Veszprémre marad a döntés

Kolics János, aki Buday helyére ült a kispadon, szintén bizakodóan várta a rangadót. "Lehet esélyünk, ha a Fotex átlövőit ki tudjuk kapcsolni a játékból, és ha fiatal játékosaink bátran küzdenek, megtartják a szoros állást a hajráig” – mondta az újvárosi tréner. A veszprémiek edzője, Zdravko Zovko azt hangoztatta, hogy az évad sok-sok fontos csatája közül is kiemelkedik a Dunaferr elleni, vasárnapi ütközet. "Ezen múlik, hogy versenyben maradunk-e az aranyéremért. Ennél több motiváció aligha kell” – mondta Zovko, miközben figyelte bemelegítő játékosait.
Lendületesen támadott, és Sterbik vezérletével fegyelmezetten, valamint pokoli erőszakosan védekezett a Fotex, Dzomba és Pérez góljaira az elején csak Bene válaszolt (1–3). Ennek ellenére a Dunaferr diktálta a tempót, mert a deréksérülése ellenére karmesteri szerepet vállaló Kuzmicsov a tőle megszokott mesteri fokon szervezte csapata támadásait. A Tatabányába visszatérni készülő Németh, valamint a svájci Schaffhausenbe tartó Marcinkevicius szintén fantasztikus lelkesedéssel küzdött támadásban, illetve védekezésben. Rosta oroszlánként harcolt a magas, erős veszprémi védőkkel, akik között rettentően nehéz volt áttörni, helyzetbe kerülni. A minden tudásukat összeszedő vendégek emberhátrányban is betaláltak (3–6), de a támadásaikat olykor szétzilálták a szigorúan védekező hazaiak. Néhány pontatlanul befejezett Fotex-akció után gyorsan indított ellentámadásokat a Dunaferr (5–6), ám a csodálatos napot kifogó Pérez, a macedón válogatott Lazarov és a külföldi klubot kereső Éles vezérletével új erőre kapott a bajnoki címvédő. Sterbik nevét sem véletlenül skandálták a Fotex-hívek, és 5–10-nél Kolics mester időt kért. Sándor és Rosta vette legkomolyabban az edző intelmeit, és góljaikat kitörő örömmel fogadta a hozzáértő hazai közönség.
Valamelyest csökkent a Fotex lendülete, amit ki is használt a Dunaferr (8–11), mert ekkor a védelem három oszlopa, Csoknyai, Tóth és Gál csak büntetőket érő szabálytalanságok árán tudta megállítani Kertészéket. A szünet előtt 8–13-nál volt a legnagyobb a különbség a két csapat között, mert a Dunaferr elszántsága és óriási akarata mintha csökkent volna. Igaz, 10–13-ra feljött a hazai csapat, ám a folytatásban már csak egy gárda volt pályán.
A világbajnokságon gólkirályi címet szerző Pérez találatával kezdődött a második félidő, majd a többi veszprémi sztár is betalált, és 11–17-nél a hazaiak lehívták Stochl kapust, akit a válogatott Szathmári váltott. Nyilván arra gondolt a minden taktikai variációt kipróbáló Kolics mester, hogy a hírek szerint Tatabányára tartó, egykori veszprémi hálóőr jobban ismeri hajdani társai lövőrepertoárját, mint szlovák válogatott kollégája. Csakhogy a Fotex klasszisai is tudták, mi Szathmári gyengéje (12–19). A tetemes különbség ellenére sem adta fel a küzdelmet az olykor már-már önmagát felülmúló, sérülésektől tizedelt Dunaferr, de Zsigmond, Éles, Pásztor, Pérez és Dzomba hatalmas rutinjához Sterbik kapusbravúrjai társultak, és ez döntően befolyásolta az eredmény alakulását. A veszprémi kapus hárította Kertész hetesét, az ellentámadást pedig Lazarov pazar góllal zárta, majd Pérez találata után Kolics edzőnek újra időt kellett kérnie (13–20).

A hajrában már csak a veszprémi B-közép nótái harsogtak a csarnokban, és a küzdőtéren alábbhagyott az addig öldöklő küzdelem. A Dunaferr játékosai enerváltan, csalódottan és szétesően kézilabdáztak, hajdani elszántságukat, kitűnő csapatszellemüket nyomokban sem lehetett felfedezni. Az immár parádézó vendégeknél 14–25-nél Bartók, Fazekas és Gulyás is játéklehetőséget kapott, valamint Iváncsik is többet lehetett pályán. Éles a régi helyén, balátlövőként sziporkázott, és a veszprémi fiatalok is betaláltak a minden ellenállással felhagyó Dunaferr kapujába (14–28). A Fotex szerdán Győrbe látogat, és ha győz, akkor május 18-án a rájátszás zárófordulójában, a Veszprém– Pick-Szeged rangadón dől el, megőrzi-e hazai elsőségét, avagy letaszítja őt a trónról a Tisza-parti gárda.

