Radulovics: Anya és gólkirálynő

A tizenöt hónapos fiatalemberek világába (még ha halmozottan sportos családba születtek is) nem fér bele a kézilabda-világbajnokság, főként akkor nem, ha emiatt anyának olyan sok időre el kell mennie otthonról. Persze az ország jelentős része ezúttal ellenérdekelt volt, hiszen a magyar válogatottért szorító milliók – bármennyire is átérezték az apróság bánatát – felettébb boldogok voltak, hogy Radulovics Bojana a Csáktornya, Fiume, Zágráb útvonalon bombázta rommá az éppen aktuális ellenfél hálóját. (Igaz, ha a világbajnokság kapusait kérdezték volna meg, ők valószínűleg minősített többséggel arra szavaztak volna, hogy a magyarok kilences számú játékosa tologassa csak Dunaújváros tetszés szerint kiválasztott játszóterén csemetéje babakocsiját, s élje a kismamák hétköznapjait.) A Dunaferr szabadkai születésű jobbátlövője ugyanis emberfelettit produkált a 2003-as vb-n, 97 találattal lett a torna gólkirálynője. Fölényére jellemző, hogy a lista második helyén végzett ukrán Olena Cigica 31 góllal maradt le mögötte.
Ezek után természetes, hogy az újvárosi világklasszis, akit 2000-ben a földkerekség legjobb játékosának választottak, bekerült a világbajnokság All Star-csapatába is. Az utolsó pillanatban elvesztett finálé miatt mégis szomorúan ért haza, s először akkor mosolygott tiszta szívből, amikor újra kezébe vehette kisfiát.
"Borzasztóan hosszú volt a felkészülés és a világbajnokság, azt hiszem, minden édesanya át tudja érezni, milyen otthon hagyni egy ilyen kis gyermeket – fogalmazott az anya-gólkirálynő. – Hiába vittem magammal fényképeket, hiába hallgattam esténként a hangját a telefonban, nagyon hiányzott Józsika. Érthető, ha néha nagyon nekikeseredtem, s már számoltam a napokat, mikor láthatom újra. Így aztán nem meglepő, hogy a hazatérésem óta nincs egy szabad pillanatom sem, ott van velem a kicsi mindenhol, látszik rajta: nem akarja, hogy újra elmenjek!"

A vb idején főként Bojana anyukája vigyázott a kisfiúra, ám sokszor a nagymama minden fortélya sem volt elég a vigasztaláshoz. Az ünnep előtt aztán összejött volna néhány nyugalmas nap családi körben, ha nem jött volna közbe a betegség. A horvátországi sorozatterheléstől kimerült játékos szervezete képtelen volt védekezni, két nappal szenteste előtt negyvenfokos lázzal feküdt otthon, s a betegség nem kerülte el a kisfiút és Bojana élettársát sem.
"Így utólag nem is tudom, hogy csináltuk végig a világbajnokságot – elmélkedett Radulovics Bojana. – Tizenhárom nap alatt játszottunk tíz meccset, ilyen sorozatterhelésre pedig majdhogynem lehetetlen felkészülni. Egymást követték a mérkőzések, s valahogy mindig összeszedtük magunkat, nem volt mód és idő a pihenésre, játszani kellett, hiszen minden meccs, minden gól sorsdöntő volt. Én a Norvégia elleni középdöntőbeli találkozó második félidejében éreztem, hogy halálosan fáradt vagyok, amikor megszólalt a duda, nem gondoltam volna, hogy másnap este újra játszani tudok. Aztán aludtam egy jót, másnap pedig sokkal jobban éreztem magam, azt hiszem, akkor lendülhettem át a holtponton. A döntő után megint jött a fáradtság, s ekkor már hiába próbáltam kipihenni magam, a szervezetem képtelen volt regenerálódni. Úgy győzött le a betegség, hogy esélyem sem volt ellene, most csak abban bízom, hogy karácsonyra meggyógyul az egész család."
Az ajándékok már megvannak, s szerencsére a betegség betoppanása előtt már a fenyőfa is Bojanáék garázsában várta a december 24-ei bevetést. A karácsony főszereplője természetesen a família legifjabb tagja lesz, hozzá a hírek szerint alaposan felpakolva érkezik a Jézuska.
"Talán a jövő karácsony lesz az, amikor már felfogja a kisfiam, mi is történik, de azért természetesen most is készülünk – mondta az anyuka. – Nagyon figyelnünk kell, hiszen a gyerekek ebben a korban már komoly károkat tudnak okozni a csábítóan csillogó fenyőfa tanulmányozása közben, ám hiába magyarázzuk el, hogy mit nem szabad. No meg igazából nincs is szívem rászólni Józsikára, ha pedig véletlenül megteszem, látom rajta, hogy megijed, s legközelebb még halkabban figyelmeztetem. De azt hiszem, az ilyen hosszú távollét után senkinek sem lenne szíve belebújni a szigorú anya szerepébe."

