Újvárosra figyel az egész világ

Dunaújvárosban 2003 májusában ismét műanyag borítás került a jégcsarnok betonjára, és a női EHF-kupa döntőjére készülő csapat vette birtokba a több mint négyezer nézőt befogadó létesítményt. Az immár négyszeres bajnok Dunaferr együttese története során negyedik alkalommal került európai kupa döntőjébe. A diadalmas sorozat 1995-ben a KEK megnyerésével indult, 1998-ban az EHF-kupát, 1999-ben pedig a Bajnokok Ligáját, majd a Szuperkupát hódította el az együttes.
"Erős, tapasztalt játékosok alkotják a Slagelsét, akik tudják, mit csinálnak – vélekedett a Dunaferr vezetőedzője, Kiss Szilárd. – Én azonban bízom csapatomban. Sokkal jobbak vagyunk, mint a hét elején. Ha ma mérkőznénk például a Győrrel, egészen más lenne az eredmény, és a játék képe is. Kindl deréksérülése is rendbe jött, így legjobb összeállításunkban szerepelhetünk. Ismerjük ellenfelünk megoldásait, de egész héten azt mondtam a lányoknak, hogy a saját stílusunkat erőltessük rá a riválisra. Itthon játszunk, nekünk kell kezdeményeznünk, kockáztatnunk. Mindenki azt kérdezi, mekkora előny lenne elég a visszavágóra. Csak azt válaszolhatom, előbb győzzünk. Sokszor egy gól is elég, néha azonban öt is kevés.”
"Rettentő meleg van a teremben, de ez egyre kevésbé zavar bennünket, talán majd inkább az ellenfelet – mondta Borók Rita. – A negyedik európai kupadöntőmet játszom szombaton, mert 1995-ben és a következő évben is tagja lehettem az EHF-kupát nyerő debreceni csapatnak, 2001-ben pedig a Viborg színeiben BL-döntőben szerepeltem. Három évig játszottam Dániában, több ismerőst fedeztem fel a Slagelse játékosai között, de újak is akadnak a csapatban. A Podgoricából igazolt Petrovics, vagy a rutinos Fridrikas jelentősen erősítette az együttest. Ahogyan várható volt, a dánok abszolút magabiztosak, nekünk viszont az lesz a dolgunk, hogy elbizonytalanítsuk őket. Csapatunk egységes, mindenáron akarja a sikert. Itthon mindenképpen győznünk kell. Ezt kívánja tőlünk a csarnokot minden bizonnyal megtöltő lelkes szurkolótáborunk is. Aztán a visszavágón majd meglátjuk.”

