2. forduló, C-csoport
A nyitónap szenzációjától, az argentinok győzelmétől (30–29) Horvátország ellen, még kedden is hangos volt Madeira, ahol a C-csoport küzdelmei zajlanak. A délelőtti átmozgató edzés előtt és után szinte ostrom alatt tartották a tévések és az újságírók a dél-amerikai játékosokat, és különösen Mauricio Torres szövetségi kapitányt, aki jól viselte a számára alighanem szokatlan megpróbáltatást. "Már a világbajnokság előtt elmondtam, hogy tanulni jöttünk Portugáliába – válaszolta a csapata céljait firtató kérdésre. – A horvátok ellen viszont nekünk sikerült példát mutatnunk fegyelemből és küzdenitudásból. Gull tíz gólja és remeklése a hajrában önmagáért beszélt. Száz mérkőzésünkből kilencvenkilencszer Horvátország győzne, de most éppen az az egy volt soron. A torna még éppen csak elkezdődött, és csak annyi a célunk, hogy akkora szívvel küzdjünk valamennyi ellenfelünkkel, mint a horvátokkal.”
Persze a zágrábi "médiacápák” is megtalálták a maguk áldozatát, Lino Cervar mestert, aki drámai szavakkal, elkeseredetten ecsetelte tanítványai mélyrepülését. A második félidőben ugyanis 21–27-ről fordított Argentína, miközben a horvátok az ordító helyzeteik mellett hat büntetőt is kihagytak. A Nemzeti Sportnak Mirza Dzomba, a Fotex KCV jobbszélsője, a találkozó legjobb horvátja (7 gól) foglalta össze, hogyan látta együttese hétfői nagy bukását. "Ennyi hibával nem lehet meccset nyerni – mondta. – Nem volt rend a fejünkben és a lelkünkben, szétesően kézilabdáztunk. De nem szabad megállnunk, és túl sokat töprengenünk, hanem rendeznünk kell a mentális problémáinkat. Jó a csapatunk, csak hinnie kell önmagában.”
A hittel és akarattal nem volt gond a magyarok nyitó mérkőzésén sem, hiszen a levegőben lógott az oroszok veresége, de legalább is pontvesztése. "Ma délelőtt már a franciák elleni mérkőzés taktikáját gyakoroltuk – mondta a kedd esti csata előtt Skaliczki László kapitány –, de nem vitás, mély nyomot hagyott bennünk a hétfői találkozó. Nem játszottunk hibátlanul, mégis jó teljesítménnyel leptük meg az olimpiai bajnokot. Többször vezettünk és a hajrában is megszorongattuk.” A franciák elleni elképzeléseiről röviden beszélt a mester. "Remélem, sikerült regenerálódnunk, és mindent meg tudunk tenni a világbajnok elleni pontszerzésért – folytatta. – Nagyon szeretnénk nyerni, de ehhez a védekezésünknek jobban össze kell állnia, mint az oroszok ellen, és különösen a francia átlövőkre kell vigyáznunk. A szaúdiak elleni mérkőzésükből nem sokat okulhattunk, mert amikor elfáradtak az arabok, már semmit sem mutattak Richardsonék az igazi játékukból. Enélkül is tudjuk, nagyon gyorsak, s rettentően agresszívek védekezésben.”
Bendó Csaba, a ceglédiek villámszélsője is túltette magát az oroszok elleni egygólos vereségen, de azon még kedden is sajnálkozott egy keveset, hogy mekkora lehetőséget szalasztott el a magyar csapat. "Ha a védekezésünk valamicskét hatékonyabb lett volna, ellopunk legalább egy pontot – mondta. – A franciák ellen megpróbálunk javítani.”
Nagy László, a Barcelona jobbátlövője a franciák elleni mérkőzés előtt: "Ma jobban fogunk védekezni, és én is igyekszem kevesebb technikai hibával játszani. Az oroszokról csak annyit, lehet, hogy felpörögnek a torna előrehaladtával, de elképzelhető, hogy az idősebb játékosaik nem képesek többre, mint amit közvetlenül a vébé előtt a németek ellen mutattak, Dortmundban ugyanis kikaptak hét góllal.”
A magyarok keddi ellenfelének, a francia válogatottnak a fénykora Daniel Costantini mester nevéhez fűződik, aki a nyolcvanas évek második felének tehetségekkel telezsúfolt, remek, juniorcsapatából kitartó, lelkes munkával világverő gárdát faragott. Ez az együttes a kilencvenes évek elején már mutogatta oroszlánkörmeit, és az évtized közepére érett be. Kisebb hullámvölgyekkel azóta is a szűk elit tagja, igaz, a 2001-ben nyert vb-aranyérme után Costantini a francia szövetség sportigazgatója lett, az időközben némileg átformált, felfrissített keretet pedig átadta Claude Onesta mesternek.
