Feltámadás a halálcsoportban

Pihenéssel, sétával, regenerálódással töltötték a magyarok Csáktornyán az advent második vasárnapjának délelőttjét, mert Mocsai Lajos szövetségi kapitány úgy döntött, a dánok elleni találkozó előtt inkább némi kikapcsolódásra, mint gyakorlásra van szükségük tanítványainak. Ez érthető is volt, hiszen a Kína elleni szombati fantasztikus siker sokat kivett Radulovicsékból.
A Dunaferr világklasszis átlövője, a vb-góllövőlista éllovasa egészen elérzékenyült, amikor arról beszélt, hogy a magyar szurkolók miként fogadták a csapatot a csáktornyai csarnokban. "Libabőrös lettem, amikor megláttam és meghallottam a zászlót lengető sok magyart – mondta Radulovics. – Ilyen remek közönség előtt talán nem is lehetett veszíteni. A Kína elleni mérkőzésen nem sikerült olyan remekül kézilabdáznunk, mint a szlovénok ellen, de az eredmény így sem maradt el, és ez volt a legfontosabb. A siker lelki töltést ad a dánok elleni összecsapásra.”
A magyarok csapatként voltak a legjobbak, ugyanakkor nem vitatható: az egyik kulcsszereplő ismét Pálinger Katalin volt, akinek a kínaiak elleni siker miatt különösen emlékezetes marad a 25. születésnapja. "Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy hiba nélkül kézilabdáztunk – vélekedett a roppant fontos győzelemről a Dunaferr kapusa. – Mégis eredményesek voltunk, mert mindannyian nagyon akartuk a győzelmet, és fantasztikusan küzdöttünk. Az első félidőben talán nehezebben lendültünk bele, ám a másodikban már az erőnléti felkészültségünk is megmutatkozott. Jól bírtuk az iramot és a játékkal sem volt baj. Kiderült, hogy jobb az edzettségünk, mint a kínaiaké.”

A dán FCK Köbenhavn irányítója, Siti Eszter a nővérével, a Csáktornyára érkezett Siti Beával (Cornexi) együtt értékelte a kínaiak legyőzését, és a beszélgetésbe bekapcsolódott Simics Judit, a válogatott és Dunaferr hajdani védő- klassszisa is. "Nagyon együtt van a csapat – mondta Siti Eszter –, s ez a lelke, a mozgatója mindennek. Kína legyőzéséhez mindenki hozzá tudott tenni valamit. A dánok? Megverhetőek, ha az elején megfogjuk őket. A felállt védőfalat mostanában nehezen tudják átlőni. Nekünk a legfontosabb az lehet, hogy támadásban ne adjuk el a labdát.”
A csapatnak finom süteménnyel kedveskedő Siti Bea hozzáfűzte: "Olyan hírességek hiányoznak sérülés miatt a dán keretből, mint Mette Vetergaard, Kristine Andersen, Lotte Kiaerskou és Ditte Andersen. Nem csodálkoznék, ha Jan Pytlick mester tartalékos együttese ezúttal nem érne el kiemelkedő sikert.”
