A FAVORITOK
A magyar csapat vb-ellenfeleiről a korábbi sokszoros válogatott, olimpiai ezüstérmes irányítót, Kökény Beatrixot kérdeztük, aki a válogatottnál évekig együtt játszott a jelenlegi szövetségi kapitánnyal, Mátéfi Eszterrel.
– Mi a véleménye a mieink csoportjáról, a leendő ellenfeleinkről? – Már a csoportmeccsek során sem lesz egyszerű a lányok dolga, hiszen Norvégia és Románia is esélyesebb nálunk, és bár Japánnal szemben mi vagyunk a favoritok, de ellenük is nehéz meccsre számítok, az ázsiai stílust képviselik: nyitott védekezésből gyors támadásokba mennek át. Tunéziát kevésbé ismerem, de mivel Afrikában Angola számít az első számú csapatnak, így nem okozhat gondot a legyőzése, ahogy Chiléé sem. Azt kedvezőnek tartom, hogy a két gyengébb ellenféllel kezdünk, mert így lesz időnk megszokni a világbajnokság légkörét.
– A mieink ágán a másik csoportban is nagyon erős csapatok szerepelnek. Kikkel találkozunk ön szerint, ha továbbjutunk, és milyen esélyekkel?
– Úgy vélem, Kína, Spanyolország és Dél-Korea jöhet. Kína otthon van, így alighanem velük lesznek a bírók, a koreaiak mindig kellemetlen ellenfelek, bár az olimpiák után általában új csapatot építenek, így kérdéses, milyen játékerőt képviselnek majd, a spanyoloknak a tavalyi Eb-ezüst egy kifutott eredmény volt, képesek vagyunk megverni őket.
– Mit tart a magyar válogatott legfőbb gyengéjének, illetve erényének? – A gyengénk egyértelműen az lehet, hogy több poszton is olyan játékosok szerepelnek majd nálunk, akiknek nagy nemzetközi tornán nincs, vagy nem sok tapasztalata van. Ezen posztok között említhetem a kapust, a beállóst és a jobbszélsőt. Az együttes erénye, hogy nagyon jó szellemű társaság jött össze, egységesnek érzem a csapatot, és egyes játékosoknak nagy kiugrási lehetőséget jelent ez a világbajnokság, ami jó hatással lehet rájuk.
– Mit vár a csapattól? – Azt, hogy a játékosok „meghaljanak" a pályán sikerért. Ha ezt látjuk majd, akkor emelt fővel jöhetnek haza a lányok az eredménytől függetlenül. Egyébként a nyolc közé jutásnak már nagyon örülnék, de nem lesz könnyű odáig eljutni.
|
Aligha vállalunk nagy kockázatot, ha kijelentjük: a világbajnokság két legnagyobb esélyese Norvégia és Oroszország. A 2004-es magyarországi Európa-bajnokság óta minden nagy torna győztese e két ország válogatottja közül került ki: az elmúlt két világbajnokságot Jevgenyij Trefilov csapata nyerte meg, míg a skandinávok három Eb-n és a pekingi olimpián győztek (emellett 2006 és 2008 között háromszor egymás után a kevésbé rangos világkupában is az első helyen végeztek).
A két fél találkozóit az utóbbi időben rendre az északiak nyerték meg, a legutóbb felkészülési mérkőzésen, november végén a Möberlingen-kupán például 27–21-re.
Ami Kínában mindenképpen változást jelent a norvégoknál a korábbi évek sikercsapatához képest, az Thorir Hergeirsson személye: a Marit Breivik helyét a tavalyi Eb után átvevő szövetségi kapitány az első nagy tornájára készül a válogatottal.
Az izlandi szakember a világbajnokságon a korábbi nyerő formációból nem számíthat Gro Hammersengre és Katja Nybergre, míg Kristine Lunde sérüléssel küzd. Ő ennek ellenére elutazott Kínába, ám nem biztos, hogy vállalni tudja a játékot.
Az együttes vezére így a jobbátlövő Linn-Kristin Riegelhuth, a jobbszélső Tonje Nöstvold és a Viborgból jól ismert - a Győr elleni BL-döntőben is remeklő - kapus, Katrine Lunde lehet. Rajtuk kívül olyan rutinos klasszisok alkotják még a norvég keretet, mint a jelenlegi csapat válogatottsági csúcstartója, a 34 esztendős Tonje Larsen, vagy a 29 éves Karoline Breivang.
