A horvátok sikerével létrejött az álomdöntő

Franciaország–Izland 36–28 (16–14)

A találkozó közepes iramban kezdődött, az első gólra egészen a 4. perc végéig kellett várni, Sigurdsson találatával először az izlandiak vezettek (0–1).

A franciák villámgyorsan egyenlítettek, majd bár Izland újra megszerezte a vezetést, ezután Nikola Karabaticék kerültek fölénybe, és egy-két gólos előnyüket a félidő nagy részében tartani tudták.

Thierry Omeyer jól védte a franciák kapuját, ám a bal felső sarokra tartó, gyilkos erejű átlövésekkel túl tudtak járni a kapus eszén az izlandiak.

A 18. percben az izlandiak védekezése keményebbé vált, ennek szenvedő áldozata éppen Karabatic lett, akire saját csapattársát lökte a kelleténél vehemensebb védő (9–7).

A franciák sztárját ez a kis affér nem hátráltatta sokáig, hamar büntetőt és két perces kiállítást harcolt ki.

Az izlandiak ugyanakkor emberhátrányban sem szakadtak le ellenfelüktől, és Aron Pálmarsson rövid idő alatt szerzett harmadik találata, és három sikertelen támadás után Claude Onesta szövetségi kapitány időt is kért (12–11).

Omeyer ezután sem tudott mit kezdeni 19 éves kieli csapattársával, aki két újabb találatot szerzett egymás után, így több mint húsz perc elteltével ismét Izlandnál volt az előny (12–13).

Ekkor azonban Karabatic elkezdte a hátán cipelni csapatát, válasz nélkül hagyott négy találata után a mérkőzés addigi legnagyobb különbsége alakult ki a csapatok között (16–13).

Pálmarsson tett arról, hogy az izlandiak kicsit jobb helyzetből kezdjék a második játékrészt, majd Róbert Gunnarsson találata után ismét csak egy gól volt a francia előny (16–15).

A franciák ezután szinte állva hagyták az izlandiakat, és hiába kért idő Gudmundur Gudmundsson, Michael Guigou irányításával – négyszer talált be rövid idő alatt – a francia csapat nyolcgólosra növelte a különbséget (26–18).

Izland Arnór Atlason vezetésével még tett egy felzárkózási kísérletet, öt gólnál közelebb azonban nem tudott kerülni, a találkozó hajrájában pedig már csak a francia győzelem különbsége volt kérdéses, a győztes kiléte nem. Franciaország végül 36–28-ra nyert, sikerével bejutott a döntőbe.

Amennyiben Franciaország a vasárnapi döntőben győztesen hagyja el a pályát, történelmet ír, még egyik válogatott sem tudta egymás után megnyerni a három legrangosabb tornát – olimpia, világbajnokság, Európa-bajnokság.

Horvátország–Lengyelország 24–21 (9–10)

Mindkét együttes igyekezett minél kevesebb lehetőséget adni a másik számára, ezért a nagy rohanás helyett lassú, megfontolt játékot hozott az első félidő, kevés támadással, és ebből következően kevés góllal.

Bár Tonci Valcic 5. percben szerzett találatával még vezettek a horvátok (2–1), ezt követően Michal Jurecki vezetésével végig a lengyeleknél volt az előny, még ha ez a félidő hajrájáig nem is jelentett egy gólnál többet.

A horvátok Ivano Balic góljaival kapaszkodtak, Ivan Cupic utolsó perces találata pedig egyre csökkentette a két együttes közötti különbséget (9–10).

A második játékrész elejét sokkal jobban kezdték a horvátok, a népes délszláv tábor nagy örömére, volt is nagy hangzavar a csarnokban.

Domagoj Duvnjak egymaga fordította meg a találkozó állását sorozatban szerzett három találatával, majd 15–12-nél támadhattak a horvátok a négygólos előnyért, a lerohanás végén azonban Slawomir Szmal védett, nagy lelki pluszt adva társainak, akik ennek hatására fel is zárkóztak riválisukra (17–16).

Egyenlíteni azonban már nem tudtak a lengyelek, sőt, 20 másodperc alatt kapott két gól után ismét visszaállt a háromgólos differencia (19–16).

Jurecki két gólja között Duvnjak és Cupic talált be, így a különbség nem, csak a hátralévő idő változott. Négy perccel a vége előtt Bogdan Wenta, a lengyelek szövetségi kapitánya addig reklamált a játékvezetőknél, amíg csapata labdát szerzett, ám tette miatt a horvátok folytathatták a támadást, míg ő sárgát kapott.

Szmal kétszer is bravúrral hárított, ám Balic lövésével szemben már tehetetlen volt, így hiába válaszolt villámgyorsan a lengyel csapat legeredményesebbje, már csak két percük volt a lengyeleknek három gól ledolgozására (23–20).

Piotr Wyszomirski hetest védett, majd Bartlomiej Laszka váltotta gyorsan gólra az időközben kialakult létszámfölényt, de már csak 44 másodperc volt hátra (23–21).

Drago Vukovic passzív játéknál eloszlatta a lengyelek utolsó reményét is, és arról, hogy a végén nem négy gól lett a két csapat közötti különbség, arról Szmal tett, aki még egy bravúrt bemutatott az utolsó másodpercekben (24–21).