Az Eb-selejtező első, szombaton Bitolában elvesztett (3331), közepes színvonalú mérkőzésén kiderült: okkal tartott a magyar férfiválogatott Macedónia legjobbjaitól, s részben jogos volt a balkáni körülmények miatti aggodalma is.
Szathmári János bravúrjai kellettek Bitolában a szoros végeredmény kialakulásához (fotó: Meggyesi Bálint)
Szathmári János bravúrjai kellettek Bitolában a szoros végeredmény kialakulásához (fotó: Meggyesi Bálint)
Az utóbbiról csak annyit, hogy a kényelmes utazás (szkopjei repülőtér-Bitola és vissza), a jó szálloda és a megfelelő színvonalú ellátás nem ellensúlyozta a zsúfolt Mladoszt-csarnok trópusi forróságát és pokoli páráját, amelyet még elviselhetetlenebbé tett a dohányfüst (a tiltás ellenére sokan cigarettáztak a nézőtéren), hogy a küzdőtér mozgó, a labda pattogását szeszélyesen befolyásoló parkettjéről ne is beszéljünk. Ezekkel a gondokkal viszont a hazaiaknak is meg kellett küzdeniük, és az csak mondva csinált kifogás, hogy ők ehhez hozzászokhattak. Ugyanis ahhoz senki sem tud alkalmazkodni, hogy 50 fokban, száz százalékhoz közeli páratartalomban kézilabdázzon, s igyekezzen profitól elvárható, tökéletes teljesítményt nyújtani. A macedónoknál ehhez a légkörhöz nem alkalmazkodhattak sem a horvát, sem a szlovén, sem a magyar klubokban szereplő játékosok. Ljubomir Szavevszki szövetségi kapitány, valamint új segítője, Pepi Manaszkov, a sportág leghíresebb macedónja, csak tehetetlenül nézte a hazaiak vergődését a találkozó elején. A veszprémi Lazarov (9 gól), valamint Kolev (6) és társaik ekkor közelről nézték Pásztor (8), Pérez (8), Kertész (4) és Buday (4) bravúrjait. A félidő közepéig csak egy-két jele volt annak, hogy a macedónok akár meg is szorongathatják Skaliczki László mester gyors leindításokkal operáló tanítványait. Igaz, Szathmári kapus gyakran került nehéz helyzetbe, mert társai a védekezés alapvető szabályairól is többször megfeledkeztek. A kapuscsere (Fazekas érkezett Szathmári helyére) sem változtatott a magyarok egyre szétesőbb, szinte átlövések nélküli játékán, és közben a hazai együttes ráébredt: gyors támadásokból és felállt védőfal ellen vezetett akciókból egyaránt sebezhető a vendégcsapat. Amikor átvették a vezetést a macedónok, még inkább elbizonytalanodott a magyar válogatott. A gyámoltalan és pontatlanul befejezett vendégtámadások azt a benyomást keltették, hogy hatékonyan védekezik Macedónia és jól véd Angelov kapus. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a jobbátlövő poszton a sérült Nagy Lászlót helyettesítő, egyébként tehetséges Laluska és Mocsai ezúttal csak keveset tudott hozzátenni válogatottunk összteljesítményéhez. Zökkenőket okoztak azok a percek is, amikor a sérüléséből éppen csak felépült Pérez lövései célt tévesztettek, vagy – miután nem voltak kellően előkészítve – a blokkban vagy a kapusban elakadtak.
Füstös, teleköpködött egyenlítôi mosoda
A magyar válogatott egyik legjobbja volt Macedónában Pásztor István, a Fotex KCV balszélsôje, aki ezen a mérkôzésen lôtte 700. gólját címeres mezben. „Örültem a jubileumi meg az azt követô találataimnak is, de a szokottnál gyengébb védekezésünk miatt nem lehetett teljes a boldogságom, hiszen kétgólos, igaz, ledolgozható hátrányba kerültünk – mondta a 176-szoros válogatott sztár. – Befolyásolta a játékunkat a csarnok iszonyatos légköre, a tikkasztó forróság, a nézôk félelmetes stílusú szurkolása és dohányzása, köpködése. A hazai csapat semmilyen meglepetéssel sem szolgált, hiszen tudtuk, hogy a jobb oldala erôs. Ugyanakkor középrôl túl sok elkerülhetônek látszó gólt kaptunk. A második mérkôzésre remélhetôen összeáll a védekezésünk, javul a kapusjátékunk, valamint a gyors indulásaink is sikerülnek. Ha ez így lesz, akkor kiharcoljuk a továbbjutást.” A Dunaferrbôl a Carbonex-Tatabányába tartó Szathmári Jánosnak a hajrában bemutatott bravúrjai nélkül nem olvadt volna szerényre Magyaroszág hátránya. „A viszonylag jó kezdés után megilletôdtünk, és magunkra hoztuk a macedónokat – mondta a 266-szoros válogatott kapus. – Ez amiatt volt furcsa, mert a legtöbbünk már kézilabdázott hasonlóan mostoha, nehezen leírható körülmények között, amelyekhez persze nem lehet hozzászokni. Ám tudtuk, hogy mi vár ránk. Legfeljebb az egyenlítôi mosodákhoz hasonlító, levegôtlen csarnok volt sokkal forróbb, elviselhetetlenebb a vártnál. Ebben a hangulatban szárnyaltak a hazaiak, akik persze annyit adtak ki magukból, amennyit engedtünk. Nehezen állt össze a védekezésünk, és ez jelentôsen befolyásolta a kapusteljesítményünket. Harminchárom gólt a macedónoknál erôsebb gárdától sem szabad kapni! A végén tisztességesen harcoltunk, és némi szerencsével jobb eredményt érhettünk volna el. Erôszakos, hatékony védekezéssel a visszavágón nyerünk, és kijutunk az Európa-bajnokságra.”
