bónuszpontnyi előnyt eltékozolta Kiss Szilárd csapata. Pedig ha vigyáznak a különbségre, akkor már aranyérmesként léphettek volna pályára pénteken a Ferencváros félelmetes otthonában. Két hazai döntetlen (a Cornexi és a Fradi ellen) azonban azt jelentette, hogy elfogyott a fór, így a két Bajnokok Ligája-résztvevő csatája amolyan egymeccses döntővé lépett elő. Aki nyer, az bajnok, míg a döntetlen a vendégek mennybemenetelét jelenti.

Csodálatos volt a hangulat már jó félórával a kezdés előtt, a bemutatásnál pedig hatalmas "ARANYLÁNYOK” feliratú transzparenst feszített ki a Fradi-tábor, egyértelműen jelezvén elvárását.

Az óriási hangorkánban idegesen kezdtek a csapatok, Kirsner és Siti gólja nyugtathatta volna meg a vendéglátókat, ám a Dunaferr Bulath révén tartotta a lépést. Kiss Szilárd ekkor még a kispadon tartotta legveszélyesebb átlövőjét, Szrnka Hortenziát, s a Dunaferr nélküle is ott loholt a Ferencváros nyomában. Sőt, a 10. percben Pigniczki góljával már a vizitálóknál volt az előny (5–6). Először a mérkőzés folyamán és egyben utoljára. A Herz-FTC szlovák jobbszélsője, Mraviková aktivizálta magát, s két góljával fordított a hazai együttes. Ekkor lépett először pályára Szrnka, és néhány másodperccel később már meg is szerezte első gólját. Az ekkortájt meglehetősen optimista dunaújvárosi hívek az átlövőtől várták csapatuk boldogulását, ám a tehetséges fiatal hölgynek ezen a napon valahogy nem volt szerencséje. A máskor minden pillanatban életveszélyes bombázó kezéből néhányszor kicsúszott a labda, lövései többször is elkerülték a kaput. Arról viszont nem ő tehetett, hogy a félidő hajrájára tetemesnek tűnő előnyt szerzett a Fradi. Kiss Szilárd 16–11-nél kérte ki idejét, s úgy tűnt, hasznosak voltak a jó tanácsok, hiszen kapcsolt a Dunaferr, még mielőtt behozhatatlan hátrányba került volna. Szünetre kétgólosra olvadt a fővárosi csapat előnye, azaz még teljesen nyílt volt az aranycsata.

Fordulás után az első harminc percben a nyolc gólig jutó Farkas Ágnes talált be először, s az extázisközelben lévő hazai hívek úgy hitték, első számú kedvencük továbbra is megállíthatatlanul lövöldözi majd a gólokat. Csalódniuk kellett, hiszen egyre határozottabban védekeztek a vendégek, s bár a 34. percben szerzett Benyáts-találattal még háromgólos volt a zöld-fehérek előnye, hamarosan nagyot változott a helyzet. Előbb Ferling hétméteresével kezdte meg felzárkózását a Dunaferr, majd 19–17-nél úgy tűnt, átok ül a Fradin. Sitit, majd Benyátsot állították ki a játékvezetők, és a másodikként leküldött átlövő helyére (talán abban a tudatban, hogy csak csere miatt sétált le a pályáról) Kovács futott be védekezni. Így ő is kétperces büntetést kapott, s hármas emberelőnyben támadhatott a Dunaújváros.

A hatalmas létszámfölény azonban megzavarta a vendégeket, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a temérdek szabad területtel, jellemző, hogy végül kapuralövési kísérlet nélkül veszítették el a labdát. Később már "csak” kettős emberfórban hozta fel egy gólra csapatát Pálffy, majd már a teljes létszámban kézilabdázó hazaiak ellen egyenlített ki Pigniczki (19–19).

Egyre bátrabb, egyre hangosabb volt a lelátó dunaújvárosi oldala, ők még csak nem is sejtették, milyen pokoljárás vár az elkövetkezendő percekben csapatukra. A ferencvárosi kapuban ugyanis Sugár Tímea lehúzta a rolót, s bár a másik oldalon Pálinger is nagyokat védett, nem tarthatta a lépést kolléganőjével. Siti két góljával ugrott meg a Fradi, majd Lőwy talált be büntetőből (Farkas már kétszer is hibázott), míg a másik oldalon az erre a néhány másodpercre beugró Miklosová hárította Ferling hétméteresét. Lőwy még mindig biztos kézzel talált be hetesből, s az 50. percben Pádár Ildikó góljával már öt góllal vezetett a Ferencváros (24–19). A 19–19-nél még erősen bizakodó újvárosiak pedig nem hittek a szemüknek: csapatuk több mint tizenegy percig nem tudott gólt lőni. Persze a Dunaferr soha nem adta könnyen meg magát, s ez így volt ezúttal is. Még egy utolsó rohamra indultak a vendégek, s hét perccel a vége előtt fel is zárkóztak 25–22-re. A Fradi azonban már nem akarta kiengedni kezéből a bajnoki aranyérmet, visszaverte a vendégek elkeseredett rohamát. A hazai szurkolók azonban talán babonából sokáig nem kezdték meg az ünneplést. Hat perc volt vissza, amikor Lőwy 27–22-re alakította az eredményt, ám a "Bajnokcsapat, bajnokcsapat!” – kórus csak jóval később hangzott fel.

Akkor, amikor már valóban behozhatatlan volt a Herz-FTC előnye. Az utolsó percek már az ünneplés jegyében zajlottak, a Fradi magabiztosan őrizte előnyét, s hamarosan nyílhattak a pezsgősüvegek, pályára szaladhattak a virágcsokrokkal felszerelkezett törzsszurkolók, hogy megünnepeljék a 2002-es magyar női bajnokot.

Mestermérleg
Németh András: – Egész évben úgy gondoltuk, hogy kihasználjuk a bajnoki kiírás adta lehetőséget, és a küzdelemsorozat végén érvényesítjük az esélyünket. Ez az elképzelésünk sikeresnek bizonyult. Győzelmünk értékét emeli, hogy a nagyon jól felkészített Dunaferr ellen sikerült megszereznünk az aranyérmet.

Kiss Szilárd: – A Ferencváros dicséretesen küzdött. Magas színvonalú döntőt játszottunk, amelyben azonban egy-két játékosunk nehezen viselte el a tét nagyságát.