Csoknyai: Segítenék, de talán nem tudok

– A dánok elleni vesztes mérkőzés – Dánia-Magyarország 35-29 – vagyunk túl, beszéltél valakivel a válogatottból milyen is volt belülről ez a találkozó?
– Igen, a Fotex nyári igazolásával, új csapatársammal, Buday Danival beszéltem telefonon. Irányítónk azt mondta, hogy meglepte őket a dánok első félidőben mutatott lerohanós játéka, akik a hazai pálya lendületével mentek előre. Ellentétben velünk a dánok kerete komplett, tehát megegyezik azzal a csapattal, amely Eb-bronzérmet szerzett. A második félidőben, elsősorban Mezei és Nagy révén már mi is magunkra találtuk, de nem tudtuk szorossá tenni a végeredményt. Összességében végül simán és megérdemelten nyertek a dánok.
– Miért jó az nekünk, hogy a skandináv csapatokkal mérkőzünk?
– Más stílusban játszanak, mint Európa többi válogatottja. Jellemző rájuk, különösen a dánokra, a robbanékonyság és a dinamikusság, illetve az, hogy nem is töltenek, csak lőnek. Ellentétben velünk, akik szeretjük kidolgozni a helyzeteinket.
– Tényleg ekkora, hat gólos különbség van a két csapat között?
– Nem hiszem, ugyanis amíg náluk teljes és már összeszokott a keret, addig nálunk vannak hiányzók és új, fiatal játékosokat is kipróbál most a kapitány. Több klubból érkeztek a fiúk és nem volt meg a kellő összhang. Majd a folytatásban. Bár nagy meglepetésre a norvégok elverték a dánokat, úgyhogy a péntek esti találkozó sem ígérkezik számunkra egyszerűnek. De azért az ilyen felkészülési torna nagy segítség a további munkához, független az elért eredményektől.
– Talán ha a fiatalokkal lenne egy olyan rutinos, öreg róka, mint Csoknyai István… Tényleg, miért is tudunk most beszélni, miért nem a norvégok ellen készülsz éppen?
– Egyébként is kisebb vállsérüléssel bajlódom, de a közelmúltban az egész jövőbeni válogatottbeli szerepemről beszéltem Skaliczki László kapitánnyal.
– Miben maradtatok?
– Hogy decemberben, közvetlen az Eb-felkészülés elején még visszatérünk a témára.
– Kin vagy inkább min múlik, hogy újra válogatott legyél?
– Elsősorban rajtam, illetve ez így nem egészen igaz. A kapitány azt mondta, hogy mindenképpen számítana rám, ami rendkívül jól esett, hiszen nem vagyok mai gyerek, harminckilencben járok…
– Na és?
– Szívesen segítenék, de nem tudom biztosan, tudok-e még segíteni.
– Elszállt volna a legendás önbizalmad és lelki erőd?
– Nem, nem erről van szó. Egy-egy meccsre hetenként még fel tudok készülni profi szinten, ki tudom magam pihenni, tudok regenerálódni és össze tudom magam kapni. Ellenben az Eb-n alig több mint egy hét alatt hat-hét meccs várna rám. Alsőörsön beszéltem erről a kapitánnyal, és én kerek-perec megmondtam neki, hogy én ezt már nem tudom vállalni. Ő megértett engem és elfogadta a helyzetemet. Itt fáj, ott fáj, minden bajom van… De a meccsek felére be tudnék szállni, minden további nélkül és hasznára is tudnék lenni a csapatnak, de nem tudom: érdemes-e? A kapitány feláldozza-e ezért egy ember helyét. Választás előtt áll. Inkább olyan játékost vigyen ki, akinek van rutinja, de csak a meccsek felén számíthat rá, vagy menjen egy fiatalabb, akinek mondjuk azért hullámzóbb nemzetközi szinten még a teljesítménye, de minden meccsen bevethető. Mert ugye ez sem utolsó szempont. Nem tudom, összességben nézve megéri-e engem kivinni. Ezt viszont a kapitánynak kell felmérni és eldönteni.

– Ha már a válogatottnál tartunk: miért nem utazott a csapattal Fazekas Nándor, válogatottunk elsőszámú kapusa, veszprémi klubtársad?
– Pont ma született meg a kisfia.
– Pedig neki igencsak bizonyítania kellene… Előbb azt a Sterbiket akartuk a válogatotthoz leigazolni a szerb-montenegrói nemzeti csapatból, aki Veszprémben is előtte áll a házi ranglistát, hiszen ő a kezdőkapus, most pedig felmerült a kubai Hernandez honosításának lehetősége. Ennyire rosszul állunk kapusokban, ennyire égető szükség lenne egy kapusra?
– Én játszottam, illetve a mai napig játszom egy klubban azzal a három kapussal, aki most a válogatott kerethez tartozik. Fazekast, Szathmárit és Pergert is jó kapusnak tartom, de minden bántó szándék nélkül el kell ismerni, hogy Sterbik Árpi egy klasszissal jobb kapus az előbb nevezetteknél. Ám az ő honosításának vajmi kevés az esélye, hogy azt ne mondjam, semmi. Erről a legilletékesebbel, Árpival is sokat beszéltem. Ő szívesebben maradna a szerb-montenegróiaknál. Hernandezzel csak ellenfélként találkoztam, ő is jó kapus, de nem jár a magyarok előtt. Inkább az szólhat mégis mellette, hogy a mieink tulajdonképpen egyforma felépítésűek, egyforma stílust képviselnek. Ellenben Hernandez egy rendkívül jó fizikai felépítéssel rendelkező játékos. Így ha variálnia kell a kapitánynak, az ellenféltől függően, akkor szélesebb a palettája, ha különböző stílusú játékosok állnak a rendelkezésére, mintha teljesen egyformák lennének. Tulajdonképpen szerintem ennyiről szól ez a történet, nem többről.