Kökény ma is a nézők és a társak kedvence

Vágólapra másolva!
2002.07.26. 21:17
Címkék
A kisbabáját októberre váró Kökény Bea, a válogatott és a Herz-FTC hajdani világklasszis irányítója meghatottan emlékezett a népligeti zöld-fehérek között töltött esztendőkre.
Kökény Bea (balra) arról is beszélgetett Kántor Anikóval, hogy októberre kisbabát vár (Fotó: Árvai Károly)
Kökény Bea (balra) arról is beszélgetett Kántor Anikóval, hogy októberre kisbabát vár (Fotó: Árvai Károly)
Kökény Bea (balra) arról is beszélgetett Kántor Anikóval, hogy októberre kisbabát vár (Fotó: Árvai Károly)
Kökény Bea (balra) arról is beszélgetett Kántor Anikóval, hogy októberre kisbabát vár (Fotó: Árvai Károly)
Kökény Bea (balra) arról is beszélgetett Kántor Anikóval, hogy októberre kisbabát vár (Fotó: Árvai Károly)
Kökény Bea (balra) arról is beszélgetett Kántor Anikóval, hogy októberre kisbabát vár (Fotó: Árvai Károly)
"Életem egyik legjobb döntése volt, hogy tíz ével ezelőtt a Ferencvárosba igazoltam – mondta a régi játékosokkal anekdotázó sztár, aki egy éve, mióta befejezte aktív sportpályafutását, a Magyar Kézilabda-szövetség elnökségi tagja és a Herz-FTC menedzsere. – Egykor csapatom, az Építők, amellyel három bajnoki aranyat nyertem, akkoriban az ország egyik legerősebb együttese volt, ám kis klub lévén a játékosai sosem élhették át azt az élményt, amit a népes és fantasztikusan lelkes szurkolótábor buzdítása szerez a sportolónak. A Fradiban azokban az aranyévekben fantasztikus játékosok jöttek össze, akik ráadásul nagyjából azonos korosztályhoz tartoztak, ezért a pályán és azon kívül is tökéletesen megértették egymást. Erre a szintre persze el kellett jutni. Ugyanis a csapat önbizalma eleinte nem volt valami nagy, és nekem az volt az egyik feladatom, hogy lelket öntsek a társaimba. Három évvel később, amikor Fiedler Adrienntől átvettem a csapatkapitányi karszalagot, már nem voltak hasonló problémáink, viszont fenn kellett tartani az együttes egészséges önbecsülését, és össze kellett fogni a lányokat. Persze irányítóként és csapatkapitányként ez amúgy is rám várt. A Fradi akkoriban még öszetartóbb, erősebb család volt, mint ma, és csak remélhetjük, hogy azt a semmi máshoz sem hasonlítható, de csipetnyit elhalványodott közösségi érzést az utódaink is átélhetik. Sok nagy egyéniség játszott a kilencvenes évek Ferencvárosában, de még több csapatember, akiknek a szerepe pontosan olyan fontos és meghatározó volt, mint a reflektorfényben többet álló társaiké.”
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik