Csalódás Dunaújvárosban

"Talán kijönnek nyitott védekezésre – találgatott a mester. – De nekünk erre is lesz ellenlépésünk. Az Asztrahanyban fantasztikusan védő Stochl helyén Szathmári kezd, aki szintén remek formában van. Az oroszok hatalmas termetűek, erősek, de kissé lomhák, amit nekünk ki kell használnunk. Sérült játékosaink egytől egyig vállalták a mérkőzést, vagyis Kertész, Bene és Kuzmicsov is pályára lép.”
A bordasérüléssel bajlódó Bene lőtte a találkozó első gólját, majd Krivokapics is betalált, de az oroszok cseppet sem illetődtek meg a huszáros újvárosi kezdéstől. Rendkívül erőszakosan védekeztek a vendégek, és ha csak lehetett, gyors indításokkal próbálkoztak. Emellett igyekeztek kihasználni feltűnő erőnléti fölényüket. Az első mérkőzés legjobb orosz mezőnyjátékosa, Tkacsev révén fordított az Asztrahány (3–4), de Kuzmicsov nem engedte, hogy túl sokáig örüljenek honfitársai a vezetésnek. Sándor lerohanásának végén pedig újra a Dunaferr vezetett. A vendégek durva szabálytalanságokkal próbálták széttördelni a játékot, ám Krivokapics és Szathmári vezérletével lendületben maradt a Dunaújváros (7–4). Rosta hatalmas ütést kapott a fejére, és le kellett őt támogatni a pályáról. A helyére Sándor állt, de a beállós néhány percnyi ápolás után, kötéssel a fején visszatérhetett a küzdőtérre. Ugyanakkor Bene sérülése kiújult, és a szélső nem tudta folytatni.
A hazaiak igyekeztek biztos helyzetig járatni a labdát, kicsit talán az idő-vel is játszottak, és ezt észrevette Cseljakov mester elszántan, dinamikusan küzdő legénysége (8–8). Krivokapics találatai és Buday Ferenc időkérése kihozta a Dunaferrt a kisebb hullámvölgyből, Császár ziccere után pedig magyar szempontból újra megnyugtató lett a különbség (11–8). Az oroszok persze nem úgy lettek nevelve, hogy feladják (12–11), de Krivokapics, valamint Kertész és Rosta újabb találatainak köszönhetően az Újváros újra elhúzott, és összesítésben már hétgólos volt az előnye (16–11).
A példás lelkesedéssel küzdő Marcinkevicius és Krivokapics góljaival kezdődött a második félidő, de Tka-csev vezérletével felzárkózott, Zajkin góljával pedig fordított a küzdeni tudásból jelesre vizsgázó Asztrahány (18–19). Ekkor már Stochl állt a hazaiak kapujában, de ő sem tudta korrigálni társai védekezési hibáit. Összesítésben egyenlített az orosz csapat (18–20), majd Tkacsev góljával már továbbjutásra állt, sőt – szintén az ő találatával – nőtt az előnye összesítésben is (18–22). Hazai emberelőnyben büntetőt hibázott Krivokapics, de ez sem szegte kedvét, továbbra is bátran próbálkozott, és szerencsére társai is igyekeztek úrrá lenni az idegeiken. A hazaiak hibái azonban egyre inkább felhozták a vendégeket. A közönség Szathmárit követelte vissza a kapuba 19–24-nél. A sérült Bene helyén kézilabdázó Császár védekezésben és támadásban is nagy igyekezettel próbált segíteni csapatán, lélektanilag fontos gólt is lőtt. Ám társai továbbra is halmozták a hibákat, és a Dunaferr emberelőnyben is gólt kapott (20–26). Buday mester gárdája fergeteges hajrába kezdett, és a visszaállt Szathmári vezérletével mindent megtett a felzárkózásért (23–27). A végjátékban többször is emberelőnybe került a Dunaferr, amelyet közönsége fantasztikusan buzdított. Ám az oroszok előnye csak lassan olvadt. Krivokapics látványos betörése végén 26–29-re alakult az állás, és még két perc volt hátra. A tét az volt, hogy csak egy góllal kapjon ki a Dunaferr, hiszen idegenben már több gólt lőtt az Asztrahany.
Krivokapics betalált (27–29), és a hazaiak egy gólra álltak a döntőbe jutástól. A drámai küzdelmet időkéréssel szakították meg az oroszok, és ezt követően még negyven másodperc volt hátra. Szerikov azonban bátran vállalkozott és betalált, az ellentámadást pedig már nem tudta eredményesen zárni a túl későn eszmélő, de a sikerért is becsülettel harcoló Dunaújváros. Az oroszok három góllal nyertek, vagyis összesítésben egy találattal kerültek a fináléba.

Mestermérleg
Buday Ferenc: – A fiaskónk legfőbb oka, hogy lényegesen több gólt kaptunk átlövésből, mint az első találkozón. Ráadásul Asztrahanyban a kapusaink is sokkal jobban védtek, mint a visszavágón.
Alekszej Cseljakov: – Fantasztikus bravúrt hajtott végre együttesem, hiszen a Dunaferr sokkal esélyesebb volt a továbbjutásra. Sikerünk titkát abban látom, hogy játékosaim lelkileg sokkal jobban felkészültek a találkozóra, mint a hazai játékosok. Egységes, remek csapatteljesítményt nyújtottunk, és ezzel bejutottunk a döntőbe, ami az orosz férfi klubcsapatok egyik nagy sikere az utóbbi években.