Az újvárosiaké a főszerep

A férfi európai kupák elődöntőinek első találkozóin több meglepő eredmény született, és ezek kapcsán a még álló két magyar gárda neve is gyakran szóba kerül. A Bajnokok Ligájában a végső sikerre is esélyesnek tartott Fotex KCV elképesztően gyenge játékkal, valódi tudásától messze elmaradva csaknem katasztrofálisnak minősíthető vereséget szenvedett Pamplonában, míg a Prule Ljubljana csupán kétgólos előnyt szerzett a montpellier-i visszavágóra, vagyis könnyen elképzelhető, hogy április 25. és május 4. között a spanyol és a francia bajnok fog megmérkőzni a földrész legértékesebb klubtrófeájáért. A KEK-ben a Lemgo otthon alighanem ledolgozza a Frölundabergben összeszedett négygólos hátrányát, de azt meg kell mondani, kevesen számítottak a svédországi vereségére. Rohanós és gólzáporos csatát vívott a hét góllal nyerő Cuidad Real a Celjével, és a szlovén csapatra ugyanolyan pokoli feladat vár a visszavágón, mint a BL-ben a Veszprémre. Az EHF-kupában fantasztikus sikert ért el a Dunaferr, és az Asztrahanyban szerzett kétgólos előnyét itthon nem csak megőriznie illik.

Nem titok: az újvárosi szurkolók már dörzsölik a tenyerüket, és várják a Dunaferr–Barcelona finálét. Alteában a visszavágón is esélyesebb lesz a válogatott Nagy László együttese, a kilencgólos előnnyel érkező Barca.
Nehéz szavakat találni arra, hogy Veszprémben milyen nagy csalódást okozott a bajnokcsapat nyolcgólos pamlonai veresége a BL-elődöntő első összecsapásán. Nagyon sokan nem értették, mi volt az oka annak, hogy a világbajnokság gólkirálya, a térdsérüléséből felgyógyult Pérez még a kispadon sem kapott helyet. Hiszen mindenki tudta a királynék városában, hogy a balátlövőt sokszor még sérülten is pályára küldte Zdravko Zovko mester. Most meg egészségesen sem kapott bizalmat e sorsdöntő összecsapáson. A másik nagy kérdés az volt a meccs után, vajon a térdsérüléséből kéthetes "csodagyógyulás” után visszatért, de a hosszú kihagyást követően érthetően hamarabb elfáradó Sterbik kapust miért nem cserélte előbb a kiváló horvát szakember.
"Már visszanéztük a találkozót Zdravko Zovkóval, s elismerjük, hogy Sterbik Árpádot valóban lehetett volna előbb cserélni – mondta Csonti Rudolf, a Fotex edzője. – Lehet, hogy Pérezt is játszatni kellett volna. De a mérkőzés után mindig okosabb az ember, mint előtte.”
Zovko mester pedig úgy ítélte meg, hogy Pérez a térdműtétje után nem tudott folyamatosan és teljes erővel készülni, s azegészsége sem jött még teljesen rendbe, ezért nem nevezte a pamplonai keretbe. A mester döntésének volt egy pszichés indoka is: megítélése szerint Pérez tartott honfitársától, a kubai Hernández kapustól, s nem akart kockáztatni. Az edző szerint a játékosok és a vezetők levonták a pamplonai meccs tanulságait, de azt mondják, a remény hal meg utoljára.Tudják, nem esélyes a Fotex a továbbjutásra, mert ezt a lehetőséget most eljátszotta. Csak a rend kedvéért: 2002-ben a BL-elődöntőbenPérez Veszprémben ötször, Pamplonában négyszer volt eredményes, igaz, a baszk együttes kapujában nem végig Hernández állt.
"Mélységesen elkeseredett vagyok a súlyos vereség miatt – bosszankodott a Fotex KCV alelnöke, Magyarády Péter. – Nemcsak a nyolcgólos különbség bántó, hanem a játékunk is csalódást okozott. Meggyőződésem, hogy a mérkőzés előtt elkövetett hibák döntően hatottak a végeredmény kialakulására. Pérezzel ezt a meccset kisebb vereséggel úsztuk volna meg, s akkor a vasárnapi visszavágón nem csak a csodában reménykedhetnénk.”
Való igaz, a Fotex kézilabdázóit is meglepte, hogy Pérez nem lehetett ott közöttük a pamplonai küzdőtéren, holott ő mindenkinek biztonságot, nyugalmat ad puszta jelenlétével is. Ráadásul Lazarov is jobb teljesítményre képes, ha az átlövőposzton a kubai sztár a társa, ugyanis kettejük játékkapcsolata nagyon jó.
"A nyolc gól nagyon sok, s lelkileg megviselt bennünket – ismerte el Csoknyai István csapatkapitány. – De most már kár ezen sopánkodni. A feladat adva van, mindenki előtt ismert. Abban reménykedem, hogy a Pamplonának is lesznek olyan nehéz pillanatai a visszavágón, mint amilyenek nekünk voltak ellene tavaly ilyenkor Spanyolországban. A hajrában még tizenkét gólos különbséget végül nyolcra szorítottuk, de ezzel csak szépítettünk, s nem javítottunk az esélyeinken.”
A Dunaferr SE férficsapatának oroszországi fantasztikus bravúrjával megnyílt az út a klub újabb európa kupadöntője felé. "Mindenki elfáradt a hosszú utazástól és a mérkőzéstől, mégis boldogan és elégedetten tértünk haza Asztrahanyból – mondta Bene Gyula, a szakosztály elnöke. – Küzdelmes, birkózós csatában vertük meg az oroszokat. A siker után sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a visszavágó szintén roppant nehéz lesz, hiszen immár csak nekünk van vesztenivalónk. Remélem, a visszavágón is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak kapusaink és átlövőink, akiknek főszerep jutott Asztrahanyban. Ugyanakkor az egész csapat dicséretet érdemel, mert valamennyi játékosunk hozzátett valamit a kimagasló eredményhez.”
Az újvárosiak mestere, Buday Ferenc az elődöntő előkészítésének méltatásával kezdte értékelését. "Megkaptuk a Nordhorn–Asztrahany negyeddöntő videofelvételét, és ennek alapján, valamint az interneten talált adatok segítségével ragyogóan felkészülhettünk – mondta. – A nyolcezer kilométeres repülőút, a nyári időszámításra való átállás, plusz a kétórás időeltolódás, és a meccs kora délutáni kezdése külön-külön nem viselte volna meg a játékosainkat, de így együtt kicsit zavaró volt. Ám már a csata előtt is érezhető volt a csapat hangulatán a határtalan elszántság, győzni akarás. Ezt az sem csökkentette, hogy a csarnokban félelmetes hangulatot keltett a szemlátomást jól szervezett, síppal, dobbal felszerelt szurkolótábor. Szerencsére csak a mérkőzés után árulták el házigazdáink, hogy néhány nappal az érkezésünk előtt éppen a sportcsarnok előtt robbantottak pokolgépet a csecsenek. Ennek az esetnek a lélektani hatása alighanem kedvezőtlenül hatott volna az amúgy is sok külső tényezőtől hátráltatott felkészülésünkre, amelyben segítőmnek, Imre Vilmosnak is oroszlánrész jutott. A részsikerünk legfőbb titka a csapat becsülettel elvégzett munkája és egysége volt. A Barcelona elleni esetleges EHF-kupa-fináléról egyelőre ne essen szó, mert előbb eredményesen kell zárnunk a szombati visszavágót az Asztrahannyal szemben. A Winterthur ellen a negyeddöntőben már láttuk, ezen a szinten az idegenbeli siker után sem könnyű itthon győzni.”
A csapatért és a győzelemért a szó szoros értelmében vérét ontotta Kertész Balázs, a Dunaferr SE válogatott jobbszélsője. "Kaptam egy jókora ütést, és felszakadt a homlokom – emlékezett a játékos –, de azért nem volt túlságosan veszélyes az eset. Orvosunk gyorsan összeöltötte a sebet, és folytathattam a mérkőzést. A védekezésünk nagyszerűen összeállt, Stochl is parádézott, és ráadásul támadásban a beállós játékunk is remek volt. Kapusunk már az elején több bravúrral híva fel magára a figyelmet, és ettől zavarba is jöttek, és nem tudtak elhúzni az oroszok. Felkészültünk az átlövőik semlegesítésére, az ellentámadásaink pedig színesek, gólerősek voltak. A visszavágóra aligha talál ki sok meglepetést az Asztrahany.”

