A rutinos csapatkapitány

Skaliczki László mester együttesének a portugáliai világbajnokságon megvalósult a legdédelgetettebb álma: hatodik helyen végzett, vagyis bekerült az olimpai kvalifikációt szerző legjobb hét közé, s ennek az eredménynek az elérésében is főszereplő volt Pásztor. Ne feledjük, legutóbb Barcelonában (1992) szerepelt magyar férficsapat a nyári játékokon!
A keretben egészségesen alakult az ifjú titánok és a rutinos rókák aránya, s a játékosok egymást segítve, lelki egységben és példás összetartással küzdöttek.
– Már nagyon régen szerettünk volna bizonyítani, hiszen az idei vébé előtt legutóbb az 1999-es egyiptomi világbajnokságon szerepeltünk – mondta Pásztor István, aki nagyszerű érzékkel tartja együtt társait mind a pályán, mind azon kívül. – A környezetünk is kezdett szkeptikussá válni a balszerencsés vereségeink, a hajszállal elbukott selejtezőink miatt. Szinte csak legyintettek, ha a férfiválogatottról volt szó, és bennünk talán éppen emiatt alakult ki az az érzés és elhatározás, hogy csak azért is megmutatjuk.
– Hányan hittek a csapat feltámadásában?
– Nem sokan. Elveszítettük a horvátországi Európa-bajnokság selejtezőjét Svájc ellen, és akkor még nem sok jelét láthatta a külvilág annak, hogy új szellemű, friss elképzelésekkel előálló és nagy ambíciójú keret kezd alakulni. A jó csapatban egy-két rutinos társunk összefogta a fiatalokat, akik így meg tudták állni a helyüket. Tavaly a világbajnoki előselejtezőkben összerázódtunk, és ekkor már a szövetség támogatásának is több jelét láttuk.
– A formaruhára és az új szerelésekre gondol?
– Igen, mert végre nem úgy nézett ki a magyar keret, mint a cigánytábor. A premizálási rendszerünket is ekkor vezették be. Persze szerény összegről volt szó, de így már nem éreztük akkora tehernek a selejtezőket, a küszködést, hiszen a feleségeinknek innen is vihettünk haza egy kevéske pénzt. A dicsőség megszerzése mellett bizonyos fokig ez is motivált bennünket. Az ukránok legyőzése a selejtezőben remek előjel volt, a selejtezőből a vébére jutottunk.

– Aztán az olimpiára.
– Az azért nem volt olyan egyszerű. A vébén a csoportunkban kaptunk hideget-meleget, rettenetes volt az egygólos vereségeket feldolgozni. A szerencse azonban mellénk szegődött, és a középdöntőben már gurult a szekér. Ami kétséges végkimenetű csata volt, az a hajrában a javunkra dőlt el. Ellenfeleink nagyobb tűzben edződtek, és a sikeresebb jövőnk érdekében nekünk is a legjobbak elleni tesztmérkőzésekre lesz szükségünk. Az olimpia előtt januárban még Európa-bajnokság lesz, amelyen több erős csapat küzd majd a még kiadó egy olimpiai helyért. Nekünk illene a nyolcba jutni, de – ha csapatunk a legjobb összeállításban tud felállni – akár meglepetésre is képesek lehetünk. Athénról még ne beszéljünk, az még nagyon messze van.
Pásztor legfrissebb fantasztikus sikere a BL-hez kötődik, hiszen a Fotex KCV a nyolcaddöntőben a spanyol Barcelonát búcsúztatta. A finálénak is beillő párharcban a szélső hat-hat gólt lőtt a katalán fővárosban és Veszprémben is.
– Óriási szívvel harcoltunk, és taktikusan játszottunk a visszavágón a Barca ellen – mondta Pásztor az éve egyik legnagyobb meglepetését szerző összecsapás után. – Különben nem tudtuk volna az utolsó percben a magunk javára eldönteni a párharcot.

Az év külföldi sportolója: Bozidar Jovic

Azon kevesek egyike, akik azzal büszkélkedhetnek – okkal! –, hogy olimpiai és világbajnoki aranyérem is akad a gyűjteményükben. Az Atlantában 1996-ban olimpiát nyerő horvát együttesből – Velimir Kljaic mester gárdájából – rajta kívül Slavko Goluza és Valter Matosevic szerepelt a 2003-ban világbajnoki címet szerző válogatottban is. Valamennyiükre roppant büszke Lino Cervar, a világbajnok csapat szövetségi kapitánya, de a 150-szeres válogatott Jovicot, aki 303 gólt lőtt horvát színekben, mindig külön is kiemeli, mert csapatkapitányként főszerepe volt a németek elleni, lisszaboni vb-döntő megnyerésében.
A fénykora egy részét a Badel 1862 Zagrebben (BEK-győztes 1992-ben és 1993-ban) élő, majd csodás pályafutását a Fotex KCV-ben folytató, 32 éves beállós az idén nyáron elhagyta Veszprémet, és Fiumébe szerződött. Ám a kikötővárosban, Zlatko Saracevic (szintén egykori veszprémi csillag, immár edző) csapatában, a Zamet Rijekában sem találta a helyét, pontosabban a klub anyagi gondjai őt is érintették, ezért néhány hónap után távozott. Novemberben visszatért hajdani egyesületébe, az RK Zagrebbe. Az utóbbi hetekben itt edzett, majd december közepén váratlanul bejelentette, abbahagyja az aktív kézilabdát.
Az idegenforgalmi üzletemberként is tehetséges Jovic a Nemzeti Sport érdeklődésére megerősítette és meg is magyarázta döntését. "Már végleg befejeztem az edzéseket, és a továbbiakban az RK Zagreb technikai igazgatójaként dolgozom – mondta. – Az utóbbi időben annyira fájt a műtétre szoruló, megkopott térdem, hogy így nem lehetett tovább játszani. Korábban szó volt róla, hogy a januári Európa-bajnokságon és Athénban még segítek világbajnok válogatottunknak, de erre már képtelen lennék. Emellett Pag szigetén és Pag városában jelentős vállalkozásba, sporttelep építésébe kezdtem, és arra is sok időt kell szentelnem."