Jól küzdött a Dunaferr

"A Dunaferr remek csapat, mindig győzelemre tör, akárcsak mi – mondta a rangadó előtt Zdravko Zovko edző. – Ismét hatalmas csatát várok, és a közönség is jól fog szórakozni. A sérültjeink lassan meggyógyultak, csak a térdműtétből lábadozó Díaz hiányzik.”
A vendégek mestere, Kolics János azért szomorkodott, mert félig gyógyult sérülteket is neveznie kellett, hogy kiállhasson a rangadóra a Dunaferr. "Marcinkevicius a védekezést vállalta, de lehet, hogy támadásban is szükség lesz rá – mondta a tréner. – Bene és Kemény edzés nélkül lép pályára, Kuzmicsov pedig a bemelegítés után dönti el, hogy fájós derékkal pályára lép-e.”
Miként várható volt. Zovko edző a külföldiek közül ezúttal Dzombának és Lazarovnak adott bizalmat, hogy erősítse a Fotex támadójátékát. A veszprémiek három világbajnoka közül tehát kettő, Jovic és Goluza csak a díszpáholyból figyelhette társait. A külföldi szerződési ajánlatokon töprengő Éles, az elnyűhetetlen Zsigmond és a macedón válogatott Lazarov – aki júniusban Európa-bajnoki selejtezőn fog szerepelni Magyarország ellen – az elején csak támadásban volt pályán (2–0). A hazaiak védekezésének oszlopa Csoknyai, Gál és Tóth volt. Néhány elkapkodott hazai akció után felzárkózott a junior- és ifjúsági válogatottakat (Császár, Németh, Sándor) is csatába küldő, roppant elszántan küzdő Dunaferr (3–2). A folytatásban viszont érvényesült Pérez, Lazarov, Dzomba, Pásztor és a többi klasszis rutinja (9–3). Feltűnően hiányzott a Dunaferrből a szerb-montenegrói (volt jugoszláv) válogatottba meghívott, ugyanakkor magyarigazolvánnyal rendelkező és mielőbbi honosítására váró Krivokapics, akire Skaliczki László szövetségi kapitány is számít olimpiára készülő keretében.
A félidő derekán időt kért Kolics János, mert 12–4-nél akadt tanácsa tanítványainak, akiknek a védekezését akkor törték át a veszprémiek, amikor akarták. Lazarov, Pérez és Éles rendre befűzte a vendégek védőfalát, és Szathmári már tehetetlen volt a biztos helyzetbe kerülő gólgyárosokkal szemben (14–5). Kertész és Marcinkevicius teljesítményével elégedett lehetett Kolics-mester, de a többi játékosa mintha el sem hitte volna, hogy lehet némi esélye a bajnoki címvédő Fotex ellen. A pokoli hőségben közepes iramban és hasonló színvonalon csordogált a játék (18–8), bár a szurkolók mindent megtettek, hogy tüzesebb ütközetbe hajszolják a csapatokat.
Sterbik néhány bravúrja ellenére is szívósan tartotta magát, sőt fel is zárkózott a hatalmas igyekezettel, példás akarással küzdő Dunaferr (21–16), és valamelyest mozgalmasabb, érdekesebb lett a csata.

A Fotex teljesítménye meredeken zuhant, ám a vendégek hibáiból mégis megéltek Pérezék. A hetest is védő, jó formában levő Szathmári pontatlanul indított, társai pedig naggyá tették Sterbiket. Pérez már a kilencedik találatánál tartott, és vb-gólkirályhoz méltóan parádézott, ám a Fotex védekezése nem igazán állt össze. A hazaiak sorozatban eladták a labdát, nem értették meg egymást, és mind támadásban, mind védekezésben széteső volt a játékuk (20–25). A Kertész és Németh vezérletével hatalmas becsvággyal küzdő vendégeknek. Szó sem volt arról, hogy a tartalékos Dunaferr alárendelt szerepbe kényszerülne, sőt a hajrá 28–24-nél kezdődött. Ekkor a Fotex kettős emberhátrányban is betalált, majd Zsigmond gólja minden kérdést eldöntött. A Fotex KCV a győzelemmel feljött a táblázaton a második helyre.

Mestermérleg

Zdravko Zovko: – Csapatom nem nyújtott jó teljesítményt, és szerencse, hogy a Dunaferr ezúttal ezt nem büntette meg. A következő rangadókig a játékosok fegyelmén és lelki tartásán egyaránt javítanunk kell. Nemcsak a Szeged elleni összecsapásra, hanem már a dunaújvárosi visszavágó előtt is koncentráltabb felkészülést követelek együttesemtől.
Kolics János: – Az elején a fiatalok megilletődötten kézilabdáztak, hiszen nyomta őket a csarnok fantasztikus hangulata. A második játékrészben agresszívebb lett a védekezésünk, javult kapusunk teljesítménye, és a támadásaink is bátrabbak voltak.

Szóról szóra

Csoknyai István: – Az első félidőben jól játszottunk, a másodikban mintha elfáradtunk volna egy kicsit. Voltak bíztató jelek, de a vasárnapi újvárosi mérkőzésen sokkal nehezebb dolgunk lesz.
Zsigmond György: - Kis lépést tettünk előre, de messze még a vége.
Éles József: – A második félidőt el kell felejteni, az első játékrészből pedig erőt meríteni a hét végi "visszavágóra”.
Pérez Carlos: – Csak az első harminc percben mutattunk jó játékot, fordulás után akadozott a gépezet, de meggyőződésem, hogy Újvárosban is nyerni tudunk.(Zárójelben: az alapszakaszban szerzett bónuszpontok szerepelnek)