Államvizsga és kupadöntő előtt

"Azt terveztük, hogy legalább hat-hét gólos győzelmet aratunk az Altea ellen, és végül kilenccel nyertünk – mondta a főiskolai államvizsgájára készülő Nagy László, a Barcelona jobbátlövője, aki ötször volt eredményes az EHF-kupa-elődöntő első találkozóján. – A visszavágótól sem tartunk, kettős győzelemmel szeretnénk továbbjutni. Nem vagyok csúcsformában, de elfogadható teljesítményt nyújtottam az Altea ellen. A Dunaferr sikerének mi is örültünk, mert inkább az Újvárossal mérkőzünk a döntőben, mint az oroszokkal. Buday mester csapatának a visszavágón is a maximumot kell kihoznia magából. A Fotex elmaradt önmaga legjobb játékától, sok gólt kapott leindításból, nem ért vissza saját kapuja elé. A Pamplona még nem továbbjutó, de előnye tetemes, és szerintem összesítésben nem veszíti el a BL-elődöntőt.”

Győztesen tértek haza Oroszországból

Az EHF-kupa-elődöntő első mérkőzésének újvárosi hőseiről Buday Ferenc edző mondott rövid értékelést. A mester szerint Stochl kapus nemcsak a Dunaferr, hanem a mezőny egyik legjobbja volt, végig parádásan védett, ezért a szintén kiemelkedő formában levő Szathmárinak ezúttal csupán két büntető erejéig kellett pályára lépnie. Kertész a sérülése ellenére is kulcsfigurája volt a védelemnek, és amíg ápolták, tökéletesen helyettesítette őt a 18 éves Boda. Végig gólerősen, válogatott formában, szinte hibátlanul kézilabdázott Krivokapics, aki jól megértette magát a gárdát tökéletesen összefogó, javuló csuklójú Kuzmicsovval. Elszántan birkózott a nála fél fejjel magasabb oroszokkal Kemény és Rosta, akinek a gólszerzésre is maradt ereje. Marcinkevicius továbbra is remek formában játszott, támadásban és védekezésben is megállta a helyét. A bordasérülést szenvedő Benére főleg védekezésben hárult több feladat, amikor az oroszok az eredménytelen belső próbálkozásaik után a szélen igyekeztek áttörni az újvárosi védőfalat. Császár támadásban, Sándor inkább védekezésben használt sokat a csapatnak. Buday edző szerint a gondok közepette is megnyugtató, hogy a szakosztályban több szorgalmas, talpraesett tehetség bontogatja szárnyait, és rájuk a jövőben is lehet és érdemes számítani.