Óriási Dunaferr-bravúr!

Az előjelek egyértelműen a bajnok zöld-fehérek mellett szóltak. A Herz-FTC hibátlanul kezdte a bajnokságot (ami önmagában nem lenne meglepetés), s a harmadik fordulóban, szerdán idegenben megverte 33–27-re a nyáron válogatott sztárjátékosokkal megerősített, éremesélyes Cornexit. Sokkal rosszabbra sikeredett a dunaújvárosiak rajtja, hiszen sokszor döcögött a gépezet, mi több, Vácott kínos vereségbe szaladt bele az arnyéremre pályázó csapat. A papírforma tehát a Fradi mellett szólt, ezt jelzi, hogy a Tippmmixen eredetileg 1.20-as szorzóval adták a fővárosi együttes sikerét, ám mivel nagyon sokan fogadtak ilyen tét mellett hazai sikerre, hamarosan már csak 1.10-szeres pénzt ért (volna) a ferencvárosi diadal, míg a vendéggyőzelemért immár 4.60-szoros "tarifa” dukált. Ez persze csak játék, hiszen a két csapatot dirigáló rutinos mesterek pontosan tudták, hogy egy FTC–Dunaferr rangadó sohasem előre lefutott.

A mérkőzés előtt a hazaiak csapatkapitányát köszöntötték, hiszen Pádár Ildikó a négyszázadik bajnoki mérkőzését játszotta a Fradiban. Az ünnepelt és társai kezdték jobban a játékot, a Fradi Kirsner Erika és Katerina Mraviková gyorsaságát kihasználva szerzett némi előnyt (4–2). A dunaújvárosi jobbszárny hatékonysága tartotta versenyben a vendégeket, a szélső Pálffy Zsuzsa és az átlövő Borók Rita is remekelt. Így aztán hiába próbált elhúzni a címvédő, az ugyancsak Bajnokok Ligája-induló Dunaferr keményen tartotta a lépést. A zöld-fehérek legfőbb gondja az volt, hogy a Székesfehérváron remeklő kulcsembereknek ezúttal nem ment a játék, ráadásul a kapuban Sugár Tímea is ritkán találkozott a labdával. A másik oldalon Pálinger Katalin viszont nagyon elkapta a fonalat, így a félidő hajrájához közelítve is nagyon ragaszkodtak egymáshoz a csapatok. Igaz, ekkortájt még jobbára a Herz-FTC vezetett, ám valószínűleg a 27. percben kevesen gondolták a csarnokban, hogy Farkas Ágnes találatával utoljára mutat hazai előnyt az eredményjelző (12–11). Igaz a félidei egygólos dunaújvárosi vezetés sem vetítette előre, hogy olyasmi történik a Kőbányai úton, amire 1998 tavasza óta nem volt példa...

A szünet után hamarabb ébredt a Dunaferr, Ferling Bernadett és Borók találataival hamar háromgólosra nőtt a vendégelőny. A Fradin a kapuscsere sem segített, hiszen Miklosová sem tudta megismételni a Cornexi elleni bravúrjait. Pálinger azonban továbbra is remekelt, így hiába került 18–16-os újvárosi vezetésnél emberelőnybe a Fradi, a vendégek kapusa Lőwy Dóra és Tóth Tímea ziccerénél is bemutatott egy-egy bravúrt. Eközben Nagy Ivett "mesterhármasával” már öt góllal vezettek Kiss Szilárd tanítványai.
A hazai publikum is megérezte, hogy bajba kerültek a kedvencek, ám ezúttal a fergetegetes biztatás sem tudta átlendíteni a zöld-fehéreket a holtponton. A betegsége miatt fizikálisan gyengébbnek tűnő Farkas próbálta a hátán cipelni a társakat, Siti Eszter is becsülettel igyekezett, mégsem állt össze az FTC támadójátéka. Németh András sűrűn változtatta csapata felállását – mindhiába. Az újvárosiak ugyanis ekkor már megérezték, hogy megszerezték a két pontot, s a bravúros sikert nem akarták kiengedni a kezükből. Borók és hajrára belelendülő Szrnka Hortenzia találataival négy perccel a vége előtt eldőlt a csata (23–29), s az eredményen Mraviková három gólja már csak kozmetikázott. A Ferencváros 1998. április 8-ika után újra bajnoki meccset vesztett saját csarnokában.

Mestermérleg
Németh András: – Megérdemeltük a vereséget. Csapatomban alig volt érdemleges teljesítményt nyújtó játékos. A Dunaferr viszont dicséretesen küzdött. A Cornexi elleni sikert rosszul dolgoztuk fel.
Kiss Szilárd: – Óriási fegyvertény a bajnok Ferencváros legyőzése, ráadásul a saját csarnokában. Nekem is meglepetést szerzett a csapatom, mert nagyot javult az utóbbi hetekben mutatott formájához képest.