A győri akarat diadala

Még fél perc hátravolt a Győri Graboplast–Herz-FTC (35–25) rangadóból, de a közönség már felállva, vastapssal köszöntötte a győzteseket. Ekkor megcsörrent a győri klubelnök, Vanyus Attila telefonja. SMS-üzenet érkezett az MKSZ főtitkárától, Sinka Lászlótól: "Frenetikus játékotokhoz gratulálok!”
A mérkőzés után az FTC játékosai már lefürödtek, átöltöztek és autóbuszukhoz kullogtak, amikor a csarnokban még mindig folyt az ünneplés. Ki tudja, hogy hányadik körüket rótták a végtelenül boldog győri lányok, és fáradhatatlanul pacsiztak a még mindig szinte eksztázisban tomboló szurkolóikkal.
Ünnep, a kézilabda nagy ünnepe volt szombaton Győrött.
A Graboplast csapata nagyon készült a bajnok elleni találkozóra, amellyel bekapcsolódott a 2002–2003-as rangadók sorozatába. Hasonlóan készült persze a bajnokcsapat is, méghozzá két okból. Egyrészt azért, mivel már egy rangadót elvesztett, és tudta, hogy ha egy újabb csúcstalálkozón ez megismétlődik, az bizony jelentős hátrányba hozhatja. Másrészt bőven volt törlesztenivalója a győriekkel szemben, mivel hat éve nem tudott pontot szerezni a kisalföldi megyeszékhelyen (igaz, a Győr sem nyert mostanában a Népligetben).
Fogadkozás itt, fogadkozás ott – a végeredmény ismert.
A BL-döntős népligetiek NB I-es mérkőzésen szinte emberemlékezet óta nem került ilyen kínos, már-már megszégyenítő helyzetbe, nem szenvedett ilyen súlyos vereséget. A fiatalos lendület, a határtalan akarat, összpontosítás eredményezte a győriek diadalát. Vura József mester EHF-kupa-döntős tanítványai végig száguldottak a mérkőzésen, szétfutották, szétzilálták sokkal tapasztaltabb játékosokból álló ellenfelüket. A kapuban a honosítás küszöbén álló Irina Sirina bravúrt bravúrra halmozott, s a hajrában a helyét elfoglaló juniorválogatott Petróczi Viktória is igazolta, lehet rá számítani. A mezőnyben a játékmester Görbicz Anita zsenialitása, Lovász Zsuzsanna gólerőssége, a mérkőzést sérülten is vállaló Carmen Nitescu, továbbá Kindl Gabriella, Ana Dokics, Jókai Nóra fáradhatatlan munkája egyaránt igen hasznos volt. A hajrában pályára lépő, ugyancsak juniorválogatott Mörtel Renáta is bizonyította, hogy a mezőny legfiatalabb átlagéletkorú csapata mögött ígéretes új hullám követel magának helyet a legjobbak között.
Vura József érthetően boldogan tekintett vissza a számára is felejthetetlen 60 perc történéseire. "Egész héten nagyon készültünk – mondta. – Örömmel tapasztaltam, hogy játékosaink igen elszántan hangolódtak a rangadóra, és ennek tudatában egy-két gólos győzelmünkben reménykedtem. A lányok azonban minden várakozást felülmúltak.” Pedig alig 36 órával a mérkőzés előtt már minden veszni látszott. A péntek délelőtti edzésen Carmen Nitescu megsérült, a bokája aláfordult, s pillanatok alatt duplájára dagadt. A játékos zokogott, de nem csak a fájdalomtól, hanem attól a tudattól is, hogy sérülése miatt esetleg nem szerepelhet a szombati rangadón. Az orvosok azonban csodát műveltek, igaz, ehhez a román légiós nagy akaraterejére is szükség volt. "A csapatjátékunk, a védekezésünk egyik kulcsemberéről volt szó – folytatta Vura edző. –Állandóan az motoszkált a fejemben, hogy a történtek után milyen védekezési variációt alkalmazzak, hogyan oldjam meg a problémát. A lányok is érezték a bajt, és szombaton sűrűn érdeklődtek Carmen állapota felől. De aztán, szerencsénkre, a kezdő sípszóra minden megoldódott. Így azt a taktikát alkalmazhattuk, amit elterveztünk. Megakadályoztuk Farkas Ági, Pádár Ildikó páros játékát, Brigovácz és Benyáts eredményességét. Csupán Siti Eszter kikapcsolásával akadtak gondjaink. Az összjátékunk ezúttal olajozott volt, és a kitűnő védőmunka mellett eredményesen alkalmaztuk egyik fő erényünket, a gyors lerohanásokat. Ezeket rendre gólokkal sikerült befejeznünk. Játékosaink nagyon felpörögtek, és a közönség fantasztikus biztatása mellett valósággal szárnyaltak. Ezúttal valóban nem akadt gyenge pont csapatjátékunkban. A félidőben a tízgólos előny birtokában már éreztem, hogy nem lehet baj, de azért kértem a lányokat, hogy ne lazítsanak, mivel a Ferencváros bizonyára mindent elkövet annak érdekében, hogy javítson.”
