Már tud örülni az ezüstnek is

– Ami jelenleg mindennél fontosabb: hogy van?
– Köszönöm most már jobban, bár teljes gyógyulásról még korai lenne beszélni. A franciák elleni döntőben betegen vállaltam a játékot és ennek egy súlyos tüdőgyulladás lett a következménye. Egyelőre el vagyok tiltva a mozgástól, még egy röntgen vár rám, s ha nem találnak semmit, akkor elkezdhetem az edzéseket.
– Újra beállna lázasan a kapuba?
– Bár ez nem követendő példa, de igen. Bárki megértheti, hogy egy világbajnoki döntő milyen jelentőségű esemény az ember életében.
– Pedig a vébé előtt szerencsésnek tűnt, hiszen a káposztásmegyeri felkészülési tornát – amelyen a fél csapat beteg lett – megúszta.
– Azt hiszem, nekem a Norvégia elleni négyórás meccs ártott meg. Az áramszünet idején végig rajtunk volt az átizzadt szerelés, hiszen a szervezők folyamatosan hitegettek: öt perc múlva folytatódhat a meccs. Ha akkor vehetünk egy forró fürdőt, vélhetően nem lett volna semmi gond. Amikor rosszul lettem, egyből tudtam, hogy nagy a baj, hiszen nem egy náthával kezdődött, egyből a légcsövem kezdett el fájni, s lázas is lettem, ez pedig nálam rosszat jelent, mert nem vagyok beteges típus.

- A betegség keretbe foglalta az idei évét, hiszen a Dunaferr január eleji EHF-kupa-mérkőzésére lázasan utazott el.
– Közben azonban szerencsére nem volt semmi gond, pedig nagyon sűrű volt a program.
– Klubedzője, Kiss Szilárd szerint nehéz dolga lesz, ha az idei teljesítményét felül akarja múlni, sőt azt mondta: azzal is tökéletesen elégedett lenne, ha ezt a formáját állandósítani tudná.
– Érdekes, én még nem hallottam tőle ilyet. Nekem azt szokta mondani, hogy akkor lesz velem elégedett, ha nem kapok egy gólt sem, addig mindig van hova fejlődni. De engem egyáltalán nem zavar ez a maximalizmus, mert én is ugyanilyen vagyok.
– A Nemzeti Sport tudósítói mindenesetre ritkán találtak hibát a produkciójában, hiszen az idei meccsek kilencven százalékán átlagon felülinek minősítették a teljesítményét.
– Én azért úgy érzem, sokszor védhettem volna jobban. Egyébként rengeteget dolgoztam azért, hogy eljussak ide, s ebben nagy szerepe van Bakos Istvánnak is, aki külön foglakozott velem. Most a betegség után nehéz lesz visszanyerni a korábbi formámat, én mindenesetre úgy állok majd neki az edzéseknek, hogy minél hamarabb sikerüljön, a tehetség ugyanis kevés a sikerhez, ehhez kell még elképesztő mennyiségű munka is.
– Még ifjúsági korú játékos volt, amikor Győrben első számú kapusnak számított, a válogatottban is hamar kapott nagy feladatokat, úgyhogy fiatal kora ellenére már rutinos kapusnak számít.
– Szerencsésnek mondhatom magam, valóban korán kaptam nagy feladatokat. Igaz, ehhez kellett, hogy Magyarországon kevés volt az igazán jó kapus.
– A kézilabda hazai népszerűsége az 1995-ös magyar–osztrák rendezésű vébé után nőtt meg ugrásszerűen, s valószínűleg jót tett a sportágnak ez a világbajnokság is.
– Biztos vagyok benne, hogy így van. Úgy gondolom, ha egy gyerek is elkezd emiatt a csodálatos két hét miatt kézilabdázni, akkor már megérte, márpedig most nem egy fiatal kezd majd el sportolni. Nagyon sok szülő kérdezi országszerte, hogy hol tartanak edzéseket, számomra pedig mindig az a legnagyobb élmény, ha egy olyan kislánytól kapok levelet, aki leírja, hogy én vagyok a példaképe, miattam kezdett el játszani, s olyan kapus szeretne lenni, mint én vagyok.
– A világbajnokság előtt gondolta volna, hogy ekkora lesz a lelkesedés?
– Ilyesmiről álmodni sem mertünk! Nagyon jól éreztük magunkat Csáktornyán, a csoportmeccsek helyszínén, ahol a dánok ellen már teljesen otthon érezhettük magunkat. Nem is szívesen hagytuk ott a "mi kis oroszlánbarlangunkat", ám ami a vébé végén Zágrábban várt minket...
– Kevés sportolónak adatik meg, hogy ilyen közönség előtt szerepelhessen.
– A szállodánk ablakából egész vasárnap láttuk, hogy gyülekeznek a magyar szurkolók, piros-fehér-zöld volt minden. Amikor beléptünk a csarnokba, végigfutott rajtunk: úristen, több mint nyolcezer ember jött el azért, hogy nekünk szurkoljon!
– Ráadásul Pálinger Katalin számára még különösebb lehetett az az este, hiszen egy-egy bravúrja után nyolcezer magyar üvöltötte a nevét.
– Még most is kiráz a hideg – és kivételesen nem a láztól – , ha azokra a pillanatokra gondolok. Többen is feltették a banális kérdést: milyen érzés volt így a kapuban állni. Igazából nem tudtam válaszolni, hiszen egyszerűen elmondhatatlan élmény. A bátyám, aki természetesen ott volt Zágrábban, mesélte mosolyogva, hogy milyen népszerű volt: belépett a csarnokba és több ezren kiabálták a nevét...
– Amikor a döntő után beszélgettünk, nem tudott örülni a nyakában levő ezüstérmének, most viszont már szerencsére vidámnak tűnik. Mennyi idő kellett ahhoz, hogy örülni tudjon?