A legtöbb részt vevő alakulatnál, így az oroszoknál is több olyan fiatal játékos készül a vb-re, aki eddig kevesebb lehetőséget kapott a válogatottban, ám most bizonyíthatja képességeit. A címvédőnél többek között az irányító-átlövő Ljudmila Posztnova, a jobbátlövő Nagyezsda Muravjova és a jobbszélső Emilija Turej képviseli az állandóságot. Az ő tudásuk, no meg az elnyűhetetlen Jevgenyij Trefilov mester személye garancia lehet arra, hogy az oroszok ismét a világbajnoki címért fognak küzdeni.
A két fő favorit mellett az olimpiai bronzérmes Dél-Korea és az őszi világkupát megnyerő Románia tűnik a legesélyesebbnek arra, hogy bejusson a négy közé. Rajtuk kívül több olyan együttes szerepel a mezőnyben, amely bármikor meglepetést szerezhet: így például az Eb-döntős spanyolok, a győri Eduarda Amorimmal felálló brazilok, a világ elitjébe szép lassan visszakapaszkodó dánok, az új csapatot építő franciák, vagy éppen a németek, akiknek azonban nagy gondot okozhat, hogy két legnagyobb sztárjuk, Nadine Krause (sérülés miatt) és Grit Jurack (gyermeket vár) nem lesz ott a világbajnokságon. A bravúrra képes válogatottak közül folytathatnánk a sort Magyarországgal is, ám akárcsak a németek esetében, nálunk is az a fő kérdés, minként tudjuk pótolni a hiányzókat (Görbicz Anitát, Pálinger Katalint, Szamoránsky Piroskát, Hornyák Ágnest, hogy csak néhány nevet említsünk...).
CSOPORTELLENFELEK
A magyar válogatott helyzetét az sem könnyíti meg, hogy csoportjában (C) két, a szakemberek által a végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatott is szerepel: Norvégia és Románia.
A norvégokról már szóltunk bővebben, míg keleti szomszédainkkal kapcsolatban azt érdemes megjegyezni, hogy amióta az olimpiát követően Gheorghe Tadici-tól Radu Voina vette át a szakmai munka irányítását, sokkal kiegyensúlyozottabb lett az együttes játéka, és mivel a társaság magja – a Carmen Amarei, Ramona Maier, Cristina Varzaru tengely – évek óta együtt játszik, joggal várható el a tőlük a 2005-ös vb-ezüst után egy újabb kiugró eredmény.
Az általunk megkérdezett szakértő, Kökény Baetrix azonban úgy véli, hogy a románok ezúttal is elmaradnak maujd a várakozásoktól.
„Minden világeseménynek nagy reményekkel vágnak neki, de valahogy sosem jön ki igazán az, ami bennük van. Pszichésen nem tudják elviselni a világversenyekkel járó terhet."
A románok ellen mindent egybevetve (a nagypályás mérkőzéseket is beleszámítva) pozitív a mérlegünk: 47-szer győztünk 30 vereség és 9 döntetlen mellett. Legutóbb tavaly, a macedóniai Eb-n találkoztunk, amikor 27–21-re kikaptunk, előtte viszont a pekingi olimpián a negyeddöntőben 34–30-ra nyertünk.
Csoportbeosztás és menetrend vb-adatbankunkban |
Kézilabda-lexikon |
Magyarok a női világbajnokságokon |
Hasonlóan pozitív a mutatónk Norvégiával szemben is (44 győzelem, 3 döntetlen, 21 vereség), ám az északiak többször is nagyon megverték a mieinket: 14, 15, sőt 20 gólos győzelmet is arattak ellenünk, utóbbit éppen legutóbb, a világkupán, amikor 33–13-ra diadalmaskodtak, ráadásul az utolsó hat meccsünket elveszítettük ellenük.
A szintén a mi csoportunkban szereplő Japánt 13 meccsből mind a 13-szor felülmúltuk, ám 2007-ben például egy szoros meccsen „csak" négy góllal voltunk jobbak, így egyáltalán nem szabad lebecsülni a gyors lábmunkára és a számunkra egyáltalán nem fekvő nyitott védekezésre építő ázsiaiakat.
A másik két csapat (Tunézia és Chile) ellen kötelező a győzelem. Az afrikaiakkal eddig egyből egy győzelem a mérlegünk, míg a dél-amerikaiakkal még nem találkoztunk, de sokat elárul róluk, hogy a világbajnokság előtt Magyarországon készültek, és a Békéscsabától 38–21-re, a Dunaújvárostól pedig 49–27-re kaptak ki.
A magyar válogatott december 5-én Tunézia ellen kezd, majd Chile (december 6.), Románia (december 7.), Norvégia (december 9.) és Japán (december 10.) lesz a mieink ellenfele. Az első három csapat jut tovább a középdöntőbe.