Zorán klasszikussá vált dalára, a Gyémánt és arany zenéjére szerkesztett rövid klipet a Veszprém Televízió stábja, amit a búcsúzó átlövô tiszteletére rendezett városházi ünnepségen vetítettek le a meghívott vendégeknek. A valamivel több mint három percben Éles József legnagyobb mecscseinek legszebb találatai elevenedtek meg újra. Dióssy László, a királynék városának polgármestere köszöntôjében kiemelte, hogy a klubhűség és a lokálpatriotizmus példaképe is lehetne a most elköszönt Éles József, hiszen tizenhárom éves veszprémi pályafutása alatt számos kecsegtetô külföldi ajánlatot kapott, de ô mégsem ment el, mert Veszprémben érezte magát a legjobban. A város elsô embere a kiváló sportember pályafutását bemutató fotóalbumot és egy digitális fényképezôgépet nyújtott át az egy hónapja a görög Filipposz Veriasz csapatában kézilabdázó játékosnak. Ezt követôen Éles József kért szót, de már a második mondatánál könnybelábadt a szeme, elcsuklott a hangja, s csak rövid szünet után tudta folytatni mondandóját. „Életem legcsodálatosabb tizenhárom évét tölthettem ebben a városban, amit sohasem tudok elfelejteni - nyelte tovább könnyeit az ünnepelt - Köszönet mindenkinek, aki ebben segített nekem. Nagyszerű sikereket értünk el a játékostársaimmal együtt, a fantasztikus szurkolótábor segítségével, mert nélkülük bizony nem létezhet a Fotex nagy családja. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos búcsúztatásban lesz részem, ha egyszer elköszönök a várostól, a csapattól és a közönségtôl. Remélem, hogy az elválás idôleges, s ha egyszer újra szükség lesz rám, segíthetek a csapatnak, Veszprémnek. A váltás törvényszerű volt, hiszen én még játszani akartam. Veriaszban nagy szeretettel fogadtak. Bíznak bennem, számítanak rám, s nekem ez a legfontosabb.”
A veszprémi csarnokban léggömbökből rakták ki Éles József nevét, aki ezen a mérkőzésen búcsúzott el a Fotextől. A királynék városa ilyet még nem látott, pedig már sok nagy klasszist (Gyurka János, Gulyás István, Igor Zubjuk, Ljubomir Svajlen, Zlatko Saracevic) vittek a vállukon a játékostársak. Amikor a műsorközlő, Mosonyi József a 179-szeres magyar válogatottat hívta a pályára, a szurkolók szűnni nem akaró vastapssal köszöntötték a görög bajnokcsapathoz szerződött, veszprémi hatos mezben 13 évig remeklő kézilabdázót, akitől ajándéktárgyakat átadva búcsúztak el a szurkolók, vezetők, játékostársak s a támogató cégek képviselői. Az ünnep perceit a játék követte, amelyben azonnal szembetűnő volt a magyar bajnok összefogott, gólerős játéka. Éles igyekezett ráncba szedni a hellének játékát. Ô lőtte a görög bajnok tizedik gólját, majd rögtön utána Sterbik kivédte a büntetőjét. A görögök magyarjának ez sem szegte kedvét, aki gólpasszokkal hozta helyzetbe kissé enerváltan, lassan gondolkodó társait. Két Éles-góllal kezdődött a második félidő. A görögök alaposan összekapták magukat, s igyekeztek csökkenteni jelentős hátrányukat. Mindkét csapat komolyan vette az összecsapást. Élesék olyannyira, hogy az 51. percben három gólra felzárkóztak a sok edzéstől fáradni látszó, többet cserélő Fotex ellen. Aztán eljött az 58. perc, amikor Éles ismét Fotex-mezbe bújt, utoljára, és hétméteresből lőtt góllal köszönt el a csodálatos veszprémi szurkolótábortól. A meccs lefújása után hullt a konfettieső, s a tűzijáték közben a csarnok tetejéig húzták a játékos visszavonultatott hatos mezét. A zokogó játékos a csarnokot körbejárva hagyta el azt a játékteret, ahol 13 évig játszott!
Éles-kanyar
A tervek szerint karácsony előtt Éles-kanyar címmel megjelenik Donát Tamásnak, a Nemzeti Sport Veszprém megyei vezető tudósítójának új könyve, amelyből Éles József karrierjének történetét ismerhetjük meg. A szakíró hatodik kötetében – több mint ötven színes fotóval illusztrálva – csokorba gyűjtötte a sportág sok kiemelkedő hazai és külföldi egyéniségének (edzőknek, játékosoknak, sportdiplomatáknak) a véleményét is a Veszprémből Görögországba szegődött világválogatottról.