Remek esély a visszavágóra

A dánok kezdték a játékot, és fél perc sem telt el, amikor a norvég válogatott balszélsője, Hundvin belőtte a finálé első gólját. A jégcsarnok trópusi hőségében a hazaiak 2–2-nél átvehették volna a vezetést, ám Schmidt kapus bravúrjaival a Slagelse őrizte előnyét (3–5). A Dunaferr Pálffy révén egyenlített (5–5).
A vendégek egyre többet kapkodtak támadásban, de a védekezésükre nem lehetett panasza edzőjüknek, Anja Andersennek, a játékosként minden világversenyen aranyérmet nyerő egykori klasszisnak. A közönség kórusban kiáltotta Pálinger nevét, mert a válogatott kapus védéseivel olykor meghazudtolta a fizika törvényeit. Emiatt a Slagelse csillagai is zavarba jöttek, és gyakran elbizonytalanodtak. Kilencperces gólcsendet tört meg Camilla Andersen, aki hamarjában duplázott is (5–7). A szurkolók fergeteges buzdítása tűzbe hozta Ferlingéket. Néhány bírói ítélet támogatta a büntetőt hibázó dánokat, miközben Ferling zseniális góljaival 10–10 lett az állás. Fridrikas és társai fáradni látszottak a pokoli hőségben, míg a nyitott védekezést választó hazaiak, akik az edzéseken hozzászoktak a csarnok forróságához, tovább fokozták a játék ritmusát. Pálinger újra és újra remekelt, míg társait a szünet előtti percekben kissé elragadta a hév. A hazaiak és a vendégek egyaránt sok hibát követtek el, nem sikerültek a gyors indításaik, nem találták egymást a passzokkal, és botrányosan pontatlanul lőttek. Ferling mellett csak Borók és Pálffy lőtt gólt a szünetig, míg a másik oldalon a montenegrói Petrovics, a dél-koreai Jeong Ho Hong, Hundvin és C. Andersen tudott betalálni a fantasztikus formában védő Pálinger kapujába.
Borók góljával kezdődött a második félidő, és a Dunaferr-tábor hatalmas üdvrivalgással nyugtázta, hogy a finálé első találkozóján végre átvette a vezetést Kiss Szilárd csapata. Szrnka találata után majdnem felrobbant a túlhevült csarnok (13–11), hiszen a hazai csapat lendületesen kézilabdázott, és óriási tempót diktált, amit csak elvétve tudott követni a nagy akarással küzdő Slagelse. A Dunaferr sokmozgásos, nyitott védekezésével szemben néha mégis talált ellenszert a dán bajnok (14–15), ám emberelőnyben újra fordítottak az újvárosiak (16–15). A litván-osztrák Fridrikas és Petrovics minden erejét összeszedte, és néha társaik is átverekedték magukat a Dunaferr védőfalán (16–17), ám Hundvin kihagyott, elnagyképűsködött ziccere felhozta lelkileg Borókékat, és a fergeteges hangulatot fokozta, hogy Petrovics hetesét kirúgta Pálinger, majd Szrnka góljával újra fordult az állás. Gáspár, Pigniczki és Pálffy növelte a hazaiak előnyét (21–17), és úgy tűnt, kipukkadt a Slagelse, amelynek edzője időkéréssel sem tudta felrázni tanítványait. A hajrára Moller állt a vendégek kapujába, de ez semmit sem változtatott a csata képén. Bohus találatával már 24–18-ra alakult az állás, a Slagelsében pedig alig akadt játékos, aki bírta volna a Dunaferr fantasztikus tempóját. A vendégek a végjátékban minden erejüket kiadták magukból, és képtelenek voltak tartani a hazai csillagokat (27–20). Ez az előny már a legmerészebb álmokat is túlszárnyalta, és szinte megelőlegezte a Dunaferr végső kupasikerét.
Még három perc volt hátra, és a totális fölényben kézilabdázó hazai lányokat fergetegesen ünnepelte a közönség, amelynek örömét az sem csökkentette, hogy a dánok az utolsó percekben még betaláltak (27–22), és ezzel elkerülték a feltűnően nagy különbségű fiaskót. A jelentős újvárosi előny azonban több mint biztató a május 17-i viszszavágóra.

Mestermérleg

Kiss Szilárda Dunaferr edzője: Az elején pipogyák voltunk támadásban, ám ezt sikerült ellensúlyoznunk fegyelmezett és határozott védekezésünkkel. A győzelmünk gólkülönbsége lehetett volna nagyobb is, ám a Slagelse az ötgólos hátrányt éppúgy le tudja dolgozni, mint a hetet, ha mi ezt megengedjük. Csakhogy a Dunaferr ebben az évadban idegenben is nagyszerűen megállta a helyét, és hasonló teljesítménnyel a visszavágón is lesz esélye a végső győzelemre.

Anja Andersen a Slagelse edzője: Győzni jöttünk, de minimum döntetlen körüli eredményt akartunk elérni. Az első félidőben megvalósítottuk taktikai elképzeléseink többségét, ám a folytatásban a Dunaferr nagyszerűen kézilabdázott, valamint élvezte a hazai pálya több előnyét, beleértve a játékvezetők tévedéseit is. A hajrára elfáradt együttesem, amelynek szokatlan volt a rettentő forróság. Nyugodtabban várnám a visszavágót, ha kisebb lenne a különbség, de így is esélyesek vagyunk a kupa megszerzésére.

Szóról szóra

Pálinger Katalin: – Fantasztikus mérkőzés volt, a közönség csodálatos hangulatot teremtett a csarnokban. Ôszintén meg kell mondanom, nem nyugtat meg az ötgólos előny, de ha több góllal nyertünk volna, az sem biztos, hogy elegendő lenne a visszavágóra. A dán bajnok ugyanis fantasztikusan erős csapat, ezért a visszavágón végig úgy kell kézilabdáznunk, mint itt a második félidőben. Sok függ attól is, hogy fiatal játékosaink a viszszavágón miként tudnak összpontosítani.

Pigniczki Krisztina: – Nagyon akartuk a győzelmet, és közönségünk is fantasztikusan űzött-hajtott bennünket. Ha a viszszavágón is úgy játszunk, mint itthon a hajrában, akkor nem lehet baj. Most már izguljanak a dánok!

Nagy Ivett: – A háromgólos győzelemnek is örültem volna, és az ötgólos előnyt hatalmas sikernek tartom. A visszavágón minden attól függ, hogy miként áll össze a védekezésünk, illetve a felállt dán védőfal ellen mire leszünk képesek. Szerintem jó az esélyünk a kupa megszerzésére.

Ferling Bernadett: – Nem gondoltam, hogy ekkora különbséggel tudunk nyerni a világ egyik legerősebbnek tartott klubcsapata ellen. A második félidőben gyors, agresszív támadójátékunk meghozta eredményét, és eldöntötte a mérkőzést. Ma nekem jött ki a lépés, máskor társaim remekelnek.

Kindl Gabriella: – Fantasztikus küzdelemben diadalmaskodtunk, és megmutattuk, hogy legyőzhető a Slagelse.

Pálffy Zsuzsanna: – Lehetett volna nagyobb is a különbség, de ez nem azt jelenti, hogy el lennénk keseredve, amiért "csak” öt góllal vertük meg a Slagelsét. Kemény lesz a visszavágó, de ígérem, nem fogunk feltett kézzel pályára lépni Dániában.

Borók Rita: – Nagyon örülök a győzelemnek, azt hiszem, az egész csapat kitett magáért. Az első lépést megtettük, s a visszavágón is azért hajtunk majd, hogy megszerezzük a kupát.

Szrnka Hortenzia: – Nagyon nehéz mérkőzés volt. Nekem valószínűleg ez volt az utolsó fellépésem a dunaújvárosi közönség előtt, ezért különösen örülök a győzelemnek. Az elején nagyon ideges voltam, aztán szerencsére feloldódtam, és ekkor már bejöttek a lövéseim.

Bohus Bea: – Úgy érzem, a nyitott védekezésünk hozta meg a fordulatot. Amikor erre áttértünk, sok labdát szereztünk, lendületet kapott a csapat, és ez átragadt a támadásunkra is. Lehetett volna nagyobb is az előnyünk, igaz, kisebb is, úgyhogy ezzel nem is foglalkozunk, azt próbáljuk megbecsülni, ami van.