Bojanáék ünnepi asztalára a hagyományos karácsonyi menü (halászlé, rántott hal, krumpli) kerül ma este, ám a gólkirálynőnek nem kell a konyhában töltenie a napját, hiszen élettársa örömmel vállalta ezt a feladatot.
"Jól főz a párom, de igazán nem is szomorkodom, amiért nem csillogtathatom a szakácstudományomat. Nekem jut a fa feldíszítése, szeretek ezzel bíbelődni, jó látni, ahogy a csupasz kis fenyőből az ünnep fénypontját jelentő szimbólum lesz. Karácsony első napján aztán, ha mindenki egészséges, elutazunk a testvéremékhez, akiknek szintén van egy gyermekük. Sajnos nem lesz túl hosszú ideig együtt a család, hiszen mi december harmincadikán már bajnoki meccset játszunk a Cornexi ellen, de azért mindenki számára fontos a találkozás. A kisfiam egyébként duplán karácsonyozhat, hiszen most megtartjuk a katolikus ünnepet, január elején pedig jön a Szerbiában szokásos pravoszláv karácsony. Addig mindenképpen megmarad a fa, s bár a jövő év első napjaiban már Bajnokok Ligája-meccsen lépünk pályára Németországban, valahogy időt szakítunk az újabb családi ünneplésre."
Bizony, nyakunkon a 2004-es esztendő, amely az ideinél is több megpróbáltatást tartogat az ifjú anyukának és az ellene készülő "merényletről" mit sem sejtő kisfiának. A tavaszi zsúfolt bajnoki és BL-program csak a könnyed felvezetés, hiszen az év második felében olimpiát rendeznek Athénban, majd Európa-bajnokság következik Magyarországon. Radulovics Bojana 2000-ben Sydney előtt már végigcsinált Mocsai Lajossal egy olimpiai felkészülést, s várhatóan a mostani sem lesz könnyebb és (ami az édesanya számára a legnagyobb baj) rövidebb.
"Ráadásul addig sokat okosodik majd Józsika, beszélni is fog, így előre félek tőle, mi lesz, ha megszólal: anya, ne menj el! Valahogy majd csak megoldjuk, mert az olimpia természetesen nagyon fontos az egész csapat számára, nagyon szeretnénk aranyérmet nyerni! Remélem, hogy sikerül, sőt ha így játszunk, ahogy most a világbajnokságon, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj! Nem szeretnék gólkirálynő lenni, inkább egy aranyéremre vágyom. Persze ez a cím és a világbajnokság válogatottjába kerülés is hatalmas egyéni elismerés, nagyon jó dolog, de pillanatnyi gondolkodás nélkül odaadnám az első helyért. Azt se felejtsük el, hogy a Dunaferr-rel is nagy terveink vannak, ott lesz a csapatban hat válogatott vébé-ezüstérmes mellett Kindl Gabi, Nagy Ivett és Pálffy Zsuzsa, akik szintén ott lehettek volna Horvátországban, azaz nagyon jó a csapat. Egyszer már nyertünk a Dunaferr-rel Bajnokok Ligáját, jó lenne megismételni. S hogy mi lesz ha a magyar válogatott Athénban, vagy a Budapest Sportarénában tetemes előnnyel vághat neki a hajrának? Még egyszer nem fordulhat elő velünk ugyanaz! Zágrábban éreztem, hogy még nincs megnyerve a meccs, nem kezdtünk el ünnepelni a pályán, mégis elfogyott az előny. Jövőre egyébként az Eb után még kevesebb időnk lesz karácsonyig, hiszen december tizenkilencedikén rendezik a döntőt, úgyhogy alig lesz idő ajándékvásárlásra. Remélem, nekem addigra már lesz két apró meglepetésem: egy olimpiai és egy Európa-bajnoki aranyérem…"