Nem bírtunk Dániával

Pedig olyan szépen indult. Császár nagyon elkapta a fonalat, a dunaújvárosiak kitűnősége a 6. percben már a harmadik góljánál járt, így nem csoda, hogy a mieink vezettek 3-1-re. A meccs előtt mosolygó dánok kicsit ijedtnek tűntek, talán megzavarta őket a nyíregyházi csarnok mintegy 2500 szurkolójának hangorkánja. A helyzetekig ugyan eljutottak az északiak, de rendre nem bírtak túljárni Mikler kapus eszén, így elhúzhatott volna a magyar válogatott. Persze ott a feltételes mód, hiszen egy csapat nehezen tud úgy komolyabb előnyt kiharcolni, ha folyamatosan emberhátrányban játszik. Márpedig a mieink ritkánk próbálkozhattak hat-hat elleni kézilabdával, hiszen a spanyol sípmesterek minden szabálytalanságért leküldtek a pályáról egy magyar fiút. A védekezés oszlopa Schuch Timuzsin a 10. percben már másodszor kapott "rendkívüli pihenőt", s ez alatt Möllgard büntetőjével egyenlített Dánia. Császár azonban folytatta a nehézbombázást, újra nálunk volt az előny, ám Möllgard alaposan belőhette magát a hétméteres vonalról, s negyed óra elteltével az ő büntetőjével (ez volt a dánok negyedik hetese!) először vezettek az északiak (7-8).

Hiába volt azonban számunkra roppant kellemetlen a kiállítási arány, az első félidő hajrájában remekül küzdő és jól játszó magyar válogatott mégis meg tudott lépni. Kellett ehhez Mikler bravúrsorozata, a kitűnő védekezés, no meg az, hogy Császár folytassa, Putics pedig elkezdje a gólgyártást. Tíz másodperccel a szünet előtt még három góllal vezettünk (16-13), s akkor sem voltunk túlzottan bosszúsak, amikor az ellenfél klasszisa, Morten Olsen megszerezte első gólját, kicsit kozmetikázva ezzel a félidei eredményen.

A folytatásban azonban semmi sem sikerült a magyar játékosoknak, miközben a másik oldalon a jobbkezes átlövő, Madsen összehozott egy klasszikus mesterhármast, megfordítva ezzel az eredményt (16-17). Problémáinkat csak tetézte, hogy Putics kiállítása alatt újabb két gólt szereztek az északiak, s ezzel már egy 6-0-s sorozatnál jártak. Már nyolc perc eltelt a második félidőből, amikor Szalafai megszerezte a szünet utáni első magyar gólt, s nem sokkal később a szélső találatával egyenlített Magyarország (19-19). A vezetést azonban nem sikerült visszavenni, Morten Olsen és Kristiansen okoztak újabb bosszúságot, sőt tucatnyi perccel a vége előtt újra hárommal vezetett Dánia (22-25).

Újfent Császár ragadta magához a kezdeményezést, s kilencedik góljával az 52. percben már megint csak egy egységnyi volt a hátrány (25-26). Azt reméltük, talán vége a spanyolok ámokfutásának, ám hamarosan eszmélnünk kellett, hiszen Schuch megkapta harmadik büntetését, s az ezzel járó piros lapot. Zubai azonban hátrányban is csökkenteni tudta a különbséget, s ekkor már felállva szurkolt a Bujtosi-csarnok közönsége. Mentek előre a magyar fiúk, ám az egyébként remeklő Putics talán a legkritikusabb pillanatban hibázott büntetőt, s ezzel elszállt az esély. Igaz, az utolsó percekben még mindent megpróbált a magyar csapat, Tóth László még a kapus helyett is mezőnyjátékost küldött harcba, mindhiába. Két gólnál közelebb már nem kerültek a magyarok, így maradt számukra a bronzmeccs. Szégyenkezésre azonban semmi ok, hiszen alaposan vissza kellene lapozni az évkönyvekben, hogy olyan mérkőzést találjunk, amikor egy világverseny elődöntőjében a hazai együttes tíz perccel több kiállítást kapott, mint ellenfele.