A rendre világklasszis teljesítményt nyújtó kapus, Pálinger Katalin nemrégiben éppen dán szerződtetési ajánlatot utasított vissza, és maradt Dunaújvárosban. Most neki sincs nagyobb vágya, mint éppen az északiak ellen bizonyítani döntése helyességét. "Második finálém lesz a mostani, 1999-ben a Győrrel is dán ellenfelünk volt az EHF-kupában, akkor alulmaradtunk a Viborggal szemben – mondta. – Most is nagyon nehéz dolgunk lesz. Minden Slagelse-mezőnyjátékos roppant veszélyes, szélről, középről, felugrásból, betörésből egyaránt hihetetlenül biztosan lő. Remélhetőleg óriási támogatást kapunk szurkolóinktól. A győzelem fontos, de a különbsége sem mindegy.”
A dán női bajnokság rajtja előtt Anja Andersen – a sportág egykori világsztárja, ma már híres edző – kijelentette, hogy csapata, a Slagelse célja: megnyerni az alapszakaszt, majd a rájátszást, vagyis a bajnokságot, aztán a Dán Kupát, végezetül pedig az EHF-kupát. A szerénynek nem nevezhető terveket fanyalogva fogadta az északi ország sajtója, hogy a szakmáról ne is beszéljünk. Még az Anja Andersen-hívőknek is az volt a véleménye, fogalmazhatna kicsit diplomatikusabban, szerényebben is a dán kézilabda legnagyobb és legvitatottabb személyisége.
Az eredmények azonban eddig egyértelműen Anja Andersent igazolták.
A Slagelse biztosan nyerte az alapszakaszt, a kupát is megszerezte, és izgalmas mérkőzéseken a rájátszásban is az élen végzett, tehát aranyérmes lett. Közben az EHF-kupában többször is gólzáporos győzelmeket aratott, néhány, nemzetközi szinten is elismert ellenfelét szinte lesöpörte a pályáról. A legjelentősebb ellenállással nem is az európai kupaporondon, hanem a hazai rájátszásban találkozott.
A dán bajnokság végküzdelmei – ha lehet – még az előző évek hatalmas csatáit is felülmúlták. A végjátékban, hasonlóan a tavalyihoz, amikor Siti Bea és Borók Rita remekelt csapatában, ezúttal is akadt magyar főszereplője. A döntőbe jutásért lejátszott GOG Gudme–Ikast összecsapások talán legjobb játékosa Nagy Krisztina (Gudme) volt. Nem rajta múlott, hogy a világsztároktól hemzsegő két csapat harcából végül az Ikast jutott a döntőbe, hiszen a dán sajtó nem Rikke Hörlykke, vagy éppen Grit Jurak teljesítményét dicsérte, hanem Nagyról áradozott. A romániai Európa-bajnokság (2000) aranyérmese végül bronzéremmel búcsúzott az idei évadtól.
A GOG volt az egyetlen, amely ebben az évadban Slagelsében győzni tudott, mégpedig akkor, amikor az EHF-kupában összehozta a balszerencse a két dán élcsapatot. Más kérdés, hogy ez a győzelem nem volt elég a továbbjutáshoz, mert Camilla Andersenék megőrizték az idegenben szerzett előnyüket. Mindenesetre az eredmény biztató példa lehet a Dunaferrnek, amely – érthetően – hátránynak tartja, hogy a finálé visszavágóját idegenben kell játszania. A Gudme esete igazolja, hogy a dán bajnokcsapat megverhető saját csarnokában.
Anja Andersennek erről természetesen merőben más a véleménye. A dán bajnokság megnyerését követően ugyanis kijelentette: "Lemaradásban vagyunk, mert már tavaly minket illetett volna a bajnoki cím, az idén pedig már a Bajnokok Ligáját kellett volna megnyernünk.” Azt is hozzáfűzte, neki csak szerény vigaszt jelentene, ha Slagelsébe kerülne az EHF-kupa.
Más edző az ő helyében valószínűleg kényelmesen hátradőlne a karosszékében, és fogadná a felé áradó bókokat. Megtehetné ezt már most is, hiszen csapata letaszította a dán bajnoki trónról a csaknem egy évtizede egyeduralkodó Viborgot. Ezzel Anja Andersen győzelmet aratott egykori mestere, az összes világversenyen aranyérmet szerző, méltán világhírű Ulrik Wilbek felett, aki a viborgiak mágusa, és az évad végén kiszáll – talán nem végleg – a sportágból.
Az elégedett pihenés és megnyugvás helyett Anja Andersen folytatja szakadatlan harcát a dán szövetség vezetőivel. A csata tétje és célja a bajnokság megreformálása. Slagelse város honatyáival is küzd, vitázik, mégpedig az új városi sportcsarnok felépítéséről. Az edző kilátásba helyezte, hogy feláll csapata kispadjáról, ha a városatyák nem teljesítik ígéretüket. Valószínűleg ezt a csatát is ő nyeri meg, mert a helyi politikusok jól tudják, ha elmegy, távoznak vele a legnagyobb szponzorok is, és így a csapat legjobbjai sem maradnak, a város pedig olyan lesz, mint az elveszett gyerek, aki Anját keresi.
A legfrissebb hír Slagelséből, hogy a norvég válogatott Mia Hundvin személyes okok miatt távozik a klubból, és az alakuló új sztáregyüttesbe, a Nordba igazol.
Tv: a Dunaferr–Slagelse mérkőzést szombaton 16.15 órakor az M2-es csatorna közvetíti.