– Az az igazság, hogy még most is sokszor arra riadok, hogy a franciák elleni meccs körül járnak a gondolataim, azon gondolkodom, hogy mit rontottam el, milyen apróságon múlott az aranyérem. Ilyenkor jó, hogy sok helyre hívnak, érzem a szeretetet, érzem, hogy az emberek többsége nem a döntő vesztesének tart minket, hanem ezüstérmesnek, a világ második legjobb csapatának. Nagyon hosszú volt az út a zágrábi döntőig, s ha visszagondolunk, nekünk nem volt egy nyugodt meccsünk sem. Mindig nyernünk kellett ahhoz, hogy versenyben maradjunk az olimpiai részvételért, hogy ne legyen oda minden álmunk, amelyért annyit dolgoztunk. Igazából egyszer, a Dánia elleni csáktornyai győzelem után tudtunk leülni az egyik szállodai szobában, hogy egy kicsit beszélgessünk, ám az sem volt ünneplés, inkább csak egy kis szusszanás, hiszen előttünk volt a középdöntő. Három nap alatt három mérkőzés Románia, Norvégia és Ukrajna ellen és pontosan tudtuk, hogy nem fér bele egy kisiklás sem. Hogy egy kicsit visszaugorjunk a vébé elejére: a németek elleni vereség után arra sem sokan fogadtak volna, hogy az olimpiai részvételt jelentő első öt hely valamelyikén végzünk, ehhez képest döntőt játszottunk. Fáj, persze hogy fáj az elszalasztott lehetőség, hiszen nagyon közel álltunk az aranyéremhez, ezért is jut annyiszor mindannyiunk eszébe az a vasárnap. Én viszont igenis büszke vagyok a második helyre!
– Jövőre olimpia és hazai rendezésű Európa-bajnokság, úgyhogy van mód az újabb érmek begyűjtésére.
– Nehéz évünk lesz, de ahogy Ferling Dettinek szoktam mondani egy-egy nagy meccs előtt: az ilyenek miatt éri meg az egészet csinálni!
– A világbajnokságon rendeztek egy régi számlát, hiszen a dánok éppen a Magyarországtól elszenvedett vereség miatt nem jutottak a középdöntőbe. Jövőre is lesz kinek visszavágni!
– Ahhoz, hogy olimpiát nyerjünk, sok minden kell, nem elég csak a franciákat legyőzni, mindenkinél jobbnak kell lennünk! No meg ott vannak a külső körülmények, hiszen hiába csinálja végig az ember becsülettel a felkészülést, ha közbejön egy sérülés.
– Az olimpia előtt még ott van egy kemény tavasz, amelynek nagy tervekkel vághat neki a Dunaferr.
– A világbajnoki sikerből is jelentős rész illeti klubomat, hiszen hatan is ott voltunk, s mindegyikünk fontos szerepet játszott. Szerintem Lovász Zsuzsi volt a torna legjobb jobbszélsője, Boki (Radulovics Bojana – a szerk.) teljesítménye önmagáért beszél, Ferling Detti a számára szokatlan poszton, balátlövőként volt a csapat egyik legjobbja, Pigniczki Kriszti végig hibátlanul teljesített, s ne feledkezzünk meg Bohus Beáról sem, aki sérülése ellenére védekezésben volt alapember.
– No meg ott volt Pálinger Katalin, aki a nemzetközi szaksajtó szerint is méltánytalanul maradt ki a torna All Star csapatából.
– Ez egy játék, engem nem is érdekel különösebben. Sokkal jobban bosszant, hogy Lovász Zsuzsi nem került be a torna válogatottjába!
– Ott tartottunk, hogy a dunaújvárosi csapat kapusaként mivel lenne elégedett a tavasz végén?
– Jó lenne megvédeni a bajnoki címünket, s nekem még hiányzik a vitrinemből egy európai kuparany is. Igaz roppant sűrű a BL mezőnye, de állunk elébe, majd meglátjuk mire jutunk.
– A 2004-es év amúgy is különleges lesz életében, hiszen az Eb december kilencedikén kezdődik, így hosszú évek után világversenyen kívül ünnepelheti Mikulás-napjára eső születésnapját.
– Már szóltam is Sinka László főtitkárnak, hogy micsoda dolog ez! Komolyra fordítva a szót, érdekes lesz egy civil szülinap, hiszen évek óta meccsel ünnepeltem. Az idén azért a vőlegényem, Ocskay Gábor (az Alba Volán válogatott jégkorongozója - a szerk.) megpróbált kárpótolni, szervezett egy meglepetésbulit. Igaz, majdnem elrontottam, hiszen hiába erősködött, hogy menjünk el vacsorázni, sehogy sem akartam kimozdulni otthonról. Aztán csak meggyőzött és csodálatos volt, hogy a hozzám legközelebb álló húsz ember várt.

