A Győr legyőzésének titkai

A sok hibával tarkított, közepes színvonalú, ugyanakkor jó iramú és fordulatos rangadón látottak azt igazolták, hogy a Dunaferr nemcsak alaposan kielemezte a győriek játékát, hanem megtalálta annak hatékony ellenszerét is. Sirina, a győri kapus labdaszerzésekor az újvárosi Bohus azonnal letámadta a hazaiak játékmesterét, Görbiczet, és ezzel megakadályozta a zöld-fehéreket abban, hogy legerősebb fegyverüket, a gyors lerohanást alkalmazzák. A vendégek, akik hátrányban sem vesztették el a fejüket, külön ügyeltek a legveszélyesebb győriek kikapcsolására – sikerrel. Erre jó példa, hogy amíg a korábbi két rangadón Lovász 16, Görbicz 14, Mehlmann pedig kilenc gólt lőtt a Herz-FTC-nek és a Cornexinek, addig most a három gólgyártó erejéből – sorrendben – három, egy és három találatra futotta. Ezen a mérkőzésen csak a két légiós, a négygólos Dokics és a tíz találatot szerő Nitescu villogott, míg a másik oldalon Ferling, Bulath, Nagy, Pálffy és Borók mellett Szrnka, Gáspár és Pigniczki is betalált. Oblisz védekezéséért érdemelt kiemelést, Cracana kapuba állítása pedig lehetőséget adott Pálingernek egy-egy rövidebb pihenőre.
Vérten sérülése (a korábbi húzódása kiújult) és korai kiválása érzékenyen érintette a győrieket, megbontotta az egységes csapatmunkát. Negyvenöt percen át tartó vezetés után az utolsó negyedórában elsősorban idegileg fáradt el a győri csapat. Az iramot még ekkor is bíró, tapasztaltabb cserejátékosokkal rendelkező vendégegyüttes folyamatosan frissített, és főleg Bulath remekelt. Vele úgyszólván 19-re húzott lapot a dunaújvárosiak nagy tudású, rutinos mestere –és nyert.
Nem szabad megfeledkezni Pálingerről, a győri Balázs-iskola egykori növendékéről, az ETO saját nevelésű kapusáról, aki immár a Dunaferr csillagaként oroszlánrészt vállalt csapata bravúros diadalából.
"Ellentétes félidőket láttunk – értékelte a rangadót Kiss Szilárd, az újvárosiak edzője. – Az elején elhúzott a Győr, mert a védekezésünk puha, mondhatni simogatós volt, a helyzeteinket pedig kihagytuk. A szünet után fordult a kocka, a hazaiak pontatlan támadásaiból labdát szereztünk és indítottunk, valamint a nyitott védekezésünkkel hibára kényszerítettük ellenfelünket. Régi erényünket, az elszántságot is a javunkra kell írni. Amikor az igazi küzdő kézilabdát játszottuk, a Győrnek erre nem volt válaszlépése. A bajnokság még hosszú, a sikerek után sem szaladhat el velünk a ló. Nagyon meg kell becsülni – például – a Hódmezővásárhely ellen szerezhető pontokat, mert a csapat szerintem a hatba kerül.”
"Vérten korai kiesése mind védekezésben, mind támadásban érzékeny veszteséget okozott –mondta Vura József, a Győr mestere. –Védekezésben nem tudtuk megismételni korábbi jó teljesítményünket, támadásban elmaradtak a gyors lerohanásaink. A nyitott védekezéssel szemben is nehezen boldogultunk, a lehetőségeinket, ziccereinket sem tudtuk az elvárható mértékben kihasználni. Ráadásul pedig, míg a Fradi többgólos vezetésünk után beletörődött a sorsába, addig a Dunaferr elszántan küzdött. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy bár a 48. percben még mi vezettünk 22–21-re, végül mégis elbuktunk.”
A győri csata és a táblázaton utána kialakult helyzet alátámasztja: minden idők legerősebb, legizgalmasabb női bajnoksága folyik jelenleg hazánkban.