Remények, tippek

Benedek András, az MKSZ elnöke: – Nyílt, izgalmas párharcra számítok. A fináléban nemzetközi mérlegre kerül a magyar bajnokság, pontosabban, a döntő után lesz alapunk az összehasonlításra a világ egyik legerősebb bajnokságával, a dánnal.
Bene Gyula, a Dunaferr SE férfi szakosztályának elnöke: – A lányaink eddig nagyszerűen meneteltek, és hasonló teljesítményt várok tőlük a döntőben is. Azt hallottam, hogy a Slagelse remek együttes, de a mieink itthon biztosan megverik, és kis különbséggel összesítésben is győznek.
Éles József, a Fotex KCV világválogatott átlövője: – Bízom az újvárosi lányokban, bár vetélytársuk állítólag a világ egyik legjobb klubcsapata. A jégcsarnok trópusi klímáját a mieink talánk már megszokták, a Slagelsének viszont szokatlan lehet. Kedvenc edzőmnek, Kiss Szilárdnak külön is szurkolok.
Farkas Ágnes, a Herz-FTC átlövője: – Még nem láttam a Slagelsét, de ismerem több játékosát. Legutóbbi újvárosi mérkőzésünkön megmondtam a lányoknak, ha már eljutottak idáig, akkor meg kell nyerniük a kupát.
Hoffmann László, vb-ezüstérmes (1986), játékosügynök: – A végső sikerre ötven százalék esélye van a Dunaferrnek. Kérdés, hogy – az első mérkőzés végeredményétől függetlenül – a visszavágón mennyire tudja a saját stílusát játszani, meglepi-e nyitott védekezésével a dánokat.
Kocsis Erzsébet, a világ legjobb játékosa (1995): – Még nem láttam a Slagelsét, de egy-egy sztárját ismerem. A közönség támogatásával legalább öt-hat gólos győzelmet kell aratnunk, hogy maradjon esélyünk a visszavágóra.
Kovács Péter, az évszázad magyar kézilabdázója: – Nagyon jó csapat a Dunaferr és meg tudja nyerni a döntő első mérkőzését. Ez már siker lenne, és a győzelem különbségétől függ a folytatás.
Laurencz László volt szövetségi kapitány: – Első európai kupasikerét, a KEK-győzelmet az én irányításommal 1995-ben érte el a csapat, ezért a szervezők meghívtak a találkozóra. Óriási csata lesz, a dánok félelmetesen erősek, de csapatként remélhetőleg jobb a Dunaferr.
Mörtel Renáta, a Győr átlövője: – Ha a Dunaferr jól védekezik, és kapusai is csúcsformában védenek, akkor lesz esélye a kupa megszerzésére.
Németh Helga, a Cornexi átlövője: – Ha továbbra is igazi csapatként küzd a Dunaferr, akkor a sok fiatal tehetséggel felálló együttesnek lehet esélye a dán világsztárok ellen.
Zsiga Gyula, a Dunaferr volt edzője: – Négy éve Bajnokok Ligáját és Szuperkupát, öt esztendeje pedig EHF-kupát nyert vezetésemmel a Dunaferr, amelynek ezúttal akkor lehet esélye, ha a csapatban olyan remek hangulat és összhang lesz, mint annak idején volt.

Út a döntőig
A 32-be jutásért
Slagelse (dán)–OFN Ioniasz (görög) 38–16, 34–16
A 16-ba jutásért
(a BL-ből kieső Dunaferr SE ebben a körben kezdett)
Dunaferr SE–Spono Notwill (svájci) 41–26, 38–22
Slagelse–GOG Gudme (dán) 26–23, 25–26
Nyolcaddöntő
Dunaferr SE–San Sebastian (spanyol) 23–18, 20–23
Slagelse–DVSC-Valdor 38–23, 42–29
Negyeddöntő
Dunaferr SE–Akva Volgograd (orosz) 22–25, 23–18
Slagelse–Olchim Vilcea (román) 31–27, 31–23
Elődöntő
Dunaferr SE–Cornexi-Alcoa 33–28, 22–23
Slagelse–M. Zaporizzsja (ukrán) 35–14, 23–28


(BRD=NSZK-beli, CRO=horvát, DEN=dán, ESP=spanyol, FRA=francia, GDR=NDK-beli, GER=német, HUN=magyar, NOR=norvég, POL (lengyel), ROM=román, SLO=szlovén, SLV=szlovák, TCH=csehszlovák, URS=szovjet, YUG=jugoszláv)