Sterbik nélkül a BL-ben

A Veszprém négygólos hátrányt szedett össze a dán Kolding elleni első találkozóján, ám a visszavágón kitett magáért és –olykor akadozó támadójátékkal, de – tízgólos diadalt aratott. A tavalyi BL-döntős együttesben világklasszishoz méltó teljesítményt nyújtott Sterbik Árpád kapus, aki az első félidőben elszenvedett térdsérülése ellenére is pályán maradt, és kulcsszerepet játszott a sikerben. Sok látványos góllal járult hozzá a továbbjutást érő eredményhez Éles József, Pérez Carlos, Bozidar Jovic, Kiril Lazarov, Zsigmond György és Pásztor István. A dánoknál a nyolcgólos Lasse Boasen volt a legeredményesebb.
"Kitűnően felkészített ellenfelet győztünk le – emlékezett a csatára Zdravko Zovko, a Fotex KCV mestere. –Ugyanakkor nekünk is kijött a lépés, valamint a közönség támogatása is sokat segített. A BL-ben nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, de a két német csapat – és főleg a Kiel – kiesése hatalmas meglepetés. A címvédő Magdeburg a pamplonai visszavágón a szünetben még vezetett. Majdnem mindegy, hogy az elődöntőben melyik csapatot kapjuk, hiszen a Ljubljana és a Montpellier is rettentően erős, a végső győzelemhez pedig minden vetélytársunkat le kell győznünk. A Pamplonát tavaly az elődöntőben búcsúztattuk.”
Hunyadfalvy Ákos klubelnök annyit fűzött hozzá, hogy a Fotexnek erősebb a kerete, mint a tavalyi BL-döntőben volt, ezért nem lehetett volna megmagyarázni sem a szurkolóknak, sem a szponzoroknak, ha most lemaradt volna az elődöntőről. "A tavaly decemberi formáját még nem nyerte vissza a sérülésektől tizedelt csapat – vélekedett –, de a védekezése már határozottabb és hatékonyabb lett, az akaratereje pedig újra egyik erénye volt a Kolding ellen.”
A találkozó hőse, Sterbik Árpád, aki drága árat fizet a sikerért, előbb a viszszavágóról, aztán a sérüléséről beszélt. "Nekünk kellett futnunk az eredmény után – mondta –, hiszen négygólos hátránnyal kezdtünk. Eddig nem kerültünk hasonló helyzetbe, amit most nagyszerűen megoldottunk. Minden elképzelésünk megvalósult. Sajnos a bokám után a térdem is megsérült, úgy éreztem a meccsen, hogy nincs tartása, ide-oda bicsaklott. Ezért rögzítést és térdvédőt kértem. Az azonnali fájdalomcsillapítók is segítettek, ezért kibírtam a mérkőzés végéig. Ám hétfőn reggel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a térdem. Azóta is minden mozdulat nehezemre esik, ami nem is csoda, mert – az orvosok szerint – a porc sérülése és a szalagok húzódása mellett a csont is megrepedt. Rögzítették a térdem, amit jegelnem kell, és egyelőre teljes tétlenségre ítéltek. Azt mondják, legalább hathetes kényszerpihenő vár rám, de a gyógymód részleteiről még nem határoztak.”

Kettős győzelemmel jutott az EHF-kupa eldőntőjébe a Dunaferr, pedig a svájci Pfadi Winterthur a vártnál is keményebb diónak bizonyult a visszavágón. Beigazolódott, hogy Goran Perkovac edző csupán porhintésnek szánta a továbbjutást sirató nyilatkozatait. A felállt fal ellen azonban rendre elbizonytalanodott a Pfadi, ráadásul Richard Stochl is halmozta a bravúrokat. A hazai akciókban azonban a nagy akarás gyakran türelmetlenségbe, egyénieskedésbe csapott át. A kitűnő formában játszó Milorad Krivokapics (a két mérkőzésen összesen 20 gólt lőtt) mellé felzárkózott a védőfalban gigászi harcot vívó Rosta Miklós és a térdsérülése ellenére is jól harcoló Kertész Balázs.
Buday Ferenc edző boldogan méltatta játékosai akarását. "A vártnál nagyobb ellenállást tanúsított egykori csapatom. A szünet után megnyugodtunk, s ennek köszönhettük a továbbjutást, amelyhez minden játékosom hozzájárult. Azonban tisztában vagyunk helyzetünkkel, és a negyeddöntő is megmutatta a hiányosságainkat, gyenge pontjainkat” – fogalmazott a vezetőedző.
A hazaiak szakosztályelnöke, Bene Gyula elégedetten emlékezett a csatára. "A nemzetközi szinten is jegyzett Winterthur legyőzésével nagy sikert ért el ezer sebből vérző együttesünk – mondta. – Gondjainkat fokozza, hogy Zubai Szabolcs a Hargita elleni NB I B-s mérkőzésen egy brutális ütéstől kettős állkapocscsonttörést szenvedett, s kórházba került. A legutóbbi NB I-es találkozónkon is két játékosunk sérült meg, és úgy tűnik, fizikálisan próbálnak lehetetlenné tenni bennünket. Ez nagyon rossz tendencia.”
A Pick-Szeged a világ talán legerősebb klubcsapatától, a német Lemgótól a visszavágón is kikapott. "Nagyon sajnálom, és a legfőbb gondnak tartom, hogy három fronton – az európai kupában, a bajnokságban és a Magyar Kupában – küzdő együttesemben a csata hajrájában nem volt elegendő lelki erő, hogy legalább győzzön, ha a hárányát nem is dolgozta le – hangoztatta Dragan Djukics edző. – Minden játékosom jobban játszott, mint az első mérkőzésen, és volt is esélyünk, de a Lemgo óriási rutinnal kihasználta a kisebb hibáinkat is. Tanulságos volt a párharc a Lemgóval, és reméljük, jó úton haladunk, de biztos, hogy még sok-sok munka vár ránk.” A klub sportigazgatója, Lele Ambrus is szomorú volt, mert – szerinte – legalább győzelemmel kellett volna meghálálnia a csapatnak a szegedi szurkolók szeretetét és bizalmát. "Technikai és védekezési hibáink, valamint kimaradó ziccereink miatt kaptunk ki” – vélekedett a hajdani híres kézilabdázó.