Hajszálnyira a pontrablástól

1. forduló, C-csoport
A hetvenes évek elejétől a világ élmezőnyében kézilabdázó szovjet-orosz férficsapat eredménylistáját még felsorolni sem könnyű, hiszen a müncheni olimpia (1972: 5. hely) óta azoknak a világversenyeknek a száma a kevesebb, amelyeken hiányzott az éremcsatákból. Az egymást követő legendás szövetségi kapitányok gazdag hátországból, óriási utánpótlásbázisból meríthettek, és alakíthattak világverő csapatokat. Ez a háttér a Szovjetunió szétesése után is roppant erős maradt, ezért a mai napig is építhet rá Vlagyimir Makszimov mester. Neki és elődeinek négyszer sikerült olimpiai bajnoki címig vezetniük a csapatot (1976, 1988, 1992, 2000). A világbajnokságokon hatszor játszott döntőt, és háromszor (1982, 1993, 1997) nyert, az Európa-bajnokságok 1994 óta íródó történetében három finálét vívott és egyet (1996) zárt arannyal az orosz csapat.
Makszimov mester nem titkolja, hogy a folyamatos fiatalítás híve, ugyanakkor akad a keretében néhány rutinos, mondhatni öreg sztár, akiben feltétlenül megbízik, s akire – ameddig csak lehet – minden körülmények között számít.
"Hozzáláttunk az athéni olimpiai csapatunk kialakításához, ezért több fiatal, eddig kevés felnőttválogatott-mérkőzésen látott játékos is szerephez juthat Portugáliában – válaszolta Makszimov arra a kérdésre, amely a kiöregedő és a fiatal csillagok kereten belüli kapcsolatára vonatkozott. – Andrej Lavrov kapus, Koksarov vagy Torgovanov olimpiai bajnok, s a mai csapatnak is fontos embere, de említhetem Tucskint, Krivoslikovot vagy Igor Lavrovot is. Azt viszont nem tudom előre, ezért csak remélem, hogy az idősebb kulcsjátékosaink egyike-másika Athénban is vállalja a szereplést.” Halkan és mosolyogva hozzáfűzte: "Persze ha a mostani vébén bejutunk a legjobb hét közé.” Udvarias derültséget keltett ez a megjegyzése, hiszen ha Oroszország nem kerülne a hét közé Portugáliában, az nagyobb csoda lenne, mint mondjuk Grönland aranyérme.
Az orosz trénertől a Nemzeti Sport azt kérdezte csapata hétfői, magyarok elleni csoportmérkőzése előtt, hogy ismeri-e a rossz főpróbáról szóló színházi babonát, illetve szólást. "Igen, és azt is tudom, hogy a pénteki dortmundi vereségünkre céloz – válaszolta. – Az erős, gyors németektől azonban nem szégyen kikapni a saját pályájukon egy felkészülési mérkőzésen. Nekünk tanulságos gyakorlás volt, ők meg most azt gondolhatják, hogy rettentő erősek. Bízom benne, hogy a rossz főpróbánkat sikeres előadás követi. A vébén pedig a következő két hétben minden kiderül. A felkészülési tornák és egy-egy tesztmérkőzés eredménye ugyanis gyakran csalóka, szerintem nem alkalmas a messzemenő következtetések levonására.” A magyarokról azt mondta, tudja, hogy nagy erőfeszítéseket tettek csapatuk átalakításáért, fiatalításáért, ugyanakkor még az utóbbi napokban is sérülések nehezítették a vb-felkészülésüket.

Skaliczki László szövetségi kapitány és Sinka László csapatvezető a portugál szervezők készségességéről, udvariasságáról és szigorú fegyelméről áradozott (az utóbbi – valljuk be – némi meglepetés a mediterrán vidéken).
"Az ellátásunkra sem lehet panaszunk – mondta Buday Ferenc másodedző. – Bőséges és a mi ízlésünknek is megfelelő a kínálat, a szállodai szobák kényelmesek. A vébérajt előtti napok edzésein a csarnok talaját és méreteit is megszoktuk, csak az új IHF-labdával barátkozunk kicsit nehezen. Ugyanis szokatlan a fogása, kisebbet pattan, és a nemzetközi szövetség nem is adott belőle elegendőt a szervezőknek, így a saját régi labdáinkkal és ezekkel vegyesen gyakoroltunk.”
Skaliczki kapitány debütált hétfőn, hiszen ebben a minőségében először ült világversenyen a kispadon. A légkör persze nem volt szokatlan neki, hiszen a Vass Sándor vezette csapat másodedzőjeként 1998-ban Dél-Tirolban járt már Európa-bajnokságon.
"Négy év elteltével tértünk vissza a bővebben értelmezett nemzetközi élmezőnybe, és rettentően nehéz mérkőzéssel kezdjük a vébészereplésünket – mondta a mester a találkozó előtt. – Az olimpiai bajnok oroszok több mérkőzését is elemeztük a videofelvételek segítségével, és azt állapítottuk meg, hogy minden labdát meg kell becsülnünk, mert ha eladjuk, azonnal leindítanak bennünket, s különösen a balszélsőjük gyors. A felállt védőfallal szemben jól begyakorolt figurákat játszanak az átlövőik és a beállósuk. Mivel kissé nehézkesen futnak vissza, ezt kihasználhatjuk, és létszámfölénybe kerülhetünk. A felállt orosz védőfalat nehéz széthúzni, mert arra törekszik, hogy középen meglövesse ellenfelét. Ezért a szélek felé kell húznunk a védőit, és a szélsőinkre is sok feladat hárul a támadások befejezésében.”