Mocsai kapitány – Marczinka Zoltán másodedzővel együtt – a dánok vb-mérkőzéseinek videoelemzésével töltötte a vasárnapra virradó éjszakát. A Kína elleni fényes diadal bővebb értékelésekor főleg azt emelte ki, hogy a nagyon erős győzelmi kényszer sok pozitív energiát szabadított fel tanítványaiból, akiknek a játékában dominált a taktikai fegyelem és a technikai képzettség. Ezek pedig elegendőek voltak a magasabb és robusztusabb ázsiaiak legyőzéséhez, és Dániával szemben is erre lesz szükség. "Hjung Kjung Csung kollégám nyolc éve világbajnoki címig vezette hazája együttesét, és az ő csapatai ellen mindig nagy dicsőség nyerni – mondta Mocsai Lajos. – Jó stratégiát választottunk, sikerültek a taktikai váltásaink és a második félidőt is bírtuk erővel. A játékunk nem csupán attraktív, hanem eredményes is volt. Sok keresztmozgással és befutással szétszedtük a védőfalukat, mi pedig igyekeztünk védekezésben középen lefedni a védőterületet, inkább a jobbkezes jobbszélső felé, a feladatát többnyire jól megoldó Kirsner oldalára tereltük a támadásaikat. Pálinger pompásan felkészült a lövőrepertoárjukból, a góllövőlistát vezető Radulovics, valamint Ferling sok gólt lőtt, igaz, utóbbi a végére elfáradt. Lovász a végjátékban volt főszereplő, Görbicz jól irányított, s fokozatosan erősödik a felelősségtudata. Pigniczki fontos pillanatokban szerzett labdákat és kiemelkedően védekezett, Kulcsár taktikailag éretten kézilabdázott, sokat dolgozott a támadások előkészítésén, és Bohussal jó párt alkot.”
"A dánok ellen is úgy készültünk, hogy hatalmas lelki nyomás és eredménykényszer alatt kell kézilabdáznunk – mondta a mérkőzésre hangolódva a magyar kapitány. – Az utolsó pillanatig kérdéses volt az összeállításunk, illetve az, hogy ki legyen a két kimaradó a keretből. A lányoktól azt kértem, őrizzék meg a lelkükben a harci tüzet, a fiatalok próbálják letenni azt a keresztet, amit a világbajnoki újonc mivoltuk jelent, és úgy küzdjenek, hogy a csata a dánokkal életre-halálra megy.”
A dánok szövetségi kapitánya, Jan Pytlick elzárkózott attól, hogy véleményt mondjon együttese Szlovénia elleni fiaskójáról (29–21), ezért másodedzője, Kim Jensen foglalta össze a fiaskó okait, valamint utalt a magyarok elleni mérkőzésre is. "Némi gondunk volt a védekezéssel, és a szlovénok ezúttal nagyon jól játszottak – mondta. – Ezt a mérkőzést gyorsan el kell felednünk, mert a nagy nap, a legfontosabb összecsapás még előttünk áll.” A szlovén kapitány asszony, Marta Bon büszkén mondta: "Nagyszerű teljesítményt nyújtottunk Dániával szemben, mert külön készültünk ellene, és sikerült mindaz, ami a magyarok ellen nem.”
A dánok fenték a fogukat a magyarokra – és viszont. A vb-felkészülés során kikaptak (29–26) a mieinktől, akiknek viszont még mindig a sydneyi olimpiai döntő elvesztése fáj a legjobban (ekkor az északiak a Mocsai-csapat ellen megvédték atlantai elsőségüket). Dánia a vb-k történetében csak háromszor (1978, 1982, 1986) maradt távol a küzdelmektől, és 1962-ben, 1993-ban és 1997-ben döntőt játszott. A hat évvel ezelőtti finálét meg is nyerte. Az eddigi öt Európa-bajnokságon négyszer döntőt játszott, és aranyérmet szerzett 1994-ben, 1996-ban és 2002-ben (ezzel kvalifikálta magát az athéni játékokra).

A mieink sorsát is érintő német– szlovén találkozón (a német győzelem már biztos magyar középdöntőt jelentett volna) a szlovénok már 25–21-re is vezettek, ám Ekke Hoffmann taníványai fantasztikusan küzdve feljöttek 25–24-re. Ám két perccel a vége előtt már ismét tetemes volt Szlovénia előnye (29–25). A vége 29–28 lett, vagyis az utolsó csoporttalálkozón a magyaroknak legalább egy, a dánoknak pedig két pont kellett a középdöntőbe jutáshoz.
A szlovén szurkolók ettől kezdve Dánia mellé álltak, hiszen csapatuk négy pontot vihetett volna magával a középdöntőbe, ha kikap Magyarország, s továbbjut az olimpiai bajnok.