Mestermérleg

Kolics János: – Nagyon sajnálom, de azt kell mondanom, talán megkérdőjelezhető volt ezen a mérkőzésen néhány játékosunk tisztessége. Ugyanis ekkora különbség nem volt és nincs is a két csapat tudása között. Bennünket nem nyomott a tét, bátran és nagy odaadással kézilabdázhattunk volna. Ezzel szemben a Fotex játszott halálos nyugalommal. De az sincs kizárva, hogy tévedek.
Zdravko Zovko: – Nagyszerűen kezdtük a mérkőzést, minden játékosunkon látszott, hogy motiváltan, óriási akarattal kézilabdázik. Védekezésben és támadásban egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtottunk, sokkal jobbat, mint legutóbb Veszprémben, amikor a hajrában magunkra engedtük az Újvárost. Megyünk tovább az utunkon, szerdán Győrben is győznünk kell, azután következhet a Szeged elleni aranycsata. A Dunaferr annak ellenére is mindent megtett a mai találkozón a sikerért, hogy több sérült kulcsjátékossal kellett kiállnia.

Szóról szóra

Sterbik Árpád: – Tudtuk, hogy nagyon fontos mérkőzés vár ránk, és mindent megtettünk a sikerért. Nagyon kellett ez a két pont ahhoz, hogy a bajnokság végén megőrizhessük elsőségünket.

Kiril Lazarov: – Rendkívül fontos, és elképesztően nehéz mérkőzésre érkeztünk Dunaújvárosba. Szerencsére kevés hibával tudtunk kézilabdázni. Most már mi vagyunk az esélyesebbek a bajnoki cím megszerzésére.

Pérez Carlos: – Már szerdán, a Dunaferr elleni legutóbbi mérkőzésünkön is látszott, hogy jó formában vagyunk. Ezt most Dunaújvárosban is megmutattuk. Remek mérkőzésen, fantasztikus csapatjátékkal múltuk felül ellenfelünket. Szerdán a Győr ellen is nagyon fontos mérkőzés vár ránk.

Mirza Dzomba: – Nagyon jó a csapatunk, hiszen biztosan nyerte meg ezt a fontos összecsapást. Az összjátékunkba alig csúszott hiba, mindenki sokat tett a győzelemért.


Pásztor István: – Jobbak és motiváltabbak voltunk, a Dunaferr pedig tartalékosan lépett pályára.

Csoknyai István: – Jól együtt van a csapatunk, és ezúttal hatvan percig tudta tartani a maga diktálta tempót. Valamennyi játékosunk remekül küzdött, és hozzátett valamit a sikerhez.

Győri Tento ETO KC–Tatabánya Carbonex 29–28 (16–14)
Győr, 800 néző. V: Bonifert, Serfőző

GYÔR: GERHÁTH – Iváncsik 1, Bakos 3, KONKOLY 4, Herbert 3, SZABÓ P. 5, Kovács Á. 3. Cs: TATAI (kapus), Horváth Sz. 1, Kányai, Nyikus 2, BÔSZE 7 (1), Horváth R. Edző: Tóth László
TATABÁNYA: PULAY – Kuzma 2, SERFEL 3, Fülöp 2, Krancz 2, PAVLOVICS 7, TÖRÔ 5. Cs: Polacsevics (kapus), Kiss I. 4 (3), Borsos 1, Tímár, Sibalin 2. Edző: Kanyó Antal
Az eredmény alakulása. 4. p.: 1–2. 12. p.: 4–6. 15. p.: 6–6. 18. p.: 9–8. 24. p.: 12–12. 28. p.: 15–14. 39. p.: 20–17. 43. p.: 20–21. 54. p.: 25–23. 58. p.: 27–27
Kiállítások: 10, ill 12 perc
Hétméteresek: 1/1, ill. 4/3

A hajrában hármas emberelőnyben lévő vendégek időn túli hétmétereshez jutottak, de Kiss büntetőjét Tatai kivédte.

Mestermérleg

Tóth László: – Csapatomban ma csak Nemecsek Ernők játszottak.
Kanyó Antal: – A vérbeli rangadón a szerencsésebb csapat diadalmaskodott.