Fényes ezüstcsillag

HAVASRÉTI BÉLAHAVASRÉTI BÉLA
Vágólapra másolva!
2006.07.02. 00:55
Címkék
A minap befejeződőtt győri Masters Eb-n a nők +33 éves korcsoportjában a hajdani magyar kitűnőségek sorával felálló Silves Stars nyerte az aranyérmet. A fantasztikus egyéniségeket felvonultató csapat edzője, a győri Hoffmann Beáta, a volt világklasszis kapus volt.

Hoffmann Beáta

Született: 1967. június 22., Győr
Posztja: kapus
Válogatottsága: 129
Egyesületei: Győri Textiles (1981–1984), Építők SC, Hargita KC (1985–1992), Győri Sportközpont SE, Győri ETO KC (1993–2001)
Nevelőedzője: Módiné Puskás Ágnes, Somogyi Éva (kapusedző), Németh Gábor
Edzői: Balogh Ferenc, Jámbor Attila, Kocsis Tibor, Laurencz László, Adorján János, Horváth Lajos, Róth Kálmán, Hikádé István, Vura József

Legjobb eredményei: olimpiai 3. (1996), vb-2. (1995), 3x bajnok (1989, 1990, 1991), MK-1. (1992)

Hoffmann Beáta

Született: 1967. június 22., Győr
Posztja: kapus
Válogatottsága: 129
Egyesületei: Győri Textiles (1981–1984), Építők SC, Hargita KC (1985–1992), Győri Sportközpont SE, Győri ETO KC (1993–2001)
Nevelőedzője: Módiné Puskás Ágnes, Somogyi Éva (kapusedző), Németh Gábor
Edzői: Balogh Ferenc, Jámbor Attila, Kocsis Tibor, Laurencz László, Adorján János, Horváth Lajos, Róth Kálmán, Hikádé István, Vura József

Legjobb eredményei: olimpiai 3. (1996), vb-2. (1995), 3x bajnok (1989, 1990, 1991), MK-1. (1992)
– A nyár fontosabb eseménye volt önnek a Masters Európa-bajnokság?
– Nagyon készültem a kontinensviadalra, amelyről aztán majdnem lemaradtam – válaszolta Világosné Hoffmann Beáta, a 33 évesnél idősebb nők korcsoportjában élen végző Silver Stars edzője, aki 1988 és 1999 között állt a magyar válogatott kapujában. – Az történt, hogy kapusedzőként dolgozva, egy rossz lépés következtében térdkeresztszalag-szakadást szenvedtem, amit meg kellett műteni. Ez akkor történt, amikor alakult, készülődött a tornára Silver Star, amelyben többek között olyan egyéniségek léptek újra pályára, mint Kökény Bea, Pádár Ildikó, Fiedler Erika, Simics Judit vagy Szarka Éva. Engem az a megtiszteltetés ért, felkértek kapusnak. Örömmel vállaltam, ám megtörtént a sérülés.

– Nagyon elkeseredhetett, de ma már újra vidám.
– Szomorkodtam, de aztán segítséget kaptam. Csapattársaim, akikkel annak idején is szenzációs mérkőzések sorát vívtam, értesülve balesetemről megkerestek, és felajánlották, hogy legyek a csapat edzője. Így tanácsaimmal segíthettem eredményes szereplésüket. Ha nem is állhattam újra kapuba, de azért együtt lehettem velük, s újra közös célért küzdhettem velük. A győzelem, az Európa-bajnoki arany mindenért kárpótolt.

– Önnek gyermekkori álma volt, hogy válogatott kézilabdázó legyen?
– Meg az is, hogy eljussak az ötkarikás játékokra.

– Ez is valóra vált.
– Hosszú éveken át keményen kellett dolgozni érte, és kénytelen voltam sok mindenről lemondani a cél érdekében.

– Megérte?
– Igen! – szólt a határozott válasz. – Közel két évtizedet töltöttem el aktív játékosként az élvonalban, százhuszonkilencszer voltam válogatott, s nemcsak résztvevője lehettem az atlantai olimpiának, de a sors megadta azt is, hogy Amerikából éremmel térhettem haza.

– Bár köztudottan rettenetesen fél a repülőutaktól…
– Hazafelé mégis boldog örömmel repültem, és a bronzérmet azóta is ereklyeként őrzöm. Aztán újabb földöntúli boldogság következett, négy éve megszületett életem értelme, a kislányom, és emiatt átmenetileg a sport, az időközben elkezdett edzősködés kissé háttérbe szorult.

– Mikor tért vissza?
– Amikor Diana óvodás korba lépett. Örömmel folytattam a korábbi munkámat, kapusedzőként, és a győri utánpótlás technikai vezetőjeként dolgoztam.

– Honnan fakad a nagy sportszeretet?
– A mozgást, a sportot családom is kedveli. Nálunk valamilyen formában mindenki kötődik a sporthoz. Édasapám NB I-es kézilabdazó volt, testvérem, Ákos pedig némi kitérő után éppen napjainkban tért vissza kapusként az ETO férficsapatába. Nagymamám úszó volt. Győrött a testnevelés tagozatos Móra iskolában végleg elköteleztem magam a sport mellett. Miután a főiskolai tanulmányaimat befejeztem, teljes engergiámat a nevelés szolgálatába állíthattam.

– Igaz, hogy a jó edző jó pedagógus is?
– Tanítványaimnak folyamatosan hangsúlyozom, hogy a sport sok lemondással jár, de mégis megéri. Tapasztalatból tudom, hogy a sok gyötrődést, lemondást az élet sikerekkel, örömökkel gazdagon megtéríti. Ma is ez a cél vezérel, s tudásomból minél többet igyekszem átadni tanítványaimnak. Magam is így tanultam egykor sokk-sok kitűnő edzőtől.

– Műtétje miatt kényszerpihenőn van.
– Az edzések gyakorlati részét még nem tudom irányítani, de szorgalmasan készülök az újabb visszatérésére. Öt éve az aktív védést befejeztem, de edzőként, remélem, még sok szép feladat vár rám.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik