Kapus a sportág Kánaánjában

- De jó, még mindig emlékeznek rám? - örvendezett Farkas Andrea, amikor megtudta, hogy a Nemzeti Sport olvasói az ő sorsának alakulására kíváncsiak. Az egykori válogatott kapus jelenleg a Szuperkupa-győztes szlovén Krim Ljubljana játékosa, ám az elmúlt nyáron váratlanul került a sztárcsapathoz.
- Furcsa helyzetben voltam az elmúlt szezon befejezése után, hiszen a Vasas komoly anyagi gondokkal küzdött, bizony gyakran megesett, hogy nem kaptunk fizetést, így már az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a kézilabdát.
- Ezek szerint a legjobbkor jelentkeztek a szlovénok.
- Igen, bár nagyon meglepett, amikor megkerestek a Ljubljana vezetői. Sokat nem kellett gondolkoznom az ajánlatukon. Nem hittem volna, hogy valaha még a Bajnokok Ligájában szerepelek. Most valami megpezsdült bennem, mint a régi szép időkben, így aztán igent mondtam, és azóta sem bántam meg a döntésemet.

Augusztus a hegyekben

- Úgy tűnik, jól érzi magát.
- Ez természetes, hiszen remek társaságba kerültem, ideális körülmények közé. Szlovénia csodálatos hely, most éppen javában tart a síszezon, de alig egyórányi autóútra van a tengerpart. A körülmények pedig ideálisak. Naponta egyszer, este nyolckor edzünk, ezenkívül mindenkinek van belépőjegye egy fitneszcentrumba, s ha valaki úgy érzi, hogy szüksége van még egy kis mozgásra, akkor bármikor elmehet. De már a felkészülés eleje meglepő volt, hiszen augusztusban felvittek minket a hegyekbe, s hetekig nem is kézilabdáztunk. Vadvízi evezés, hegymászás és biciklizés szerepelt a programban, Európa egyik legszebb raftingcentrumában. Igaz, volt időnk a játékra hangolódni, hiszen a szlovén bajnokságból kiemelkedik a Krim. Így tulajdonképpen a decemberi Szuperkupa volt az első fontos megméretésünk - erre, no meg a Bajnokok Ligájára készültünk.
- A jelek szerint eredményesen, hiszen a két ünnep között Lipcsében megnyerték az európai klubok elittornáját, és a BL-ben is győzelemmel kezdtek.
- Nem csoda, hogy a vezetők nagyon örültek a Szuperkupa-sikernek, hiszen itt mérhettük le először, hogy hol is tartunk. Ráadásul ez a néhány nap a csapatot is összekovácsolta egy kicsit, hiszen amikor hazatértünk Németországból, akkor mentünk el először közösen bulizni, s ez közelebb hozott minket egymáshoz. ---- - A szlovén válogatott a Krim Ljubljanára épül, így decemberben az Európa-bajnokság idején nem sok közös edzésük lehetett.
- Jóval az Eb előtt megkérdezték tőlem, hogy ezt az időszakot meg tudom-e oldani úgy, hogy Magyarországon készülök valamelyik klubbal. Megmondom őszintén, nagyon örültem neki, hogy ilyen sokat itthon lehetek. Lejártam a Fradi edzéseire, s ezenkívül egyéni program szerint készültem. No meg néztem a meccseket, szurkoltam a magyar lányoknak s egy kicsit persze a szlovénoknak is. Amikor visszatértem Ljubljanába, a kapusedzőnk szólt, hogy nem kell izgulni, mire jönnek a komoly feladatok, tökéletes állapotban leszek.
- Mennyi szerep jut önnek a Krimben?
- A nyáron azért szerződtettek, mert a norvégok világklasszis kapusa, Leganger távozott. A helyére kerültem, a román Dinu mellé. Most ő az első számú kapus, én pedig beszállok, ha szükség van rám. Akad, hogy csak öt percet védek, de van, amikor harmincötöt. A heteseknél pedig szinte mindig én állok a kapuba.

