Továbbjutott a Dunaferr

"Itt a nagy lehetőség, és nem tudom elképzelni, hogy ne éljen vele csapatom" – mondta Kiss Szilárd.
A németek edzője, Dago Leukefeld arról beszélt, hogy nincs sérült az együttesében. "Nem szeretnék tippelni a találkozóra, de igyekszünk kitartani, ameddig csak lehet" – mondta a német bajnokcsapat mestere.
Gyorsan befejeződött egymás óvatos kóstolgatása, és a harmadik perctől férfiasan nyüstölte egymást a két csapat. Ferling és Radulovics birkózásból is jelesre vizsgázott, ez csak arra volt elegendő, hogy egyenlítgessen a hazai csapat. Mozgovaja, Althaus és Böhm középen nem engedte helyzetbe kerülni az újvárosiakat, ráadásul Althaus rendre megtalálta a rést Kindl és Bohus között.
Óriási üdvrivalgás fogadta a félidő közepén pályára lépő Kulcsárt, a Dunaferr új szerzeményét, aki a fehérvári Cornexiből szerződött a bajnokcsapatba. A lelkes fogadtatást látványos góllal hálálta meg a vb-ezüstérmes beállós, és ezzel a találattal vezetett először csapata.
A Dunaferr előnye Nagy találatával nőtt, amikor az újvárosi lányok végre megtalálták saját ritmusukat és stílusukat. A németek a hibáikat nem tudták korrigálni, és a támadásban eltékozolt labdáikkal többször megiramodott a Dunaferr. Baumbach őrzését Pigniczkire bízta Kiss Szilárd, de néha Gáspár is összeakaszkodott a Trier vezéregyéniségével. A nem nagy, de megnyugtató és biztosan tartott előny (10–7) birtokában egy-két könnyelműséget is megengedett magának a hazai együttes. Vetélytársa azonban hibát hibára halmozott támadásban, és még a híres Mozgovaja is többször ellenfélhez passzolt, vagy kidobta a pályáról a labdát. Ôt és társait nagyon megzavarta a Dunaferr agreszszív védekezése. Ráadásul a német leindítások sem sikerültek, mert Ferlingék idejében visszaértek a saját kapujuk elé.

Pálinger remekül védett, ugyanakkor csapattársait is dicséret illette a hatékony védekezésükért. A magyar támadások motorja Radulovics és Ferlingvolt, de Kulcsár is fontos büntetőket harcolt ki. A vendégek keservesen szenvedtek az újvárosi darálóban, és fokozatosan szétesett a csapatjátékuk. Néhány egyéni próbálkozásáért kiemelhető volt Mozgovaja és Baumbach, de ők is ziccereket hibáztak.
A félidő közepén Nagyot ápolni kellett, mert megsérült a lába, de a hajrára is pályán maradhatott. A német edző időt kért, amikor látta, hogy fogytán tanítványai ereje és ambíciója, ám a Dunaferrt ezután sem tudta megállítani a Trier. Néhány felesleges és durva szabálytalanság jelezte, hogy mindkét csapatból sokat kivett a kíméletlen küzdelem. Ferling biztos kézzel lőtte a büntetőket, és tizedik találatáért külön is ünnepelte őt a lelátó, amely 28–18-nál rászámolt a valóban megroggyanó német bajnokra.
Hírnevéhez és tudásához méltó diadalt aratott a Dunaferr, amely Radulovics és Pigniczki nélkül fejezte be a csatát, mivel mindketten összeszedték harmadik kiállításukat. A jobb sorsra érdemes Trier csak egy félidőn át tudott ellenállni a csoportjából továbbjutó és vasárnapi játéka alapján sokra hivatott Dunaferrnek.

Kiss Szilárdtól, a Dunaferr mesterétől arról érdeklődtünk: mitől kapott szárnyakat a második félidőben csapata?
– Való igaz, hogy óvatosan kezdtünk, sőt néha kimondottan gyáván kézilabdáztunk. A szünetben azonban bátorságot merítettünk, és óriási akaratunk és győzni vágyásunk meghozta eredményét a folytatásban. Akkor már olyan agresszíven és hatékonyan védekezett együttesem, mint régen. Egyszerűen szóhoz sem jutott a Trier.
Dago Leukefeld mestertől azt kérdeztük, hogy mi okozta csapata szétesését a találkozó hajrájában.
– Bebizonyosodott, hogy csapatom egyelőre tapasztalatlan a legrangosabb európai kupasorozatban. Erővel sem bírták a lányok azt az iramot, amit a rendkívül erőszakos Dunaferr diktált. Pontatlanok voltak a lövéseink, illetve Pálinger remekül védett. A legfontosabb azonban, hogy fegyelmezettebben kell kézilabdáznunk, ha sikereket akarunk elérni az európai mezőnyben.

Szóról szóra

Radulovics Bojana: – Most nagyon jól kijött a lépés, mindenki nagyszerűen küzdött, különösen a második félidőben remekelt csapatunk.
Ferling Bernadett: – Szerintem az első játékrészben is egységesen, fegyelmezetten kézilabdáztunk, de a másodikban még tudtuk fokozni az iramot. Mindenáron nyerni akartunk, és ez sikerült is.
Pálinger Katalin: – Az utóbbi egy-két vereségünk rányomta bélyegét a csapatra, amely azonban ezúttal újra remekül kézilabdázott. Amikor lehiggadtunk, szervezettebb lett a védekezésünk, és ez döntőnek bizonyult.
Kulcsár Anita: – Csodálatos volt, hogy már az első mérkőzésemen sikerült jól beilleszkednem a csapatba. Nagyszerűen játszottunk, remélem, így is folytatjuk!