A bajnoki elsőség kérdését gyakorlatilag már az alapszakaszban eldöntötte a maga javára a Dunaferr, hiszen a Népligetben is legyőzte legnagyobb riválisát, a címvédő Fradit. A két élcsapat összecsapása mégis kiemelkedő eseménye a rájátszásnak. Ennek oka, hogy a tekintélye megőrzését mindkét együttes roppant fontosnak tartja, akárcsak a táblázaton elfoglalt helyének bebiztosítását. Az utóbbi érdekében persze inkább a Herz-FTC-nek akad még feladata a rájátszás hajrájában.
Lendületesen, látványos támadásokat vezetve kezdtek a csapatok, és a Fradi cseppet sem látszott megilletődöttnek az újvárosi oroszlánbarlangban (1–2). Ferling, Szrnka és Bohus vezérletével azonban EHF-kupa-döntőshöz méltóan kézilabdázott a Dunaferr, amely védekezésben és támadásban egyaránt felülmúlta vetélytársát (6–4). Pálinger hétméterest hárított, majd Miklosová nagy pillanatai következtek, de Farkasék erejéből csak az egyenlítésre futotta. Az elügyetlenkedett és átlövőerő nélküli vendégtámadások után Turtóczki bravúros góljait ünnepelte a közönség, majd Nagy kapott megérdemelt vastapsot, amikor kettős emberhátrányban 10–8-ra alakította az állást. Nagyon igyekezett az FTC, és teljesítményén sokat lendítettek Miklosová bravúrjai (11–10), de támadásait szétzilálta az, hogy Pigniczki és Gáspár szoros emberfogással követte Farkast és Sitit. Egyre nehezebben kerültek lövőhelyzetbe a vendégek, akiknek az egyéni akcióik sem mindig sikerültek. A Dunaferr fölényét jelezte, hogy sorozatban kihagyott helyzetei ellenére is elhúzott 14–11-re. A hullámzó iramú és hasonló színvonalú összecsapáson a szünet előtti percekben még egyszer fellángolt a Fradi, de újfent csak felzárkóznia sikerült. Pálffy és Szrnka góljával, valamint kimaradt FTC-támadásokkal kezdődött a második játékrész. A hazai szurkolók elégedettek lehettek Pálingerrel és a roppant harcosan küzdő Borókkal éppúgy, mint az erőszakosan védekező Bulath és Bohus játékával (17–14). A Ferencváros olykor a gondosan és türelmesen kidolgozott akcióit, ziccereit is elrontotta, ráadásul Pálingerrel külön is meggyűlt a baja. Hazudik, aki azt állítja, hogy nem küzdött fogcsikorgatva az FTC, ám 21–16-nál, amikor Németh András időt kért, már azt skandálta a közönség: "izzik a csarnok, itt a magyar bajnok”. Ez persze gyakorlatilag igaz volt a szerdai rangadó eredményétől függetlenül is, ám ahhoz, hogy matematikailag is behozhatatlan legyen az előnye, még egy pontot kell szereznie a Dunaferrnek. Az igazi ünneplés, pezsgőzés majd akkor kezdődik.
A dunaújvárosi Szrnka (szemben) átlövései ellen nem volt ellenszer
A leendő nagy vigalomból kapott némi kóstolót Kiss Szilárd csapata, amely a rangadó második részében nagyobb megerőltetés nélkül növelte előnyét, hiszen a vendégek védekezése szinte szétesett, nemzetközi szintű kulcsjátékosainak többsége pedig motiválatlanul, sok hibával kézilabdázott (25–19). Farkas hetesét kiütötte Pálinger, majd a kipattanóból duplázó átlövő bombáját is hárította. A sok szabálytalanságtól, kétperces büntetőtől és hétméterestől szaggatott küzdelemben 26-22-re tudott feljönni a Fradi, de 30–23 után a hajrára már nem maradt kérdés. A végjátékban mosolyogva, könnyedén kézilabdázott a már bajnoknak tekinthető Dunaferr, és a tombolva ünneplő közönséget is jól szórakoztatta parádés akcióival, ügyes, hatékony védekezésével.
Mestermérleg
Kiss Szilád: – Valamennyiünknek nagy öröm, hogy a csapat fantasztikusan állt hozzá a rangadóhoz. Minden játékosunk rettentően akarta a győzelmet, és ennek nem is lehetett más a vége, csak a siker.
Németh András: – A Dunaferr egész évi teljesítményéért dícséretet érdemel. A mai találkozón a második félidőben sok játékosom passzív volt, rosszul kézilabdázott. Többen azt gondolták, valahogy túl kell esniük ezen a találkozón.
Szóról szóra
Pálinger Katalin: – Az első félidőben akadozott a védekezésünk, és győzelmünket főleg annak köszönhettük, hogy a támadásaink nagyszerűen sikerültek. Ezúttal ez a játékelem volt taktikánk meghatározója. A második félidőben keményebb, határozottabb lett a védekezésünk.
Ferling Bernadett: – Igazi csapatmunkát végeztünk. Továbbra is élmény ebben az együttesben kézilabdázni, és remélem, még sokáig maradunk így együtt.
Szrnka Hortenzia: – Tovább bírtuk erővel, és ez nagyon fontos összetevője volt sikerünknek.
Pálffy Zsuzsanna: – Fantasztikusan küzdöttünk, és az sem csökkenti sikerünk értékét, hogy a Fradi fáradt, lehangolt volt.
Radulovics Bojana: – Az első félidőben nem sikerült minden elképzelését megvalósítania csapatunknak, amelyért egyelőre a díszpáholyból izgultam. A másodikban aztán fizikailag és lelkileg is felülmúltuk a Ferencvárost. Már javában edzek, a kisfiam szépen gyarapodik, az ősszel pedig visszatérhetek a Dunaferrbe.