Fokozatosan nőtt a macedónok előnye, és a második félidő elején már hat góllal vezettek Lazarovék. Ám a veszprémi átlövő elfáradását megérezte csapata is, ráadásul Pásztor, valamint Kertész vezérletével éledezni kezdett a Skaliczki-csapat az immár gőzfürdővé vált csarnokban. Ekkor néhány olyan megmozdulást is láttunk Mezeitől, Rostától, Bendótól vagy Gáltól, ami igazolta, hogy idegenben is lett volna esélye olimpiai résztvevő legjobbjainknak a győzelemre. A hajrában Szathmári is legszebb napjaira emlékeztető bravúrokkal tört borsot a macedónok orra alá, és a jobbszélső posztról – már nem először – eggyel beljebb húzódó Bendó is meglepte erőszakosságával, szívósságával a hazai védőfalat. Egy perccel a vége előtt már csak egy gól volt a mieink hátránya, vagyis a végjátékban kiderült: képzettebb, felkészültebb kézilabdázókból áll a magyar válogatott, mint a fantasztikus küzdőszelleméért csak dicséretet érdemlő Szavevszki-csapat. Ám a vendégek csapatként csak kevés erényüket villantották fel Bitolában. Ezért keddtől lesz dolguk a veszprémi edzőtáborban, hogy a pénteken 18 órakor kezdődő visszavágón felhőtlen szórakozást nyújtsanak az ínyenc Fotex-közönségnek, valamint a Sport1 tévécsatorna nézőinek, illetve – a jogos várakozásnak megfelelően – ledolgozzák szerény hátrányukat, és bejussanak a szlovéniai Eb-n (2004. január 22. és február 1. között) szereplő 16 csapat közé. Az Eb-sorsolást június 27-én Portorozban tartják. A bitolai mérkőzésről a magyar játékosok mindegyike visszafogottan, sőt önkritikusan beszélt. Karádi Péter MKSZ-elnökségi tag, a magyar küldöttség tagja szerint ennek legfőbb oka az volt, hogy tudták, az elvárhatónál gyengébben védekeztek, és csak a hajrában látott Szathmári-bravúroknak, valamint a szerencsének köszönhették, hogy nem lett nagyobb a macedónok előnye a visszavágóra. "Itthon nem fordulhat elő, hogy Macedónia ilyen szoros eredményre, ennyire nehéz mérkőzésre kényszerítsen bennünket” – vélekedett Karádi Péter. A szövetségi kapitány is azzal kezdte mondandóját, hogy a bitolai csata tanulságait le kell vonni, s akkor nem érheti kínos meglepetés a magyar válogatottat a pénteki veszprémi visszavágón. "Lazarovot nem tudtuk kikapcsolni a játékból – kezdte értékelését Skaliczki László. – Márpedig ő vezéregyénisége volt csapatának, amelyben szinte minden játékos fantasztikusan motiváltan, önmaga valódi tudását felülmúlva és hatvan percig eksztázisban kézilabdázott. A macedónoktól hasonló játékfelfogás várható a visszavágón is, amely cseppet sem lesz könnyű. Visszatérve Bitolára, együttesemben néhányan több tekintetben elmaradtak a várakozásomtól, és csak egy-két játékosunk nyújtott elfogadható teljesítményt. E kevesek viszont elfáradtak a második félidőben, amikor végre felzárkóztunk, és ezért nem maradt erejük az egyenlítésre, majd a vezetés megszerzésére. Veszprémben egymást segítve, igazi csapatként, a maximumot nyújtva kell küzdeniük legjobbjainknak, és akkor továbbjutnak.”