Az akkor szárnyait bontogató francia válogatott az 1990-ben Csehszlovákiában megrendezett vb-n "csak” a kilencedik lett, de a barcelonai olimpiáról (1992) már bronzéremmel tért haza, Atlantában (1996) a negyedik, Sydneyben a hatodik helyen zárt (a korábbi olimpiákon nem vett részt). Világbajnokságon az első érmét Svédországban (1993) szerezte (a döntőben kikapott az oroszoktól), majd Izlandon (1995) aranyat ünnepelt, Japánban (1997) bronzérmet szerzett, Egyiptomban (1999) be kellett érnie a hatodik hellyel, de a legutóbbi párizsi fináléban (2001) legyőzte a svédeket, és visszafoglalta a trónt. Az Európa-bajnokságokon szerényebb az eredménylistája: 1994: 6. hely; 1996: 7.; 1998: 7.; 2000: 4.; 2002: 6.
A harmadik vb-aranya megszerzésére készülő együttesben a világ egyik legjobb irányítójának tartott Richardson (34 éves, 365-szörös válogatott) és Houlet (34, 49) a rangidős, de sok lőporfüstöt szagolt már Martini kapus (33, 187), a gólgyáros Cazal (32, 141), a csillogó technikájú Abati (33, 67) és a nagyon gyors Girault (30, 113) is. A nagy jövő előtt állók között emlegetik, holott már a múltjára is büszke lehet a francia színekben eddig 558 gólt szerző Fernandez (26, 132), a védekezőspecialista Dinart (26, 142), a ziccereket biztosan értékesítő Narcisse (24, 57), valamint a védekezésben és támadásban egyaránt kiemelkedő Anquetil (23, 103).
Ezekkel a sztárokkal – többnyire a legerősebbnek tartott spanyol és német bajnokságban edződő játékosokkal – találkoztak a mieink kedden későn este a funchali egyetemi csarnokban.
Claude Onesta szerint együttese vb-felkészülése jól sikerült. "A tesztmérkőzéseken nyújtott teljesítményünk alapján nem lehetünk túl elbizakodottak, de azért minden okunk megvan, hogy derűlátóan nézzünk a jövőbe – mondta a francia kapitány. – A magyarok legyőzése fontos lépés lenne, mert elképzelhető a csoportunkban egy olyan sorrend is, hogy az ellenük szerezhető két ponttal érkezünk a középdöntőbe. A csúcsformájuktól messze álló oroszok ellen a magyarok közel álltak a pontszerzéshez, és ahogy láttam, meg is érdemelték volna. Ezt szem előtt tartva kell ma küzdenünk.”
A roppant készséges és híresen jó nyilatkozó Jackson Richardson szép emléket őriz Magyarországról. "A nyolc évvel ezelőtti budapesti női világbajnokságon vettem át a világ legjobb játékosának járó trófeát – mondta. – Sosem felejtem el, hogy a szintén francia Raymond Hahn, az IHF főtitkára adta át, és mellettem állt a világ legjobb női játékosa, Kocsis Erzsébet. A magyar kézilabdának szépek a hagyományai, és a klubcsapatok is erősek, de ma, remélem, mi leszünk a jobbak.”
Kellemetlen nyitott és agresszív védekezéssel kezdtek a franciák, ezzel akarták az első napon remeklő magyar átlövőket kikapcsolni a játékból. S hamar egyértelművé vált, hogy Claude Onesta elképzelése szerint zajlik a meccs, hiszen a mieink ritkán kerültek lövőhelyzetbe. Ezzel együtt Szathmári két védésének hála nem tudtak meglépni a gallok, sőt a 7. percben Bedó második góljával nálunk volt az előny (3–2). Csakhogy a következő tizenkét perc magyar szempontból borzalmasra sikeredett, ezt a periódust 10–1-re nyerte a világbajnok. Ez a sokkoló időszak el is döntötte a mérkőzést, Skaliczki László ugyanis hiába variálta játékosait, ez csak részsikerekre volt elegendő. Iváncsik például pályára lépése után hamarjában lőtt két gólt, s Fazekas is fogott két labdát közvetlenül a beállása után. A különbség azonban nem csökkent, s 18–10-es francia előnynél tértek pihenőre a csapatok.
A második játékrész eleje sem hozott változást, már az ötödik percben jártunk, amikor Pérez először betalált. Magabiztosak, pontosak voltak a franciák, bizonytalanok a magyarok, így nőtt a különbség. A 37. percben már 21–11-re vezetett az ellenfél, padlóközelbe kerültek a Skaliczki-tanítványok. Aztán a magabiztosság átcsapott könnyelműségbe, míg a magyarok minden mindegy alapon elkezdtek játszani. Egyre csökkent a különbség, s hét perccel a befejezés előtt Laluska góljával 26–22-re jött fel a magyar válogatott. Közelebb azonban nem sikerült jutni, s végül 29–24-re nyert a címvédő.
Mestermérleg
Skaliczki László: – Az első félidőben nem olyan felfogásban játszottunk, mint ami egy ilyen hőfokú csatában elvárható. Szünet után némileg feljavult csapatom, ám így is sok hibával kézilabdáztunk. Az erősebb csapat szerezte meg a két pontot.