Decemberi Top 10

1. Pálinger Katalin (kézilabdázó) 25 pont
(Szinte végig fantasztikusan védett a horvátországi női világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett válogatottunk.)

2. Radulovics Bojána (kézilabdázó) 20 pont
(A kitűnő jobbátlövő 97 találattal gólkirály lett a sportág legjobbjainak seregszemléjén.)

3. Görbicz Anita (kézilabdázó) 16 pont
(A győriek irányítója jól és látványosan tette a dolgát Horvátországban.)

4. Risztov Éva (úszó) 12 pont
(Két aranyérmet és egy bronzot nyert a dublini rövid pályás Európa-bajnokságon.)

5. Cseh László (úszó) 10 pont
(Európa-csúccsal lett kontinensbajnok ugyanott 400 méter vegyesen.)

6. Pásztor István (kézilabdázó) 8 pont
(Kereken egytucatnyi gólt vágott a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének két mérkőzésén a spanyol Barcelona sztáregyüttesének.)

7. Lisztes Krisztián (labdarúgó) 6 pont
(Ebben a hónapban betalált a Leverkusen és a Rostock hálójába is, és csapata, a Werder Bremen őszi elsőként végzett a német bajnokságban.)

8. Kálovics Anikó (atléta) 4 pont
(A Haladás futója bronzérmet nyert a mezei futó Európa-bajnokságon Edinburgh-ben, teljesítményének értékét növeli, hogy a viadal történetének legerősebb mezőnyében.)

9. Dávid Kornél (kosárlabdázó) 2 pont
(Továbbra is rendületlenül gyűjtögette a pontokat és a lepattanókat Spanyolországban első NBA-játékosunk.)

10. Báder Márton (kosárlabdázó) 1 pont
(A gárda legjobbjai közé küzdötte fel magát az egyre inkább magára találó szlovén Krka Novo Mestóban a fiatal center.)