Dunaújvárosi aranylépés

Sűrű sorokban ömlöttek a szurkolók a Dunaferr-csarnok felé szerdán este, hiszen az újvárosi szakértő közönség jól tudta: valódi csemegét kínál kedvencei és a Herz-FTC rangadója, amelynek végeredménye a bajnokság érmes helyeinek sorsát is döntően befolyásolhatja.
Benyáts gólja nyitotta a csatát, amelyre mindkét együttes óriási ambícióval és bizakodva készült. A döntő fontosságú bajnoki pontok mellett persze a csapatok presztízse is kockán forgott, mert a bajnok, Fradi és a trónkövetelő házigazda őszi összecsapásáról, a Népligetből két pontot hozott el Kiss Szilárd együttese. A védekezésre kevesebbet ügyelve kézilabdáztak a lányok a nagyiramú rangadó elején, ezért sűrűn kerültek kínos helyzetbe a kapusok. Pálinger néhány bravúrja azonban előnyösebb helyzetbe hozta a Dunaferrt, ráadásul a válogatott csillag kitűnő formája megnyugtatta a hazai mezőnyjátékosokat. A Fradi támadásban rendre eladta a labdát, a gyors kontrákkal szemben pedig nem tudott semmit kitalálni. Sugár kapus ezúttal nem remekelt, igaz, társai szinte tálcán kínálták a lehetőségeket Nagy Ivettéknek (7–3).
A BL-ben sikeresen menetelő vendégcsapat fáradtnak és lassúnak tűnt a friss és erőszakos Újváros mellett, amelynek kapujában Pálinger fantasztikus napot fogott ki. Szrnka és Borók néhány pontatlan lövése után a másik oldalon Mraviková és Uhraková is hibázott és percekig nem változott az állás. Amikor 7–5-ről 9–5-re nőtt a Dunaferr előnye, Németh András edző időt kért, majd Pádár Ildikóval próbálta frissíteni együttesét. Az erőszakosan, sok lábmunkával, és a hazai mezőnyben ritka, nyitott védekezési variációt választva kézilabdázó hazaiakat azonban nem hozta zavarba ez a változtatás. Ferling és Bohus vezérletével 15–7-re növelték előnyüket a hazaiak, és közben Pálinger újra és újra az őrületbe kergette védéseivel a legtöbbet próbálkozó Farkast, Sitit és Kirsnert. Gáspár és Pigniczki tíz-tizenkét méterre kiszorította a fővárosiak átlövőit, akik így sem társaikat, sem önmagukat nem tudták helyzetbe hozni. Az újvárosi B-közép sajnálkozó, a Fradinak címzett rigmusaival zárult a félidő.

A folytatásban Tóth Tímea góljára Ferling és Nagy válaszolt, majd Borók is betalált, és az Újváros lendületéből érződött, a bajnok megsemmisítő különbségű fiaskó előtt áll (19–9). Miközben a szurkolók önfeledten ünnepeltek és azt énekelték, hogy "Játszik a Kohász”, illetve "Edzőmeccs, edzőmeccs!”, Lőwy kapufát lőtt, a hazaiak pedig tovább száguldottak. Ekkor Pálffy, és Nagy percei következtek (26–12), valamint – ki más? – Pálinger csillogott, tehát nem volt véletlen, hogy kórusban kiáltották a nevét a szurkolók. Az örömittas közönség már bajnokcsapatnak becézte Újváros büszkeségét, a női csapatot.
Romjaiban hevert, nyomaiban sem emlékeztetett hajdani önmagára és ezúttal be kellett érnie az áldozati bárány gyötrelmes és roppant kínos szerepével. Arról nem is beszélve, hogy a káprázatos Dunaferr-diadal egyben azt is jelenti, hogy Kiss Szilárd mester tanítványai annak ellenére is szinte karnyújtásnyira kerültek a bajnoki cím megszerzéséhez, hogy a pontvadászatból még sok forduló (közte az egész rájátszás) van hátra.

Mestermérleg
Kiss Szilárd: – Ôszintén szólva engem is meglep ez a nagy különbség, mert szorosabb mérkőzésre, a Fradi jelentősebb ellenállására számítottam. Támadó szellemű védekezésünk döntötte el a találkozót. Csapatom valamennyi tagja a maximumot nyújtotta.
Németh András: – Erről a találkozóról nincs mit mondanom, a Dunaferr gratulációt érdemel.