Karnevál Veszprémben

A sportág minden szépségét, finomságát bemutatták Pérezék, és a csapatmunka mellett elképesztő egyéni teljesítmények (Sterbik, Dzomba, Zsigmond) színesítették a rangadót.
A klub 12. aranyérmét megnyerő csapat tiszteletére a hazai szurkolók óriási fiestát rendeztek: még az aranyrangadó után egy órával is több százan várták a "művészbejárónál” a győztes gárda vezetőit, edzőit, játékosait. Ugyanakkor a színfalak mögött is történt néhány örvendetes, sportszerű és lélekemelő esemény. A vesztes Szeged tagjai közül néhányan átmentek a Fotex öltözőjébe, hogy gratuláljanak a veszprémi kézilabdázóknak, ami nemes, a sport és a tisztességes küzdelem szellemének megfelelő cselekedet volt. De történtek ilyenek a mérkőzés után a vendégszektor előtt is, ahol a józanabbul gondolkodó Pick-drukkerek megtapsolták a veszprémi szurkolókat, akik viszonozták a baráti jobbot. Jó lenne ezt a szellemet és kulturált hozzáállást továbbra is megtartani, hiszen ősztől a két csapat a Bajnokok Ligájában indulhat, és akkor – hovatartozástól függetlenül – mindkettőért szorítanak a magyar sportbarátok.
A címvédő Fotex játékosai a hagyományoknak megfelelően a Betekints Hotelben koccintottak az újabb bajnoki aranyra, és felidézték a Szeged elleni nagy csata emlékeit.
Éles József – a csapatkapitány Csoknyai Istvánhoz hasonlóan – tizedik aranyérmének örülhetett. "A hét elején meglátogattam a kórházban Knézy Jenőt – mondta. – Átadtam neki azt a kabalafigurát, amit én kaptam a feleségemtől akkor, amikor autóbalesetet szenvedtem. Remélem, neki is szerencsét hoz a gyógyulásban. Tizedik bajnoki címemet a népszerű riporternek ajánlom.”
Zsigmond György a mezőny legjobbjának bizonyult, mert hat gólja mellett hétmétereseket és kiállításokat is kiharcolt. "Ebben a csarnokban eddig én csak egy mecscset vesztettem – emlékezett –, éppen a szegediek ellen az alapszakaszban. Ez rettenetesen bántott, nehezen tudtam feldolgozni. Ezért is tűnhetett úgy, hogy szinte extázisban játszom a mindent eldöntő vasárnapi összecsapáson. Megérdemelten vettük vissza az első helyet az utolsó fordulóban, mert végig összefogottabban, elszántabban, dinamikusabban kézilabdáztunk.”

A június 21-i esküvőjére készülő Pásztor István is úgy érezte, a jobbik csapat nyerte a bajnokságot. "Hetek óta a két klasszis balkezes játékossal, Dzombával és Lazarovval készültünk a mindent eldöntő összecsapásra – mondta. – Bebizonyosodott, hogy ebben az összetételben vagyunk a legerősebbek támadásban. S az is kiderült, hiába nyert a Szeged háromszor, a végén mi örülhettünk.”
Sterbik Árpádra már a hét elején "rátolták” a felelősséget a csapattársai. Árpi, most te jössz – mondogatták a kiváló kapusnak, aki megint elkápráztatta a nézőket. "A csapategység diadala volt ez a találkozó – vélekedett. – Újra küzdöttünk, hajtottunk egymásért, aminek az újabb aranyérem a jutalma. Védekezésben, támadásban is felülmúltuk ellenfelünket. A legjobbkor vágtunk vissza a három vereségért.”
Zdravko Zovko edző harmadik veszprémi évében is bajnoki címig vezette csapatát. "Csapatom napról napra jobban kézilabdázott a bajnoki hajrában – mondta –, ezért éreztem, hogy hazai pályán megvédjük elsőségünket. A kiváló Szegedet fektettünk két vállra, ráadásul magas színvonalú találkozón, amely a világ bármelyik bajnokságában megállta volna a helyét. Játékosaim rendkívül motíváltak, fegyelmezettek voltak, ragyogóan védekeztek, s támadásban is remekeltek. Nem tagadom, büszke és boldog vagyok, hiszen nemes ellenfelet tudtunk megverni. Fantasztikus szurkolótáborunk segítségét külön is ki kell emelni, és remélem, híveink Szolnokra is elkísérnek bennünket a Magyar Kupa hétvégi elődöntőjére és fináléjára.”
A szegediek sportigazgatója, Lele Ambrus boszankodott a találkozó után. "Nem úgy harcoltunk, ahogyan elvárható lett volna – mondta. – Már az első félidőben is rengeteg gólt kaptunk, a védekezésünk szinte összeomlott.”
A válogatott Buday Dániel, aki távozni készül Szegedről, szintén szomorú volt. "Kemény küzdelemre számítottunk, és azt is vívtunk – vélekedett. – A Fotex megérdemelten nyert.”
Bajusz Sándor gól nélkül zárta az aranycsatát. "Rettentően gyengén védekeztünk, és ez eldöntötte a küzdelmet” – sóhajtotta, és nem kívánt többet hozzáfűzni. A honosítás előtt álló Eklemovics pedig nem is óhajtotta kommentálni csapata fiaskóját.
A Szeged egyik legjobbja, Kotormán Attila sem volt bőbeszédű. "Ma sokkal jobb volt a Fotex, mi szegényebbek lettünk egy álommal.”
Dragan Djukics edző a mérkőzést követően nagy önfegyelemmel uralkodott indulatain. "Évente közelebb kerülünk nagy célunk, a bajnoki cím eléréséhez – mondta –, de most az utolsó pillanatban nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. A bajnokságban négyszer találkoztunk, háromszor mi nyertünk, a végső ütközetben viszont nem tudtuk hatvan percig a legjobb játékunkat nyújtani. E nélkül pedig nem lehet megverni a Fotexet. Veszprémben a Veszprémtől a vasárnapi játékunkkal nem lehetett elvenni az aranyat. A történtekből tanultunk, és a következő napokban ki fogjuk heverni ezt a sokkot, hogy a Magyar Kupa elődöntőjében és fináléjában megálljuk a helyünket, és viszszavágjunk a Fotexnek.”