BL-résztvevők fináléja

A váciak edzője, Hajdu János, aki elköszönőben van együttesétől, mert az MKSZ szakmai igazgatója lesz, nem nevezte Gridnyeva kapust, akinek hétfőn döntő érdemei voltak a hazai együttes Cornexi elleni sikerében. A mester a döntését azzal indokolta, hogy a kapus elfáradt, és rápihen az MK-küzdelmek szerdai hajrájára.
A Fradi a negyeddöntőben a korábban EHF-kupa-álmokat dédelgető Esztergomot lépte le, és a Váccal szemben is esélyesként lépett pályára. Németh András csapatában gyakorlatilag befejeződött az igazolási időszak, csak Benyáts Beától nem kapott választ Maglódi Lajos igazgató: van-e érdeklődő csapat, amely kivásárolná az átlövőt a jövő nyárig szóló szerződéséből.
A szaunaforróságú váci csarnokban több szakvezető és játékos is arról beszélgetett és ábrándozott, hogy már javában tölthetné a nyári szabadságát, ha az MK-küzdelmeket sikerült volna korábban befejezni. Hogy a rettentően hosszú idényt miként lehetne (lehetett volna) rövidebb idő alatt lezárni, erre azt válaszolták, ennek a megszervezése főleg azok dolga, akik a magyar kézilabda, a klubok és a játékosok érdekeit is hivatottak képviselni.
Az esemény rangjához képest méltatlanul kevés néző előtt az FTC diktálta a tempót a Vác ellen, a hazai együttes pedig kétségbeesetten kapasszkodott, hogy ne kerüljön nagy hátrányba már a találkozó elején (3–8). A váci csapat azonban a biztos helyzeteit sem mindig lőtte be, mert Miklósová remek formában védett (Sugár továbbra is sérült), vagy Moszkovaja és társai a kapufát találták el. A félidő közepén visszavett valamelyest az iramból a bajnoki ezüstérmes, és BL-induló együttes (10–12), ám szerényebb teljesítménye is elegendő volt biztos vezetése őrzéséhez. Csenki, Hajdu és Mátyás mindent megtett a Vác jó eredményéért, ám góljaikra Benyáts, Tóth és Mraviková vezérletével rendre válaszoltak a népligetiek.

A második félidő elején, 15–20-nál Miklósová rosszul esett, és deréksérülést szenvedett , le kellett cserélni. (Németh András a második meccs után elmondta: ötven százalék az esélye, hogy a kapus pályára léphet a fináléban.) A Vác teljesítménye a második félidőben tükrözte, hogy már a szerdai, saját csarnokában vívandó bronzmérkőzésre tartalékolt (20–27), mégpedig annak a reményében, hogy a Dunaferrnek nem okoz nehézséget a fináléba kerülés a Spartacussal szemben. A bronzmérkőzés lejátszásának feltétele az volt, hogy a két BL-induló, a Dunaferr és az FTC bejusson az MK-döntőbe. Az elődöntő két vesztese a harmadik helyért, egyben a KEK-indulás jogáért csatázhat.

Mestermérleg

Hajdu János: – A jobbik csapat megérdemelten nyert ekkora különbséggel is.
Németh András: –Tóth Tímea jó átlövései miatt nem tudott megszorítani bennünket a Vác.

A Dunaferr–Spartacus összecsapásra szinte csak a játékosok családtagjai voltak kíváncsiak. A félidő derekáig az örökifjú Víglási vezérletével jól tartotta magát az esélytelen Spartacus (9-7), de ehhez az is kellett, hogy a Dunaferr támadásban sokat könnyelműsködjön. A második félidőre hét friss játékost küldött pályára Horváth Ervin, akinek a fejében már a szerdai bronzmérkőzés járt. Eleinte Laluskáék is jól állták a sarat (15–13), de ekkor már Kiss Szilárd is többnyire fiatal tehetségeit szerepeltette. Hogy nem fulladt totális érdektelenségbe az MK elődöntője, az csak annak volt köszönhető, hogy az edzőmérkőzéssé szelídülő találkozón néha látványos találatokra törekedett a Dunaferr. A lányok nem tették próbára dezodorjaikat. Örülhetett az a szurkoló, aki úgy döntött, nem szenvedi végig a sportág antireklámjának nevezhető elődöntőt.

Mestermérleg

Kiss Szilárd: – A találkozó legfőbb haszna az volt, hogy mindenki pályára léphetett, öröme pedig az, hogy senki sem sérült meg.
Horváth Ervin: – Várható volt, hogy nem bírunk a Dunaferr-rel. Lélekben sem volt csapatom felkészülve erre a meccsre.