Visszaült a trónra a Fradi

További ellenfeleik megerősödése ellenére a 2001–2002-es évadban is az volt alapkérdés, hogy a Herz-FTC vagy a Dunaferr SE játékosainak a nyakába akasztják-e az aranyérmet. A Bajnokok Ligájában is induló két együttes – a Ferencváros döntőt játszhatott, az Újváros a csoportküzdelmekben elvérzett – a csonka (csupán 11 csapatos) NB I alapszakaszában és a nőknek először kiírt rájátszásban egyaránt nemzetközi szintű, szoros és izgalmas összecsapásokkal szórakoztatta a közönséget. Sőt a Magyar Kupa-elődöntőben is összeakadt ez a két csapat, és ott a végső győztes Dunaferr a hatvan perc letelte után büntetőkkel diadalmaskodott, ezzel visszavágott az FTC-nek. Farkasék a bajnokságban csak az egymás elleni jobb eredményükkel végeztek a dunaújvárosiak előtt, s visszaültek a sportág honi trónjára, amit egy évvel korábban éppen Kiss Szilárd edző csapata foglalt el (akkor a Dunaferr egy ponttal előzte meg a zöld–fehéreket).
Az alapszakaszban a kismama Radulovics Bojanát nélkülöző Dunaferr Bohus Bea, Ferling Bernadett, Nagy Ivett, Pálffy Zsuzsa, Pálinger Katalin és Szrnka Hortenzia kiemelkedő játékával remekelt, s mindössze egy-egy vereséget és döntetlent szedett össze, míg Németh András edző népligeti tanítványai az Újvárostól (óvás után újrajátszott mérkőzésen), az EHF-kupa-döntős Győri Graboplast ETO KC-től és az EHF-kupában a 16-ba jutásért búcsúzó Cornexi-Alcoától kaptak ki. Az alapszakaszban világossá vált, hogy gyakorlatilag ennek a négy együttesnek van reális esélye az éremszerzésre, mert a KEK-ben a nyolcaddöntőben elvérző, szebb napokat látott, de feltörekvő DVSC-Valdor kilenc bajnoki vereséggel a háta mögött várta a folytatást, a rájátszást. Az NB I-ben újonc Liss-Hódmezővásárhely olyan patinás és rutinos klubokat szirítot maga mögé, mint a Vasas, a Vác, a Békéscsaba és a Kőbányai Spartacus. A szintén újonc Esztergom csapatépítésre használta az alapszakasz fordulóit.
A rájátszásban a versenykiírást okosan kihasználó Fradi "csak” három pontot vesztett, a Dunaferr viszont négyet, így kiegyenlítődött az alapszakaszban elért eredményeik alapján kapott bónuszpontjaik száma, és az egymás elleni eredményük rangsorolta őket. Az ebben az évadban már Kökény Bea nékül felálló Herz-FTC-ben Farkas Ágnes, Kirsner Erika, Katerina Mraviková, Lőwy Dóra, Pádár Ildikó, Siti Eszter és Sugár Tímea óriási terhet cipelt, és nagyszerűen megállta a helyét a tétmérkőzések sorozatán. De méltán lehettek elégedettek a szurkolók, a ferencvárosi vezetők és szponzorok a többi kitűnőséggel is, hiszen például Benyáts Bea, Blaskovits Adrienn, Kovács Vera, Katerina Miklosová, Kamper Olivía, Pastrovics Melinda, Tóth Enikő és Tóth Tímea is többször kapott fontos feladatot. Igaz, közülük néhányan balszerencsések voltak, mert megsérültek, ezért nem léphettek anynyiszor pályára, mint szerettek volna. Az aranyérem azonban valamennyiüknek járt – sokat dolgoztak érte. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a rájátszásban Vura József mester megfiatalodó győri együttese –Görbicz Anita, Kindl Gabriella, Lovász Zsuzsa, Mehlmann Ibolya és Irina Sirina vezérletével – mindent megtett, hogy beleszóljon az aranycsatába, és erre a sokak által régóta várt "beszólásra” a következő évadban képes is lehet. Szinte szó szerint ugyanez mondható el Zsiga Gyula edző fehérvári csapatáról is.

Az alsóházban az Esztergom feltámadását és a Békéscsaba mélyrepülését érdemes megemlíteni, valamint azt, hogy a Vasas is elfogadhatóan szerepelt, s mindössze egy vereséggel zárta ezt a szakaszt.
Meg kell jegyezni, hogy a női és a férfimezőnyben egyaránt akadtak rettentő anyagi gondokkal küzdő klubok, amelyeknek a következő évadban is csak a vegetálás, a túlélés lehet a céljuk. Ezt semmi sem igazolja fényesebben, mint a csonka női első osztály, ugyanis egy évvel ezelőtt nem volt vállalkozó az NB I-es küzdekmekre a másodosztály élcsapatai között. A női és a férfimezőny jövőjének felvázolásakor arról is érdemes elgondolkodni, hogy az európai elitbe tartozó csapatok játékosai közül hány magyar üti meg a válogatott szintet, egy-egy posztra hány azonos képességű kézilabdázó hívható be a keretbe, illetve miként tudja egymást segíteni a szövetségi kapitány és az élklubok csoportja. Nem véletlenül emlegeti Mocsai Lajos és Skaliczki László szövetségi kapitány, hogy igen-igen vékony jégen kell táncolnia, amikor egy-egy világversenyre válogat, illetve tervez. Márpedig a lányokra Európa-bajnokság (Magyarország a címvédő), a férfiakra világbajnokság vár a következő évadban. Ezekre a tornákra az alapokat a bajnokságból – a hazaiból vagy valamelyik külhoniból – kell hozniuk a legjobb magyaroknak.