Robog a veszprémi gyors

A nehezen minősíthető mérkőzésen a sérülésektől (Kuzmicsov, Kertész) tizedelt vendégcsapat képtelen volt megvalósítani elképzeléseit, nyoma sem volt benne korábban látott lelkesedésének, és kimagaslóan tehetséges, fiatal játékosai nem is próbáltak felnőni a veszprémi sztárokhoz. A hazai közönség mégsem panaszkodott, hiszen kedvencei – főleg az első félidőben – gyorsvonatként robogtak, ellentmondást nem tűrve taroltak (17–6), és ráadásul Sterbik kapus is legszebb napjaira emlékeztetően parádézott. ---- A rangadóra készülve mindkét gárda játékosai fogadkoztak, ám az újvárosiak a lelkük mélyén tudták, vereség vár rájuk. Hogy ennek különbsége mekkora lesz (lehet), az nem fordult meg a fejükben, de a negatív hozzáállás miatt elképesztően szerény lett a teljestményük. Közben a veszprémieken látszott, hogy robbantani akartak – és robbantottak is! – a Dunaferr ellen, mert abból indultak ki, hogy vetélytársuk az előző két fordulóban ragyogóan kézilabdázva négy pontot szerzett, és – gondolták Csoknyaiék – így is folytatja. Nem ez történt.
A szünetig az újvárosiaknál a hat gólon hat játékos (Császár, Grebenár, Rosta, Sándor, Katzirz és büntetőből Krivokapics) osztozott, és a folytatásban sem volt sok oka Kolics Jánosnak az örömre. Pedig a második félidőt "csak" 19–15-re nyerte meg az olykor kiengedő, könnyelműsködő Fotex, és Császár igyekezett felvenni a versenyt a nagy kedvvel kézilabdázó Dzombával, Lazarovval, Budayval és Pásztorral. Arra már nem is volt szüksége a bajnoknak, hogy Pérez kitegyen magáért – a vb-gólkirály csak egyszer talált a sok kapott gól ellenére sem hibáztatható Stochl kapujába. Az újvárosi kapusoknál maradva, Mikler a második félidőben remekül védett, és emiatt nem nőtt sokkal tovább az amúgy is tetemes különbség. ---- Dzomba, Pásztor és Lazarov mellett Buday, valamint védekezésben Csoknyai is főszereplője lett a csatának, amelyben Zdravko Zovko mester sokat cserélt, és a hajrában lehetőséget adott a sérült Fazekast helyettesítő Kovács kapusnak is. Ezúttal élvezte a tréner bizalmát Zsigmond és Tóth is, míg a világbajnok Goluzát (immár sokadszor) nem nevezte a Fotex KCV a rangadóra (a horvát csillagnak 2005 nyaráig szól a szerződése).
A furcsa rangadót értékelve Zdravko Zovko arról beszélt, hogy csapata feljövőben van, amit már a korábbi két felsőházi összecsapáson is bizonyított. ---- "Hatvan percig nagy tempóban, koncentráltan kézilabdázunk, és ezzel nem tudott mit kezdeni a Dunaferr – vélekedett a horvát mester. – Senki se gondolja, hogy a Dunaujváros gyenge együttes. Erről szó sincs, és erejét bizonyította az utóbbi fordulókban is. Még azt se mondanám, hogy nem akart küzdeni. Csakhogy ennyit engedtünk neki. Főleg az első félidőben nyújtott játékunkkal és a védekezésünkkel voltam elégedett. Játékosaim sok lábmunkával lepték meg a Dunaferrt, többször loptak labdát, és ha az akcióik nem sikerültek, az ellenfél ellentámadásainál Sterbik a helyén volt." A Dunaferr edzője, Kolics János részben a sérülések és a korábbi két találkozó okozta fáradtság számlájára írta tanítványai harmatos játékát. "Sokat kivett a csapatból a Szeged és a Tatabánya legyőzése, ezért a legnagyobb akarata ellenére sem tudott csúcsteljesítményt nyújtani Veszprémben – mondta. – Ezúttal több kulcsjátékosunk mondott csődöt, illetve hiányzott az együttesből a sérült Kertész, akinek a rutinja, illetve a puszta jelenléte is sokat lendít a fiatalokon. Tudtuk már a rangadó előtt is, hogy roppant nehéz csata vár ránk, de – bevallom – ekkora különbségű vereségre nem számítottunk."(Zárójelben az alapaszakaszban szerzett bónuszpontok)