Poklot járt a Skaliczki-csapat

Az utóbbiról csak annyit, hogy a kényelmes utazás (szkopjei repülőtér-Bitola és vissza), a jó szálloda és a megfelelő színvonalú ellátás nem ellensúlyozta a zsúfolt Mladoszt-csarnok trópusi forróságát és pokoli páráját, amelyet még elviselhetetlenebbé tett a dohányfüst (a tiltás ellenére sokan cigarettáztak a nézőtéren), hogy a küzdőtér mozgó, a labda pattogását szeszélyesen befolyásoló parkettjéről ne is beszéljünk. Ezekkel a gondokkal viszont a hazaiaknak is meg kellett küzdeniük, és az csak mondva csinált kifogás, hogy ők ehhez hozzászokhattak. Ugyanis ahhoz senki sem tud alkalmazkodni, hogy 50 fokban, száz százalékhoz közeli páratartalomban kézilabdázzon, s igyekezzen profitól elvárható, tökéletes teljesítményt nyújtani. A macedónoknál ehhez a légkörhöz nem alkalmazkodhattak sem a horvát, sem a szlovén, sem a magyar klubokban szereplő játékosok.
Ljubomir Szavevszki szövetségi kapitány, valamint új segítője, Pepi Manaszkov, a sportág leghíresebb macedónja, csak tehetetlenül nézte a hazaiak vergődését a találkozó elején. A veszprémi Lazarov (9 gól), valamint Kolev (6) és társaik ekkor közelről nézték Pásztor (8), Pérez (8), Kertész (4) és Buday (4) bravúrjait. A félidő közepéig csak egy-két jele volt annak, hogy a macedónok akár meg is szorongathatják Skaliczki László mester gyors leindításokkal operáló tanítványait. Igaz, Szathmári kapus gyakran került nehéz helyzetbe, mert társai a védekezés alapvető szabályairól is többször megfeledkeztek. A kapuscsere (Fazekas érkezett Szathmári helyére) sem változtatott a magyarok egyre szétesőbb, szinte átlövések nélküli játékán, és közben a hazai együttes ráébredt: gyors támadásokból és felállt védőfal ellen vezetett akciókból egyaránt sebezhető a vendégcsapat.
Amikor átvették a vezetést a macedónok, még inkább elbizonytalanodott a magyar válogatott. A gyámoltalan és pontatlanul befejezett vendégtámadások azt a benyomást keltették, hogy hatékonyan védekezik Macedónia és jól véd Angelov kapus. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a jobbátlövő poszton a sérült Nagy Lászlót helyettesítő, egyébként tehetséges Laluska és Mocsai ezúttal csak keveset tudott hozzátenni válogatottunk összteljesítményéhez. Zökkenőket okoztak azok a percek is, amikor a sérüléséből éppen csak felépült Pérez lövései célt tévesztettek, vagy – miután nem voltak kellően előkészítve – a blokkban vagy a kapusban elakadtak.

Fokozatosan nőtt a macedónok előnye, és a második félidő elején már hat góllal vezettek Lazarovék. Ám a veszprémi átlövő elfáradását megérezte csapata is, ráadásul Pásztor, valamint Kertész vezérletével éledezni kezdett a Skaliczki-csapat az immár gőzfürdővé vált csarnokban. Ekkor néhány olyan megmozdulást is láttunk Mezeitől, Rostától, Bendótól vagy Gáltól, ami igazolta, hogy idegenben is lett volna esélye olimpiai résztvevő legjobbjainknak a győzelemre.
A hajrában Szathmári is legszebb napjaira emlékeztető bravúrokkal tört borsot a macedónok orra alá, és a jobbszélső posztról – már nem először – eggyel beljebb húzódó Bendó is meglepte erőszakosságával, szívósságával a hazai védőfalat. Egy perccel a vége előtt már csak egy gól volt a mieink hátránya, vagyis a végjátékban kiderült: képzettebb, felkészültebb kézilabdázókból áll a magyar válogatott, mint a fantasztikus küzdőszelleméért csak dicséretet érdemlő Szavevszki-csapat. Ám a vendégek csapatként csak kevés erényüket villantották fel Bitolában. Ezért keddtől lesz dolguk a veszprémi edzőtáborban, hogy a pénteken 18 órakor kezdődő visszavágón felhőtlen szórakozást nyújtsanak az ínyenc Fotex-közönségnek, valamint a Sport1 tévécsatorna nézőinek, illetve – a jogos várakozásnak megfelelően – ledolgozzák szerény hátrányukat, és bejussanak a szlovéniai Eb-n (2004. január 22. és február 1. között) szereplő 16 csapat közé. Az Eb-sorsolást június 27-én Portorozban tartják.
A bitolai mérkőzésről a magyar játékosok mindegyike visszafogottan, sőt önkritikusan beszélt. Karádi Péter MKSZ-elnökségi tag, a magyar küldöttség tagja szerint ennek legfőbb oka az volt, hogy tudták, az elvárhatónál gyengébben védekeztek, és csak a hajrában látott Szathmári-bravúroknak, valamint a szerencsének köszönhették, hogy nem lett nagyobb a macedónok előnye a visszavágóra. "Itthon nem fordulhat elő, hogy Macedónia ilyen szoros eredményre, ennyire nehéz mérkőzésre kényszerítsen bennünket” – vélekedett Karádi Péter.
A szövetségi kapitány is azzal kezdte mondandóját, hogy a bitolai csata tanulságait le kell vonni, s akkor nem érheti kínos meglepetés a magyar válogatottat a pénteki veszprémi visszavágón. "Lazarovot nem tudtuk kikapcsolni a játékból – kezdte értékelését Skaliczki László. – Márpedig ő vezéregyénisége volt csapatának, amelyben szinte minden játékos fantasztikusan motiváltan, önmaga valódi tudását felülmúlva és hatvan percig eksztázisban kézilabdázott. A macedónoktól hasonló játékfelfogás várható a visszavágón is, amely cseppet sem lesz könnyű. Visszatérve Bitolára, együttesemben néhányan több tekintetben elmaradtak a várakozásomtól, és csak egy-két játékosunk nyújtott elfogadható teljesítményt. E kevesek viszont elfáradtak a második félidőben, amikor végre felzárkóztunk, és ezért nem maradt erejük az egyenlítésre, majd a vezetés megszerzésére. Veszprémben egymást segítve, igazi csapatként, a maximumot nyújtva kell küzdeniük legjobbjainknak, és akkor továbbjutnak.”