Az idegenbeli minimális vereség után a dunaújvárosi játékosok, vezetők és szurkolók egyaránt felfokozott várakozással készültek a jugoszláv együttes fogadására.
Hiába ôrizték keményen Katzirz Dávidot (képünkön labdával) a belgrádi játékosok
Hiába ôrizték keményen Katzirz Dávidot (képünkön labdával) a belgrádi játékosok
A kezdés után azonnal a Dunaferr ragadta magához a játék irányítását, Kertész és Bene villámindításból szerzett góljai azonnal megadták a jó alaphangot, üdvrivalgásra késztették a nagyérdeműt. A jugoszlávok tőlük szokatlan módon szinte megbénultak a rájuk nehezedő lelki nyomástól, no meg Szathmári kapus bravúrjaitól. Már a 9. percben jártunk amikor Perunicsics révén az első góljukat szerezték a vendégek. A Dunaferr rendkívül szigorúan védekezett, a jugoszlávok gyakran verekedést próbáltak provokálni. A hihetetlen felfokozott hangulatban Szathmári védései tovább keserítették a nehéz sorsú vendégeket. A válogatott hálóőr az első negyedóra végén büntetőt is hárított, ekkor már 6–2-re elhúzott a Dunaferr. Krivokapics elképesztő gólokat lőtt, 9–3-nál Zoran Kurtes jobbnak látta az időkérés kihasználásával rendbe szedni csapatát. Kevés sikerrel. Rosta lőtt akciógólt, majd Kertész az első dunaújvárosi büntetőt értékesítette. A félidő hajrájában a csereként érkező Stochl hárított büntetőt. Szikrázó hangulatban folytatódott a szünet után is a mérkőzés. A dunaújvárosi szélsők, Bene és Kertész szinte
Boldog gyôztesek
Kertész Balázs, a Dunaferr csapatkapitánya: – Ilyen mérkôzésre számítottunk. Bíztunk a gyôzelemben, de ekkora különbségre talán még mi sem gondoltunk. Végig nagy iramot diktáltunk, és ez meghatározta az eredmény alakulását. Szathmári János: – Gyôzelmünk és továbbjutásunk a csapatmunka diadala. Védekezésben és támadásban megtörtük a Partizant, nem engedtük hogy a saját játékát játssza. Ma végig sokkal jobban koncentráltunk, mint Belgrádban. Nagy örömet szerzett nekünk, és óriási segítséget adott a telt házas lelátó.
fickándoztak, a pontos indításokból rendre gólokat szereztek. Katzirz átlövései védhetetlennek bizonyultak, és Kuzmicsov varázslatos cselei után is rezgett a háló. A félidő közepére már döntőnek tűnt a Dunaferr fölénye. Ekkor minden erejüket összeszedve, időnként a durvaságtól sem visszariadva felzárkóztak a jugoszlávok. Buday Ferenc is frissítette csapatát, és a hajrára ismét növelni tudta előnyét a Dunaferr. A mérkőzés utolsó két percét felállva tombolta végig a továbbjutást ünneplő dunaújvárosi publikum. A Dunaferr rendkívül jól megszervezett védekezésével és pontos támadásaival végig uralta a mérkőzést. Rostáék folyamatos nyomás alatt tartották a vendégeket, akik lelkileg is rosszul tűrték a nagy gólkülönbségű vereséget. A Dunaferr együttese 56–49-es összesítéssel jutott az EHF-kupa legjobb tizenhat csapata közé.
Mestermérleg Buday Ferenc: – Nagyon boldog vagyok, hogy a csapat megvalósította a héten gyakorolt taktikai variációkat, úgy érzem, közönségünknek is emlékezetes, élvezetes, magas színvonalú kézilabdát nyújtottunk. Első félidei játékunk kimagasló volt, ez eldöntötte a mérkőzést Zoran Kurtes: – Már a hazai mérkőzésünk után tudtuk, hogy nem sok jóra számíthatunk Magyarországon. A Dunaferr igazolta klasszisát, igazi európai élcsapat. A mérkőzés legjobbja egy jugoszláv játékos volt, sajnos az ellenfélnél, Milorad Krivokapics.