A magyar keretből Sugár és Szrnka maradt ki, Pálingert köszöntötték 125. válogatottsága alkalmából.
Három-három eredménytelen támadás után Daugaard a negyedik percben lőtte az első gólt. A magyar találatra (Görbicz) a hatodik perc végéig kellett várni. Pokoli csatát vívott a két csapat, és a hatalmas tét okozta idegesség temérdek hibát szült.
Fantasztikusan küzdött együttesünk, Pálinger bravúrosan védett, szinte őrületbe kergette a ziccereket hibázó dánokat. Görbicz találatával először vezetett Magyarország, aztán Kulcsár bevetődésből növelte a különbséget.
Mortensen is hárított néhány ziccert, ám a dánok támadásaiba sokkal kevesebb volt a fantázia és a lendület, mint a magyarokéban. Énekelt, táncolt a kétszáz magyar szurkoló, és öröme százszázalékosan érthető volt, mert kedvencei zseniálisan kézilabdáztak, ha valamelyikük véletlenül hibázott, azonnal segített neki a társa. A főszereplő továbbra is Pálinger volt, ezért a csipetnyi magyar gólcsendben sem zárkózott fel Dánia. Thomson nem akart hinni a szemények, amikor a kapusról a kapufára, onnan az alapvonalon túlra csorgott a ziccerben ellőtt labdája. Radulovics a heteseket biztos kézzel értékesítette, aztán az ő akciógóljával három-, majd Görbicz találatával négygólos lett a magyar előny.
Olyan forró volt a hangulat, hogy szinte lángolt a csarnok, pedig a dánok dermedten szemlélték együttesük vergődését. A Mocsai-csapat iskolajátékkal tartotta előnyét. Farkas is pályára lépett, és remek passszokat adott.
Lovász góljaival előbb öt, aztán hat (!) góllal vezetett együttesünk, és semmi sem utalt arra, hogy ezúttal megismétlődne a sydneyi kínos botlás. Magyarország gyorsvonati sebességgel száguldott a középdöntő felé.
A második félidőben is igyekezett segíteni társainak Farkas, és el is vonta a dán védőfal figyelmét, ezért Radulovics növelhette az előnyét vb-góllövőlista élén. Kulcsár is Farkastól kapott zseniális labdát, s a dánok megszakadhattak, akkor sem tudtak felzárkózni (19–11). Hogy ebben mekkora szerepe volt Pálingernek, azt nehéz leírni, mert a kapus teljesítményének ecsetelésére a legtúlzóbb jelző sem lehetett elég jellemző.
A tízgólos különbséget (21–11) külön is ünnepelte a közönség, akárcsak a hetest hárító Sirinát.
A hajrá már azzal telt, hogy a dánok reklamáltak, a magyarok meg akkor lőttek gólt, amikor csak akartak (26–13).
A magyar örömtől felrobbant a csarnok, folyt a pezsgő, szólt a dal! Csodálatos estét szerzett híveinek a Mocsai- csapat.
A vb néhány eddigi meglepetése közül a legnagyobb: az olimpiai és Európa-bajnok Dánia nem jutott a 12 közé.
A csoportelső Magyarország (a szlovénokat megverte, s ez rangsorol a két nyolcpontos között) kedden Fiumében Románia ellen kezdi meg a középdöntő küzdelmeit.

Mestermérleg
Mocsai Lajos: – Már a felkészülés során és a mutatott forma alapján bíztunk benne, hogy legyőzzük Dániát. A közönség olyan légkört teremtett, hogy nem tudtunk hibázni. Védekezésünk sokkal hatékonyabb volt, mint a dánoké, s ebből leindítottuk őket. Több remek egyéni teljesítményt is láttunk, de igazából a csapat érdeme a siker.
Jan Pytlick: – Tartalékos csapatomat lefutotta a remek napot kifogó magyar együttes. Tőlünk most ennyire futotta, elfáradtunk.