- A Ljubljana helyzete sokban hasonlít az osztrák Hypóéhoz, hiszen a bajnoki meccsek nem jelentenek különösebb feladatot, így csak az európai kupaküzdelmekre kell készülniük. Nem volt szokatlan ez a szituáció?
- Eleinte tényleg furcsa volt, de rájöttem, hogy nekem már jobban megfelel ez a ritmus. Ahol komoly a bajnokság, ott az élcsapatok nagyon sok mérkőzést játszanak, és bizony sokszor látszik, hogy ez mennyire megterhelő a játékosok számára. Utolsó magyar klubomban, a Vasasban szinte mindig hatvan percet voltam a pályán, s ez bizony nagyon fárasztó volt. Most jut időm a pihenésre, hiszen nincs az az őrületes rohanás, s azt hiszem, ennek is köszönhető, hogy még jó formában vagyok.
- Hogy áll a szlovén nyelvvel?
- Egyre jobban megy. Hetente kétszer járok tanfolyamra, s most már egész jól megértetem magam a lányokkal. Persze jó lenne, ha játszana a csapatban még egy magyar játékos.
- Belátható időn belül lát erre esélyt?
- Az Európa-bajnokság előtt ment el tőlünk az osztrák válogatott átlövő, Tanja Logvin, nagyon örülnék neki, ha egy magyar kézilabdázót szerződtetnének a helyére. Tudom, hogy ez nem egyszerű, hiszen tart a szezon, mindenkinek élő szerződése van. Még nincs konkrét kiszemeltje a klubnak, úgyhogy bizakodom.
- Ismeri Logvin hirtelen távozásának hátterét?
- Nem tudom pontosan, hogy mi történt, engem is nagyon meglepett a hír. Az Európa-bajnokság utolsó napján futottam össze Tanjával Budapesten, a Stadion Szállóban, s mondtam neki, hogy majd Ljubljanában találkozunk. Szinte levegőt sem kaptam, amikor azt válaszolta: nem tér vissza Szlovéniába, mert a Hypóhoz igazolt. Egyes hírek szerint ő akart menni, ám arról is hallottam, hogy a vezetőink sem nagyon marasztalták.
- Azóta már játszottak is egymás ellen, méghozzá a Szuperkupa döntőjében.
- Érdekes szituáció volt, amikor ő állt oda hetest lőni, és én voltam a kapuban. Sikerült védenem, méghozzá úgy, hogy két kézzel megfogtam a labdát, nem csoda, hogy a kispadunk zajosan ünnepelt.
- A Szuperkupa-győzelem után Szerbiában győzelemmel rajtoltak a Bajnokok Ligájában is.
- Nagyon fontos volt a Nis elleni mérkőzés, hiszen ezzel nagy lépést tettünk a továbbjutás felé. Most már csak a hazai meccseket kell hoznunk, s akkor ott vagyunk a negyeddöntőben.
- Mely csapatok lehetnek a Ljubljana legfőbb riválisai a BL-ben?
- Szerintem van öt-hat nagyon erős együttes - köztük a Dunaferr -, s ezek mind esélyesek a végső győzelemre. Nálunk mégis a dán Slagelsét tartják a legnagyobb riválisnak, s ez nem is csoda, hiszen a tavalyi Bajnokok Ligája-döntőben éppen Anja Andersen csapata vitte el a trófeát a Ljubljana elől. Jó lenne nekik visszavágni, bár én annak örülnék a legjobban, ha a dunaújvárosiak ellen játszhatnánk a fináléban. Egyébként itt azt mondják, hogy a Ljubljana kétévente szokott BL-t nyerni, s legutóbb 2003-ban sikerült ez, úgyhogy most megint mi jövünk.

Jó lenne gyerekekkel foglalkozni

- Ha keresnék Magyarországról, visszatérne?
- Nem hiszem, hogy fogok még otthon kézilabdázni. Egyelőre jól érzem magam Ljubljanában.
- Mielőtt Szlovéniába szerződött, már foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Meddig szeretne még játszani?
- Az én koromban már csak egy évre tervezek. A nyáron lejár a szerződésem, ha hosszabbítani akarnak, akkor egy-két hónapon belül megkeresnek. Ha így lesz, akkor szívesen vállalok még egy évet, de akkor sem leszek szomorú, ha a szezon végén befejezem. Utána sem szeretnék elszakadni a kézilabdától: jó lenne gyerekekkel foglalkozni, szívesen lennék kapusedző is. Na és persze ki kell találnom valamit, amiből meg is lehet élni. Elvégeztem egy fitneszakadémiát, személyi edzői képesítésem van, úgyhogy talán ezzel kezdek majd valamit. S ha lesz időm, mindenképpen szeretném letenni franciából a középfokú vizsgát, hiszen a Metzben töltött évek alatt elég jól megtanultam a nyelvet. ---- "A magyar viszonyok közül érkezett sportolónak könnyen tátva maradhat a szája a ljubljanai körülmények láttán - mesélte Farkas Andrea. - Én odahaza az utóbbi években sokszor nem kaptam meg a járandóságomat, de sajnos Magyarországon majdhogynem ez a természetes. Ehhez képest a Krimnél nemcsak a szerződésem írott részének, hanem az adott szónak is súlya van. A vezetők betartották minden ígéretüket, s itt az apróságokra is figyelnek. Amikor augusztusban megérkeztem, az egyik szponzortól kaptam használatra egy új autót. Ezt decemberben le kellett adnom, mert adtak helyette egy másik nulla kilométeres kocsit..."

Az olvasó kérdezett

"Amikor látta az Európa-bajnokság mérkőzéseit, nem érezte, hogy jó lenne ott lenni a lányok között a pályán?

"Nagyon jó volt szurkolni a magyar válogatottnak, de meg sem fordult bennem, hogy jó lenne játszani. Én már a múlt vagyok, talán a jelen, de szerencsére nagyon sok jó kapus van Magyarországon, a válogatott már az övék. Egyvalami miatt azonban mégis volt egy kis hiányérzetem, amikor láttam a zsúfolásig telt Papp László Sportarénát, eszembe jutott, milyen kár, hogy az 1995-ös világbajnokságon mi nem játszottunk idehaza ennyi ember előtt. Talán akkor megnyerhettük volna a koreaiak elleni döntőt is. Ami a mostani Európa-bajnoki szereplést illeti, úgy érzem, nincs miért szégyenkezni a bronzérem miatt, hiszen ez csodálatos eredmény. Talán a dánok elleni középdöntőbeli meccsért kár, hiszen a norvégok egyértelműen jobbak voltak, megérdemelték az aranyérmet.

A Nemzeti Sport ajándékcsomagját Weisz József budapesti olvasónk nyerte