Az idén a Pamplona a fináléban

A mérkőzés számtalan díszvendége közül a horvát Zlatko Saracevic, a Fotex KCV egykori játékosa kapta a legnagyobb tapsot a közönségtől. Az olimpiai és világbajnok átlövő vezérletével tavaly bejutott a BL-fináléba a magyar bajnok. A sportág élő legendája jelenleg a Zamet Rijeka sportigazgatója, de ha kell, negyvenkét éves fejjel is vállalja a játékot.
A hazai csapatból hiányzott a bokaszalag-szakadás miatt megműtött Díaz, aki leghamarabb május közepén térhet vissza a pályára. A vendégek beírták ugyan a jegyzőkönyvbe Richardson nevét, de az 1995-ben a világ legjobbjának választott francia irányító mégsem szerepelhetett, hiszen három hete műtötték meg a lábát. Továbbra is hiányzott a Pamplonából Jovanovics, aki hetek óta lábsérüléssel bajlódik.
Az első találkozóra nem nevezett Pérez vasárnap a kezdőcsapatban kapott helyet és az ő lövésével, valamint Hernández bravúrjával kezdődött a csata. A szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek a teremben, a pályán pedig némi kakaskodástól sem volt mentes az első néhány perc. Jovic és Jakimovics külön is megbeszélte egymással a "sportbéke” ügyét. Jovic és Dzomba góljára Kiszeljov és Jakimovics válaszolt, miközben Sterbik és Hernández több bravúrral segítette csapatát. A Pamplona nem sürgette a támadásokat, igyekezett ziccerig adogatni. Ehhez a játékhoz nem volt elegendő türelme Goluzának, akit a 7. percben már másodszor állítottak ki. Egy-egy góllal vezetett a Fotex, amely igyekezett megbecsülni a labdát, ám védekezésben nem tudta semlegesíteni Martint és Kiszeljovot. Sterbik hetest védett, majd Dzomba betalált (7–5), ami tovább tüzelte az amúgy is elképesztően lelkes közönséget.
A gyakorlatilag BL-döntőnek tekinthető párharc minden tekintetben úgy alakult, ahogy a Pamplona elképzelte. A Fotex ugyanolyan nehézkesen került lövőhelyzetbe, mint az első találkozón, és Hernández is megbabonázta Éleséket (7–7). Jovic, Dzomba, Pérez és Sterbik egy-egy remek megmozdulása kellett ahhoz, hogy kezdjen elhúzni a hazai együttes (13–9), és a baszkok ekkor időt kértek. Ekkor már szinte nem is játék folyt a pályán, hanem háború dúlt, és a dán bíróknak minden rutinjukra szükségük volt ahhoz, hogy a vitás helyzetekben igazságosak legyenek. Zovko edző is időt kért 13–11-nél, mert alighanem érezte, tanítványainak szükségük van a tanácsra, különben nagyobb gond nélkül tartja a számára kedvező állást az okosan, fegyelmezetten kézilabdázó vendég csapat.
Pérez góljával ismét nőtt a különbség (16–12), de a pihenőt a Pamplona tölthette nyugodtabban. Azanza edző be sem ment csapatához az öltözőbe, hanem a folyosón beszélgetett Alexander Buligannal, csapata egykori román sztárjával, aki a kapusedzéseket irányítja.

Vendéggólokkal folytatódott a gigászi csata (16–15), amelynek újabb áldozata Dzomba lett, miután egyik lövésénél meghúzódott a lágyéka. A világbajnok jobbszélső helyére a balszélső Iváncsik állt. A rutinos kitűnőségekkel teletűzdelt Pamplona türelmesen, többnyire a paszszív játék határáig járatta a labdát, húzta az időt, és közben remekül védekezett, valamint arra is volt ereje és lelki nyugalma, hogy kínai figurából lőjön gólt (18–18). Pásztor viszont megmutatta, hogy ő is ismeri ezt a trükköt, de ettől kezdve már csak szépségtapasz volt egy-egy remek Fotex-megmozdulás. Az Éles helyére álló Bartók, majd Goluza és Lazarov is betalált, ám a játékrész közepén már látszott, nincs erő a Veszprémben, hogy kilenc góllal legyőzze a legtöbb tekintetben jobb ellenfelét (23–19). Fazekas és Zsigmond friss erőt hozott a Veszprémbe, ám 24–22-nél, amikor már csak 12 perc volt hátra, valószínűleg mindkét gárda tudta, a találkozó legfeljebb hazai győzelemmel zárul, ám a döntőt a Pamplona vívja a Montpellierrel, amely a Ljubjana ellen jutott tovább.
A hajrában a visszatért Dzomba vezérletével 27–22-re elhúzott ugyan a Fotex, de ekkor már csak a végtelenül lelkes szurkolókban élt tovább a remény. Sterbik újabb hétméterest hárított, Dzomba pedig belőtte a büntetőt, és összesítésben már csak három gól kellett volna a továbbjutáshoz (28–22), ám ez csupán álom maradt. Kiszeljov vezérletével a Pamplona a hajrában is nagyszerűen kézilabdázott, és Ambroso találata után már csak három perc volt hátra (29–25). A Fotex sokkal erőszakosabban, gólra törőbben játszott a visszavágón, mint Pamplonában, de ez is kevés volt a továbbjutáshoz. A férfi európai kupadöntőket ebben az évadban magyar csapat nélkül rendezik meg. A veszprémi közönség azonban a kiesés ellenére is vastapssal jutalmazta kedvenceit, akik Pamplonában veszítették el esélyüket.

Mestermérleg

Zdravko Zovko: – Együttesem kitűnően küzdött, többet érdemelt volna. Szégyenkeznünk azonban így sem kell, mert az elődöntőben már nem akadhattunk gyenge ellenfélre. Sajnálom, hogy az első mérkőzésen túl nagy különbségű vereséget szenvedtünk, mert ez, valamint a bírói felfogások közötti különbség megpecsételte a sorsunkat. A játékvezetőkre ritkán szoktam hivatkozni, de most kénytelen vagyok, mert Pamplonában tőlünk néhány másodperc után elvették a labdát passzív játék miatt, míg a spanyolok hosszan járathatták azt Veszprémben.

Javier Azanza Equisoain: – A továbbjutással elégedett vagyok, ugyanakkor kínos pillanatokat élek át, mert győzni jöttünk Veszprémbe, és ez nem sikerült. A tavalyi mérkőzéssel összehasonlítva, ebben az évadban a kapusok más-más teljesítményt nyújtottak az én csapatomban.