Tóth László a magyar válogatott edzője
Véleményem szerint a két remekül küzdő csapat között a balszélső pozíció, valamint a dánok jobb cseresora döntött.

Fritz Fogh Sörensen a dán válogatott edzője
Fantasztikus atmoszférájú meccsen vagyunk túl, nagyon örülök a győzelemnek. A szünet után kiválóan kezdtünk, az akkor dobott öt gólunkkal tettünk nagy lépést a siker felé. ---- Természetesen a teljes magyar válogatott letörten vette tudomásul a vereséget, Császár Gábor számára sem lehetett vigasz, hogy ismét jó teljesítményt nyújtott.

- Kérdezni se kell, hiszen látszik, nagyon csalódott…
- Mi más lehetnék? Nehéz ilyen hamar megmondani, hogy mi okozta a vereségünket, de talán ezen a mérkőzésen érződött a leginkább a korábban megsérült kulcsembereink, Sándor Ákos és Gulyás Péter hiánya. Persze, hogy csalódott vagyok, de ettől szép a sport. Kedden a szlovénok elleni vereség után ugyanilyen letörtek voltunk, csütörtökön ünnepeltünk, most pedig megint szomorkodunk. Vasárnap délutánig össze kell kapnunk magunkat, mert mindenképpen érmet akarunk szerezni.

- Mi történt a második félidő elején?
- Túlságosan önfejűek voltunk, kerestük a lövőhelyzeteket, cselezgettünk, s közben megfeledkeztünk a szélsőkről. Utána ezt a hibánkat kijavítottuk, de a második harminc perc elején zsinórban kapott öt gól gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést, innen már csak kapaszkodni tudtunk.

- Önök is úgy érezték, hogy
a játékvezetők nem fújtak hazai pályát?
- Elég sok kiállítást szedtünk össze, de nem hiszem, hogy a játékvezetőkön múlott, összességében korrektek voltak. Persze jó lett volna tőlük is egy kis segítség… ---- A tétnek megfelelően mind a két csapat nagy elánnal vetette magát a játékba, saját akaratát szerette volna rákényszeríteni az ellenfélre. Az első félidőben átlövőink kiváló teljesítményének és a jó védőjátéknak köszönhetően magabiztosan vezettünk. A szünet után a kissé elfáradó és emiatt többet hibázó lövőkkel szemben feljavult kapusteljesítményüknek köszönhetően fordítani tudtak a dánok. Védekezésünkben ekkor a keresztmozgásos játék ellen kevesebb figyelem jutott az ellenfél átlövőire, ami döntőnek bizonyult. Óriásit küzdöttek a magyar fiúk, ám az egyenlő erők csatájában kiütközött, hogy az ellenfél cserepadja "hosszabb". Remélem, a játékosok gyorsan regenerálódnak, és a németek ellen utolsó erőtartalékaikat felhasználva megszerzik a bronzérmet.


KELETEN A HELYZET...
A magyarok jó szereplése és az elődöntő hatására több élvonalbeli csapat képviselője tiszteletét tette Nyíregyházán. Jelen volt a bajnok veszprémiek teljes szakmai stábja, élén Zdravko Zovko vezetőedzővel, akit az újdonsült másodedző, Csoknyai István is elkísért, valamint a klub egyik vezetője, Hajnal Csaba is a lelátón foglalt helyet.

Tapasztalt mester Veszelin Vujovics, a szerb-montenegrói junior- (és egyben a felnőtt-) válogatott szakvezetője. Sok nagy csatát megélt, pontosan tudja, hogy néha bele kell nyúlni egy mérkőzésbe. A németek elleni elődöntő 27. percében 12-9-re vezetett az ellenfél, amikor a bírók kiállítást ítéltek a szerbek ellen Vujovics reklamálása miatt. Erre ő tüntetőleg lehívta csapatát a pályáról, s mutatta, vége a találkozónak. Némi győzködés után aztán folytatódhatott a játék, s mint kiderült, a közjáték a németeket zavarta meg, hiszen Szerbia-Montenegró a második félidőben fordított és bejutott a fináléba.