Nem rabszolgamunka a tréning a bajnokcsapatnál

„Néha már a fülünkön vesszük a levegőt, de az erőnléti alapozás szerencsére a vége felé jár, és szinte felfrissülés volt, hogy pénteken már felkészülési meccset játszhattunk Tatabányán" – kezdte a választ a veszprémi Laluska Balázs, akit új klubjáról, a beilleszkedéséről, valamint arról kérdeztünk, hogy vív-e presztízsharcot a jobbátlövő posztért.

„Az ilyenkor szokásos rettenetesen erős, de a jó erőnlétünkhöz és a megfelelő állóképességünkhöz elengedhetetlen tréningeken vagyunk túl. A kissé átalakult, megfiatalodott és magyarosodott MKB Veszprém öltözőjében az új barátságok hamar kialakultak, a régiek meg folytatódnak. A szlovéniai Koperből hazatérve nekem mindkettőt volt szerencsém átélni, és most nagyon kellemesen érzem magam a bőrömben."

A válogatott játékos vidáman, kiegyensúlyozottan mesélte, hogy az utóbbi három hétben – azóta készül az új idényre Mocsai Lajos csapata – elfogadta és megszokta a veszprémi rendet, és berendezkedett új lakásában.

„A ragyogóan felszerelt csarnokban ideálisak a körülmények, a csapat körül mindenki pontosan tudja és teszi a dolgát, és ami nekem még ennél is fontosabb, hogy a játékosok nem egyszerűen barátok vagy jó haverok, hanem szinte családias légkörben élnek" – folytatta a szegedi nevelésű, korábban a spanyol bajnokságot is megjáró Laluska Balázs.

„Így aztán a legfárasztóbb edzések se tűnnek rabszolgamunkának, de hozzáteszem, ebben óriási szerepe van Mocsai Lajosnak, akinek a módszereivel a tavaszi világbajnoki selejtezőkre való felkészülésen, valamint a szlovénok elleni két, irgalmatlanul nehéz meccsen ismerkedtem meg. Akkor persze más volt a feladata mind a mesternek, mind nekünk, s azt nem lehet összehasonlítani a jelenlegi veszprémi alapozó és formába hozó tréningekkel."

Laluska Balázs az izzasztó edzések után alig várja, hogy hazaérjen és szerettei körében pihenhessen új családi házukban.

„Lassacskán felfedezzük és nem csupán szépnek, hanem szerethetőnek látjuk Veszprémet, amelynek egyik csendes, kertvárosias kerületében, berendezve kaptuk meg a klubtól a lakásunkat, jóformán csak a személyes holminkat kellett magunkkal hoznunk. Két kisgyermekkel, a négyéves Bencével és egyéves húgával, Elza Mártával ez sem volt kevés, de feleségemmel, Nórával ezúttal is úrrá lettünk minden nehézségen."

Amikor a gárdán belüli esetleges nehézségekre tereltük a szót, és a csapatba kerülésért Marko Vujinnal vívandó presztízscsatáról kérdeztük, töprengés nélkül válaszolt.

 „Szó sincs ilyen csatáról. Marko remek fickó, jól megértjük egymást a pályán és azon kívül is. Nem érzem, hogy rivalizálás lenne közöttünk, és ha a jobbátlövőkre váró feladatokról esik szó, inkább a munkamegosztásról beszélünk. Tudjuk, mindkettőnknek sok dolga lesz, hiszen a csapatot hozzá kell segítenünk a kötelezőnek mondható bajnoki és Magyar Kupa-elsőséghez, hogy a legnehezebb feladatokról, a BL-meccsekről ne is beszéljünk.