Az elméleti leckét Fazekas Nándor, a Fotex KCV kapusa is tudta. "Az oroszok három mérkőzését még otthon, nyugodt körülmények között elemeztem, és igyekeztem jól felkészülni a nagy lövőik repertoárjából – mondta. – Nem hiszem, hogy sok újdonsággal állnának elő, ám a régi taktikájukat szinte tökéletesen végrehajtják. Főleg a belső négy emberük kever bajt, a szélsőiket nem tartom túl veszélyesnek. Ha nem Igor Lavrov szerepel az irányítóposzton, akkor lassabban hozzák fel a labdát, marad idő a visszarendeződésre.”

Pásztor edzésen elszenvedett kisebb bokarándulása okozott némi izgalmat a magyarok körében, de dr. Erdélyi Gábor csapatorvos mindenkit megnyugtatott, a veszprémi balszélső, legjobbjaink csapatkapitánya pályára léphet. A mieinket a Békéscsabáról érkezett, mindenre elszánt tizenöt szurkoló mellett két helybéli iskolai osztály is biztatta a funchali egyetemi csarnokban, amely ezer nézőt tud befogadni.
A harmadik percig két-két eredménytelen támadást vezettek a csapatok, majd Torgovanov lőtte a C-csoport küzdelmeinek első gólját. Erre Nagy és Pérez válaszolt. Rasztvorcevet nehezen tudták tartani Gálék, de az álmoskásan kézilabdázó többi orosz ekkor nem sok veszélyt jelentett Fazekas kapujára. Egy-egy gyors indításból megiramodtak, és hetesekből is eredményesek voltak az olimpiai bajnokok, de Nagy és Pérez lövéseit a veterán Lavrov nem tudta védeni (7–7). Akkor szerzett háromgólos előnyt Oroszország, amikor Tucskin és Krivoslikov is belelendült. Időt kért Skaliczki edző, de nem az ő tanítványai, hanem Koksarov lőtte a következő gólt (14–10). Bendó és Pérez trükkös, illetve erős lövései rendre beakadtak, és a szünetig nagyszerűen tartotta magát válogatottunk az esélyesebb és ezúttal csak félgőzzel kézilabdázó oroszok ellen.

A második félidő Buday perceivel kezdődött (16–17), és továbbra is bátran, okosan kézilabdáztak a magyarok. Koksarov azonban újra és újra betalált, külön gólpárbajt vívott Naggyal. Lavrov kapus is gyakrabban találkozott a labdával, társai pedig kihasználták az emberelőnyös helyzeteket (21–18). A félidő közepén Szathmári állt a kapuba, de pár pillanattal később kisebb bokasérülést szenvedett. Tapogatta, mozgatta a fájós ízületet, de nem kért cserét. Bendó találatával 23–22-re jött fel együttesünk, amelynek védekezésében Iváncsik zavarót játszott. Ekkor az oroszok emberhátrányban is betaláltak, míg a másik oldalon ziccerek maradtak ki. Fogyott az idő, és az olimpiai bajnok emberhátrányban is növelte előnyét (25–22). Iváncsik és Pérez találatával újra csak egygólos lett a különbség, ám Tucskin nem kegyelmezett, és a végjátékra Skaliczki visszaküldte a kapuba Fazekast. Nagy rettentően felbosszantotta Lavrov kapust (28–28), és ekkor Makszimov mester kért időt.
Rasztvorcev és Bendó gólváltása után Ivanov belőtte a hetest, majd Koksarov leterítette Budayt – csak egy szabaddobás járt érte. Passzív játékért elvették a labdát az oroszoktól, de a mieink visszaajándékozták. Rosta gólja után 30–30-nál kezdődött az utolsó perc. Rasztvorcev 11 méterről betalált (31–30), és még 20 másodperc volt hátra. Ezalatt nem jutottunk lövéshez, majd az időn túli szabaddobásunk a lécről a gólvonalon kívülre pattant. Fantasztikus bravúr lett volna a pontszerzés, de csapatunk így is dicséretet érdemel, mert mindent megtett a meglepetésért. Oroszországnak sokat kell javulnia, hogy az éremcsaták szereplője lehessen.
Kedden a világbajnok Franciaországgal találkoznak legjobbjaink. A C-csoport második mérkőzésén Argentína fantasztikus meglepetést szerzett, mert drámai hajrában legyőzte a sokkal esélyesebb Horvátországot. A végig szoros találkozó hőse Gull volt, aki két góljával 28–29-ről megfordította az eredményt (30–29).

Mestermérleg

Vlagyimir Makszimov: – Szoros, izgalmas mérkőzés volt, nem vagyok elégedett csapatom játékával, csak a győzelemmel. Hullámzó színvonalú és iramú találkozót nyertünk Rasztvorcev vezérletével.
Skaliczki László: – Sajnos csak majdnem sikerült meglepnünk az oroszokat. Pedig az egy pontot megérdemeltük volna. Tucskint többnyire kivettük a játékból, Rasztvorcevet viszont nem. Védekezésünkből hiányzott a bravúros teljesítmény, támadásainkból pedig néhány gyors indításos gól. Sok technikai hibát követtünk el, és csak a belső embereinkkel vagyok elégedett. Kapusaink nem védtek rosszul, de akadtak hullámvölgyeik.