Mocsai igen elégedetlen a Kodeljevo-csarnokkal

„Elképesztő, és nem is tudom, meg lehet-e magyarázni, hogy a huszonegyedik században ebben az életveszélyes, profi kézilabdára alkalmatlan teremben kell vasárnap játszanunk a szlovénokkal" – zsörtölődött Mocsai Lajos már a szombati tréning előtt, aztán a jogosnak látszó mérgelődést a gyakorlás után, az öltözőfolyosón is folytatta, miközben játékosai csapzottan, a trópusi hőségben végzett gyakorlástól legalább két-három kilóval könnyebben zuhanyoztak.

„Az hagyján, hogy Ljubljanában közel negyven fok van, és szaunára emlékeztető meleg és pára lesz az ősrégi Kodeljevo-csarnokban is, amelyre mint a Slovan termére emlékezhetünk, de ez mindkét gárdát sújtja majd – folytatta a mieink mestere. – Az viszont nagyon nincs rendben, hogy egyik kapu mögött sincs meg az európai szövetség által előírt szabványnak megfelelő, vagyis három méter úgynevezett kifutó távolság a kapu és a fal, illetve a lelátó között. Az egyik kapunál ez hetven centi, a másiknál talán két méter."

Hogy ez miért jelent gondot? Mocsai Lajos idegesen ugyan, de készséggel elmagyarázta.

„Ahol csak hetven centi ez a távolság, ott még a gólba jutó labda is visszapattan a közeli falról, akárcsak a mellé ment lövés. Amikor erre a kapura fogunk támadni és gólt vagy mellé lövünk, akkor a mezőnybe úgy pattan vissza a labda, mint egy gyorsindítás. Márpedig a szlovénoknak ez a legveszélyesebb fegyvere, hiszen mindkét szélsőjük, Luka Zvizej és Vid Kavticnik is iszonyatosan gyors. A házigazdák ebben a teremben edzettek, ehhez hozzászoktak, miközben hasonló körülmények között már bajnoki meccset se szabad rendezni, nem is beszélve az európai kupatalálkozókról."

A bosszúságait soroló tréner azt is megemlítette, hogy a kapuk mögé elhelyezett labdafogó hálót alaposan kifeszítették, s erről szintén gyorsan visszapattan a labda a mezőnybe.

„Hiba továbbá, hogy a kapuk csíkozása, pontosabban a csíkok színe is nagyon szokatlan – folytatta Mocsai. – A fehér csíkok itt világító neonzöldek, mint a rendőrök láthatósági mellénye. Szélsőink panaszkodnak, ezek vakítják őket, nem érzik a teret lövéskor a kapu előterében."

Ugyanakkor az edzésüket éppen befejező szlovén játékosok és a horvát Zvonimir „Noka" Serdarusic kapitány barátként üdvözölte a magyarokat, akik szombaton megtartották a vasárnapi, sorsdöntő vb-selejtező előtti utolsó taktikai edzésüket.

„Megizzadtunk, de inkább az őrült hőség miatt, mert a taktikai gyakorlás nem volt túlzottan megerőltető – mosolygott a homlokáról ömlő izzadtságot törölgetve Gál Gyula, a CO Zagreb beállósa. – Csak Császár Gábor hiányzik a keretből, mert fájó dereka miatt otthon kellett maradnia."

A tréning befejeztével Törő Szabolcs is sántikálva érkezett az öltözőbe, s panaszkodott egy kicsit a térdére.

„Fáj, fáj, de mit csináljak? Majd vasárnapra csökken a fájdalom, a meccs közben meg úgyis minden mást elfelejt az ember" – igyekezett elhessegetni a bajt a szegedi balszélső, aki – miként minden társa és a csapat vezetősége – optimista, és nagy reményekkel várja a vasárnapi csatát.