A szünet után is ott folytatta az ETO, ahol abbahagyta, és tartotta tízgólos előnyét, még akkor is, amikor több fiatal is pályára lépett. A Győr saját maga számára emelte magasra a mércét. Bemutatta, hogy igazán mire is képes, ha megfelelően ráhangolódik egy mérkőzésre. Ugyanakkor egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a 32 mérkőzésből álló, KEK-kötelezettségekkel még bővülő évad jelentős része hátravan. Céljai elérése, a magyar kézilabda hírnevének nemzetközi porondon való öregbítése érdekében a szombatihoz hasonló teljesítménye sorozatos megismétlése szükséges.
A Herz-FTC edzőjétől, Németh Andrástól arról érdeklődtünk, hogy – az előzetes elképzeléseivel szemben – okozott-e meglepetést együttesének a Győr; a 16–16-ra végződött második félidőben elégedettebb volt-e játékosaival; illetve miként értelmezendő a forró hangulatú rangadó után tett, a lemondását is kilátásba helyező nyilatkozata.
A bajnokcsapat edzője szerint a Győr semmi új vagy meglepő játékelemmel nem állt elő, és ezt támasztotta alá a mester videoelemzése is. A legfőbb gondja az volt a Herz-FTC-nek, hogy a felkészülés során elhatározott és gyakorolt taktikának csak töredékét valósították meg a játékosok. A kihagyott helyzetek képzeletbeli versenyét 17–8-ra "nyerte meg” a Fradi. A kimaradó FTC-ziccerek után és az eladott labdákkal gyorsan kontrázott az ETO, míg ugyanez elmaradt a másik oldalon. Németh András szerint a második félidőben is önmagához méltatlanul kézilabdázott együttese, mert megbénult, amikor lehetősége volt a szépítésre, a felzárkózásra. Csupán a Győr némi lazításának köszönhette, hogy nem nőtt még nagyobbra a hátránya, illetve hogy 16–16-ra végződött a második játékrész.
"Valami elromlott a csapatunkban, mert több a negatív kisugárzású játékos a keretünkben, mint a pozitív felfogású – vélekedett Németh András. –Ezt az arányt sürgősen meg kell változtatni, mégpedig vagy a játékosok felfogásának, lelki töltésének módosításával vagy a visszahúzók elküldésével. Még a győri mérkőzésen támadásban eredményes Sitit sem tudom egyértelműen dicsérni, hiszen a védekezése neki is halovány volt. Ha az imént említett arány nem fordul át, vagyis ha nem áll vissza a rossz útra tévedt Fradiban a korábban tapasztalt hozzáállás, akkor a következtetéseket le kell vonnunk. Ha újabb kudarcok következnek, akkor magam is elgondolkodom a folytatásról ebben a klubban. Nem is az a legfőbb gondom, hogy elbuktunk szombaton, hiszen a sportban ki lehet kapni, hanem az, hogy milyen gyenge játékkal és elfogadhatatlan hozzáállással maradtunk alul. Amikor pénzügyi nehézségeink voltak, például hónapokig nem kaptunk fizetést, akkor éhesebb, sikerorientáltabb volt a csapat. Most, amikor nincsenek anyagi gondjaink, elfelejtünk egymásért harcolni, fegyelmezetten összetartani. Az esetet meg kell beszélnem Maglódi Lajossal, csapatunk ügyvezető igazgatójával, de az már most biztos, hogy anyagi következményei is lesznek a győri megszégyenülésünknek. A pénzbüntetés és az egyéb szigorító, megszorító intézkedések alól én sem leszek kivétel, hiszen közösen hibáztunk, jómagam például nem vettem észre, hogy Sitit védekezésben le kellett volna hívnom. Hétfőn ezeket a kérdéseket kell legelőször tisztáznunk, hogy folytathassuk a közös munkát.”
A Herz-FTC-nek lesz ideje, hogy összeszedje magát, mert az őszi rangadóit lejátszotta (a Cornexit legyőzte, a Dunaferrtől és a Győri Graboplasttól kikapott), a Bajnok Ligájában pedig januárban kezdődnek a csoportküzdelmek. Alighanem jót tenne a bajnoknak, ha a szkopjei Szuperkupában (november 2–3.) kárpótolhatná magát az elvesztett BL-fináléért és az utóbbi napok hazai NB I-es fiaskóiért.