– Muszáj volt pályára lépnie? A Szekszárd ellen talán ön nélkül is nyert volna az ETO.
– Másfél hónapja nem játszottam, itt volt az ideje. Egyébként is ezeken a meccseken kell fokozatosan formába lendülnöm, mire jön a Bajnokok Ligája.
– Bírta a keze a strapát?
– Olyan nagy terhelést azért nem kaptam, talán tíz percet sem voltam a pályán. Szívesen játszottam volna többet is, de Konkoly Csaba edző úgy vélte, elsőre elég lesz ennyi. Nem mondom, hogy egyáltalán nem fájt a kezem, de a pályán bírni kell a fájdalmat, ráér az ember akkor nyalogatni a sebeit, ha vége a mérkőzésnek.
– Azért még óvatos? Tudat alatt védi a bal kezét?
– Az utóbbi időben edzéseken csak a jobb kezemet használtam, nehéz volt egyből visszaállni. Végül egy lövést is elengedtem bal kézzel, igaz, egyáltalán nem tudatosan, csak így jött ki. Utána a fájdalomból rájöttem, hogy nem volt annyira jó ötlet… Inkább védekezésben voltam valamivel óvatosabb, tartottam attól, hogy esetleg rosszul ütök oda valakinek, ráadásul néhány nappal korábban, edzésen már volt egy kemény ütközésem – de szerencsére a Szekszárd ellen nem volt semmi gond. Remélem, a következő hetekben fokozatosan játékba lendülök, és mire februárban kezdődnek a BL-középdöntős meccsek, már százszázalékos leszek.