Éles József irányítja a dominikai válogatottat

Nagy fába vágta a fejszéjét Éles József. Az aktív játékos korában világválogatott veszprémi átlövő külföldön fejezte be a pályafutását, majd kóstolt bele párhuzamosan már az edzősködésbe is. Itthon előbb a gyöngyösi férficsapatot, majd a kiskunhalasi női gárdát irányíthatta, míg legutóbb a saját kézilabda-iskoláját vezette. A napokban pedig minden szempontból egzotikus felkérést kapott, és időközben munkához is látott.

„Kijöttem ismerkedni a körülményekkel, közben aztán szépen bele is kezdtünk a munkába – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a Dominikai Köztársaságban tartózkodó Éles József. – Egyelőre egy bő csapattal, tizenkét játékossal dolgozom, plusz van két sérültünk, de a keret majd a négy-öt légióssal lesz teljes, akikre gyakorlatilag a válogatott épül. Róluk nagyon sok szépet és jót mondtak. A spanyolországi beállósuk pedig még előttem sem volt ismeretlen, róla már korábban, ettől a felkéréstől függetlenül is hallottam. Miként Sípos Barbaráról is, aki szintén a dominikai válogatott tagja. Igazából érdemi munkát majd velük lehet végezni, a mostani együttes a jelenlegi formájában nem alkalmas a kitűzött célok elérésére. Jó felépítésű, kiváló akarattal és alázattal rendelkező játékosok, de így összességében mégsem az a szint, hogy a nemzetközi mezőnyben bármit el lehessen velük érni. A légiósokkal kiegészülve azonban – akik nem véletlenül élnek meg külföldön sportolóként – jó felkészüléssel elérhető a vébékvalifikáció, amelyhez a Pánamerikai játékokon a dobogón kell végezni. Brazília rendezőként most »kiesik«, így egy állandóan foglalt hely felszabadult a térségben, amelyre többen is pályáznak persze, közel azonos eséllyel. Az egyik válogatott a dominikai. Tisztában vagyok vele, hogy még ha ki is jut a vébére a csapat, pontot ott már biztosan nem szerez. Már a tisztes vereség is elismerésre méltó eredmény lenne, de egy olyan országban, ahol korábban egyik nagy világversenyre sem jutottak ki, már maga a puszta részvétel is óriási lökést adna a sportágnak."

Éles József a jelenleg már vele dolgozó játékosok közül feltétel nélkül dicsérte két kapusát, akik kevés befektetett munkával akár a magyar élvonalban is megállnák a helyüket. Megemlítette továbbá azt a három tehetséget is, akik röplabdáról váltottak a közelmúltban kézilabdára. Az alkatuk, a fizikumuk kitűnő, csak a technikai, taktikai képzettségük hagy nem kis kívánnivalót maga után: „labdavezetésnél fejmagasságban pattogtatnak".

„Hiába egészül ki a keret a légiósokkal, az még önmagában a felkészülésünket nem segíti döntően. A terv így az, hogy április elejétől két hónapon át Magyarországon készülne a csapat az én irányításommal, és erősségben a hazai másodosztály környékén lévő együttesekkel játszanánk felkészülési mérkőzéseket."

A csapattal korábban spanyol szövetségi kapitány dolgozott, de az ő munkássága inkább ártott, mintsem használt volna a válogatottnak.

„Kollégát, és annak munkáját, főként látatlanban nem bírálunk, én csak a kész állapotokról tudok beszámolni. A spanyol tréner három hónapot dolgozott itt, ám olyan edzésmunkát végeztetett el a játékosokkal, hogy azok inkább leálltak a sporttal és hagyták a csudába az egészet. Így aztán ellehetetlenült az elődöm, de a csapat is. Négy hónapig nem történt semmi, senki nem edzett. Én most átvettem a stafétát, s innen kell építkeznem. Nemhogy kétszer harminc, hanem kétszer öt percnyi futást bírnak csak a játékosok, terhelhetőségüket a húszas skálán olyan kettesre tudnám értékelni. És akkor még csak a fizikai alapokról beszéltem."

Éles Józsefnek természetesen nem csupán a csapat szolgált rengeteg újdonsággal, hanem a miliő is, amibe „csöppent”.

„Amikor megérkeztem, mondták, hogy van pár tizennégy-tizenöt éves lány, akik aztán nagy ígéretek, micsoda klasszisok, hű meg ha. Mondtam, ez nagyszerű, megvan az utánpótlás, és kérdeztem: mikor látom őket edzésen? Gondoltam, iskolában vannak. De nem... Azt a választ kaptam, hogy most éppen szülnek... Ilyen ország ez, minden nap meglepetéssel szolgál. Nem is kicsivel. Európai ésszel már-már felfoghatatlan a szegénység, hogy elméletben semmijük nincs, gyakorlatilag viszont mégis mindenük megvan. Egyelőre tippem sincs, miből és hogyan élnek. Viszont csak mosolygós, boldog emberrel találkoztam az ittlétem alatt, mindig jut idejük és pénzük beülni valahová egy sörre, vagy egy koktélra. Szerintem olyan szavak, mint gond, probléma, idegeskedés, sürgős elintéznivaló nem is szerepel a szókincsükben. Az európai pörgésből érkezve ezt még szokni kell. Valamelyik nap a délelőtti edzést egy órával később tudtam elkezdeni, mert a csarnok előtt spontán utcabál alakult ki. Hát, ilyen ország ez."

A szakember felmérte: a dominikai szövetségi kapitány poszt a női válogatott élén nem éppen a szakma csúcsát jelenti, viszont edzőként igenis lát kihívást a munkában és a feladat elvégzésére is megvan a sansz.

„Ha a magyar, vagy akár a román bajnokságban kapnék egy ilyen csapatot, na az valóban gáz lenne, ellenben itt alapvetően más mezőnyben kell helytállni, úgyhogy nem eleve reménytelen a helyzet. Persze sok munka, áldozat és kitartás szükséges hozzá minden fél részéről, mert csak annak lehet eredménye."