Újabb bonyolult ügy

Farkas esetéről tudni kell, hogy a játékos június közepén szerződést bontott a Herz-FTC-vel, mégpedig azonnali hatállyal, mert a klub – szerinte – szerződést szegett. Ezután írásban elkötelezte magát új csapatának. A Fradi és a szövetség viszont azt állítja: a játékos igazolásáról (és ezenbelül az áráról) az Aalborgnak és a Fradinak meg kell állapodnia, mert ezt írja elő az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) szabályzata. A dán szövetség közben kikérte Farkas játékengedélyét az MKSZ-től, amely viszont ragaszkodik az általa többször említett előíráshoz: csak akkor lép az EHF-nél, ha megkapja ehhez a Herz-FTC hozzájárulását.
"Csütörtökön találkozom – az ügyvédemmel együtt – a Fradi kézilabdacsapatát működtető cég képviselőjével, és majd meglátjuk, milyen eredményre jutunk a megbeszélésen – mondta Farkas. – A júniusi rendkívüli felmondásom jogosságához aligha férhet kétség, azt nyilvánosan elismerte Maglódi Lajos, a csapat igazgatója is. Emellett elmegyek a Sinka László MKSZ-főtitkár által a jövő hétre kért egyeztetésre is, mert a magyar kézilabda érdekével is tisztában vagyok, azt is fontosnak tartom. Azt viszont nem egészen értem, hogy a szövetség miért változtatta meg egyszeriben a véleményét. Ugyanis eddig a két klub, az Aalborg és a Fradi egyeztetését szorgalmazta, most pedig engem hív tárgyalni. Hogy van ez? Aztán amellett sem tudok szó nélkül elmenni, hogy miért mondanak egyesek – például volt csapattársaim közül Kökény Bea – személyeskedő, álbaráti véleményt. Amúgy meg Kökénynek bőven van felelőssége abban, hogy a kézilabda vezetői nálunk – szerintem – szinte mindent megengedhetnek maguknak a játékosokkal szemben.” (Az érthetőség kedvéért, Kökény Bea a Nemzeti Sport június 26-i számában többek között így vélekedett: "Ági hét éve már elhagyott bennünket, akkor a német Dortmundba szerződött. Aztán visszatért, és a csapattal együtt magam is örömmel fogadtam. Szerettük, bíztunk benne, és a közönség is újra a szívébe fogadta. Azóta azt hittem, a barátnőm, és megváltozott a korábbi sajátságos énje, de már látom, mindkettőben tévedtem. Ha szólt volna a szándékáról, biztosan okosan megbeszéljük a gondjait, és akkor nem így alakul a távozása.”)
Farkas esetében szerdán nem következett újabb fordulat, de kíváncsiak voltunk a hasonló cipőben járó Németh Helgának, a fehérvári Cornexi-Alcoából a dán Viborgba tartó világklasszis jobbátlövőnek a véleményére a Farkas-esetről. De ennél is jobban érdekelt bennünket, miként áll az ő igazolása, pontosabban kinél van éppen a nemzetközi játékengedélye, amelynek kiadásáért a Cornexi 30 ezer eurót kért (és információnk szerint jelenleg is vár) a Viborgtól. (Megjegyezzük, Balássi Imre, a Cornexi-Alcoa elnöke csodálkozik a dánok pálfordulásán. "A Cornexinek tavaly kellett fizetnie az Ikastnak Siti Bea igazolásáért, holott az irányítónak lejárt a szerződése” – mondta.)
"Nekem roppant furcsa érzéseim vannak, miközben olvasom, mi minden történik és hangzik el Farkas Ági elengedése kapcsán – csodálkozott Németh Helga. – De az én ügyem sem egyszerű, pedig a szövetség szeretné – ezt is – így feltüntetni. Szerinte a játékengedély kiadásához csak a kluboknak kell egymással megállapodniuk, és kész. De ez hamis beállítás, és a játékosok ezt a saját bőrükön érzik, amikor klubot váltanak. A dánokkal én nem úgy állapodtam meg, hogy nekik még fizetniük kell értem a Cornexinek, és ha ez a követelés érvényesíthető, akkor – és ilyen körülmények között – erkölcsileg nem engedhetem meg magamnak, hogy éljek a szerződésemmel. Lehet, hogy az igazam érvényesítéséhez az európai szövetség segítségét is kérni fogom.”
Ügyvéd bevonását viszont máris fontosnak találta Németh Helga, akinek dr. Takács Gábor a jogi képviselője. Tőle azt kérdeztük, mi a legfőbb gond a játékos igazolásával, és milyen megoldást lát a problémára. "A játékos szerződést bontott a Cornexivel, mert járandóságait nem fizették ki határidőre – mondta az ügyvéd. – A sporttörvény szerint a megszűnő szerződésű játékosra visszaszáll a játékengedélye, amellyel szabadon rendelkezhet, s amiért senki sem kérhet pénzt. Attól kezdve, hogy a játékengedélye a saját kezében van, már nem úgynevezett átigazolásról, hanem eredeti igazolásról beszél a törvény. Magyarországon viszont ezzel – vagyis a sporttörvénnyel – ellentétes gyakorlatot honosított meg a szövetség igazolási szabályzata. Szerintem ez nyilvánvalóan törvénytelen állapot, és a szövetség nem mondhatná azt, hogy nem érdekli őt, mi áll a jogszabályban. A hiba miatt sok kézilabdázó lehet kárvallott, és a sportágat is hátrány érheti. Nem lenne csoda, ha emiatt többen érvényesíteni akarnák kártérítési igényüket.”
Takács doktor – aki az EHF kínálta jogi megoldásokkal egyelőre nem foglalkozott – hozzáfűzte, Németh Helga ügyében a sportminisztériumtól kért állásfoglalást, amely még nem született meg, de – előzetes információi szerint – ez a fórum egyetért a felvetésével, és várhatóan javasolni fogja, hogy forduljon az ügyészséghez, amely az MKSZ-t felügyelő szervezet, s így felszólíthatja a szövetséget a törvénytelen állapot megszüntetésére, sőt ezt ki is kényszerítheti.
Sinka László, az MKSZ főtitkára azzal kezdte véleménye kifejtését, hogy a sporttörvénynek semmi köze sincs a nemzetközi igazolásokhoz, mert egyszerűen nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. "A hazai igazolási szabályzat kisebb igazításokkal tíz éve jól működik, eddig senki sem támadta – mondta. – A külföldre tartó játékosokról az európai szövetség rendelkezik. Az EHF nemzetközi igazolási szabályának tizenegyedik pontja azt mondja, hogy a külföldre szerződő kézilabdázó új klubja köteles felvenni a kapcsolatot a játékos régi egyesületével. A volt klubtól pozitív állásfoglalásnak kell érkeznie az országos szövetséghez ahhoz, hogy – esetünkben az MKSZ – javasolja az EHF-nek a nemzetközi játékengedély kiadását. A végső döntést persze mindig az EHF hozza, akár vitás, akár sima az igazolás. Ám a bonyolult esetek ügymenete érthetően hosszabb lehet, ezért élniük kellene az érintetteknek az MKSZ kínálta egyszerűsítéssel, a kérdések itthoni tisztázásának lehetőségével.”