Mélyrepülés után feltámadás

A kiváló ellenfél mellett a hatalmas távolság és az ezzel járó tetemes költségek is nehezítették a dunaújvárosiak helyzetét. Az utolsó pillanatban pedig a csapatkapitány, Bohus Bea is kidőlt a sorból (csütörtökön már meg is műtötték sérült térdét), tovább szaporítva Kiss Szilárd gondjait. A vezetőedző a találkozó előtt az ellenfél erényeit sorolta. Nagyon egyszerűen, de hatékonyan a klasszikus orosz kézilabda-iskola hagyományait folytatja az Akva. "Posztokra képzett, hatalmas termetű, de ehhez képest gyors játékosaik a legnehezebb helyzetekben sem szeppennek meg – fejtegette a Dunaferr vezetőedzője. – Ha »csak« három-négy gólos hátránnyal megyünk haza, akkor is kegyetlen nehéz dolgunk lesz. Ám ennél nagyobb vereség esetén szinte reménytelen a helyzetünk, mert az oroszok idegenben is majdnem ugyanolyan jól játszanak, mint saját otthonukban.”
A világbajnokokkal teletűzdelt, a Dunaferrhez hasonlóan hazája bajnokságát vezető Volgográd félelmetesen kezdte a találkozót. Tizennégy perc alatt tízszer vágódott a magyar együttes hálójába a labda, miközben az újvárosiak csak ötször tudtak válaszolni. A félidő közepére lassan rendeződött a Dunaferr védekezése, ráadásul Pálinger ziccerek sorát hárította, sőt egy hetest is kifogott. A magyar akciók azonban továbbra is akadoztak – nagyon érződött Bohus hiánya – de legalább nem nőtt a két csapat közti különbség. Sajnos a szünet előtt ismét az oroszok összpontosítottak jobban, két gólt is szereztek zárás előtt.

Fordulás után a hazaiak folytatták rendkívül hatásos, agresszív támadójátékukat, átlövésben Naukovics és Iljukina jeleskedett, a beállós Bodnyevát képtelenek voltak tartani a dunaújvárosiak. A 41. percben már minden veszni látszott, hiszen kilenc góllal elhúzott az orosz együttes. A továbbra is akadozó támadójáték feljavítására Szrnka helyére Kindlt küldte pályára Kiss Szilárd, és a csere bevált. A Győrből igazolt válogatott játékos bátran és eredményesen lőtt. A Dunaferr elszánt, hosszú hajrát nyitott. A hatos falas védekezést a nyitott, hátrom–kettő–egyes formáció váltotta. A támadásban a kényszerből beállóst játszó Obliszt egyre többször találták meg labdáikkal a társak. Az első félidőben három gólt szerző Pálffy mellé felzárkózott Ferling és Kindl is. Tíz perccel a vége előtt hat gólra csökkentette lemaradását a dunaújvárosi együttes. Fogcsikorgató küzdelem dúlt a pályán, a saját tempójuktól fáradni látszó hazaiak képtelenek voltak túljutni a gyors és fáradhatatlan újvárosi védőkön, míg a vendégek egyre gyakrabban tudtak helyzetbe kerülni. Fokozatosan csökkent a hátrány. Borók a lefújás előtt tíz másodperccel kettőre csökkentette a hátrányt. Az előzmények után álomszerűenk tűnő két gólos hátrányt egy utolsó, elkeseredett rohammal még eggyel megtoldották az oroszok.
A Dunaferr az első félidei mélyrepülés után bizakodásra okot adó eredményt ért el, de az egy hét múlva következő visszavágón kezdettől fogva olyan elszántsággal és eredményességgel kell játszani, mint a volgográdi mérkőzés záró húsz percében.

Mestermérleg
Kiss Szilárd: – Képtelenség együtt értékelni a két félidőt. Az első játékrészben pipogyán, enerváltan támadtunk, nem tudtuk áttörni a magas orosz falat. A szünet után áttértünk a nyitott védekezésre, feljavult a támadójátékunk és így visszahoztuk a reményt.