Görbicz Anita: Igazi csapat voltunk a pályán

Vágólapra másolva!

2011.10.26. 11:13

Címkék

Sűrű a női kézilabdázók programja. Görbicz Anita, a válogatott irányítója alig tért haza társaival Fehéroroszországból, ahol a 28–25-ös selejtezőbeli győzelemmel nagy lépést tett a csapat az Eb-részvétel felé, szerdán már utazik Debrecenbe. Klubja, a Győr ugyanis a nyári bajnoki döntő óta először látogat a cívisvárosba – toronymagas esélyesként.

– Nagyon embert próbáló volt a hétvége?
– Mit mondjak? Rosszat nem szeretnék, olyan nagyon jót meg nem tudok. Borzasztó hideg volt, ami a szállodát illeti, az meg, hát… Olyan volt, amilyennek egy fehérorosz szállodát elképzel az ember. A szombati edzésünket este fél nyolcra tették, úgyhogy addig nem volt mit csinálnunk Mogiljevben, jobb híján sétáltunk egyet, és míg a tréningre rendesen befűtötték a csarnokot, vasárnap, a meccsen már majd’ megfagytunk a bemelegítés alatt. De jól viseltük, megbeszéltük, hogy nem akadunk fenn semmin, ezen nem múlhat a győzelem. És aztán szerencsére nyertünk is.

KÖVETKEZIK A KÉT LEGUTÓBBI DÖNTŐS CSATÁJA
A női kézilabdázók számára sincs megállás: szerdán már újra a bajnokság van terítéken. A legutóbb döntőt játszó Debreceni VSC ma a címvédőt fogadja az NB I 7. fordulójának rangadóján. Köstner Vilmos, a hajdúságiak edzője szerint csapata számára remek erőfelmérő lesz a csata. „Ugyanolyan alapossággal, figyelemmel, elszántsággal készülünk, mintha a bajnoki döntőről lenne szó – szögezte le Köstner Vilmos, a DVSC-Fórum vezetőedzője, akinek csak a térdsérüléssel bajlódó Hornyák Dórát kell pótolnia. – Igaz ugyanakkor, hogy mi is megváltoztunk, a Győr is, csak a másik irányba: még erősebb csapat lett. Az ETO ellen egyetlen magyar együttes sem esélyes, mi sem, de azért szeretnénk, ahogy a tavalyi döntő debreceni mérkőzésén, most is korrekt, jó meccset játszani. A játékosaim számára jó lehetőség, hogy felmérjék, hol tartunk a világ egyik legjobb csapatához képest, bízom benne, hogy nagy élmény lesz a találkozó.”

– Mondjuk nem túl könnyen.
– Tudtuk, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, pláne idegenben. Nagy hiba lebecsülni ezt a fehérorosz társaságot, tényleg nagyon jó csapat. A balkezesük például lehet, hogy egy cselt sem tud megcsinálni, de ha felmegy, tizenhárom méterről úgy bevágja a labdát a léc alá, hogy a kapus még a kezét sem tudja felemelni. Meg nagyon keményen védekeztek, ebben például a meccs elején felül is múltak minket.

– Aztán mi változott meg?
– Hogy már nem voltunk olyan puhányak, mint addig. Vérten Orsi combsérülése után, amely miatt az idén már nem is játszik szegény, elegünk lett abból, hogy a fehéroroszok ütnek-vágnak minket, mi meg tűrjük. Meg akartuk mutatni, hogy nem hagyjuk magunkat, felvesszük a kesztyűt.

– Ennek volt köszönhető a győzelem?
– Igen, illetve annak, hogy összességében megvalósítottuk, amit Karl Erik Böhn és Siti Bea kért tőlünk. Voltak hibáink, akadtak nehézségek, hiszen jó ideig vezettek is a fehéroroszok, de úgy érzem, jól harcoltunk. Akik csereként álltak be, hozzá tudtak tenni a játékhoz, akiknek kevésbé ment, azok le tudtak ülni rendezni a gondolataikat, és utána visszaállva jól teljesítettek, szerintem igazi csapat voltunk a pályán – az meg nagyon fontos. Tudtuk, mennyire nagy szükség van a győzelemre ahhoz, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra, végül sikerült leküzdenünk minden akadályt.

– Akkor elégedetten tekint vissza az elmúlt hétre?
– Mindenképpen, nagyon élveztem. Korábban is mondtam, hogy kíváncsi vagyok, milyen egy norvég edzővel dolgozni, eddig igazán jók a tapasztalataim. Nagyon hasznos volt ez az egy hét, annak ellenére, hogy nem volt valami sok edzésünk, és nem is végeztünk különösebben kemény edzésmunkát, inkább a taktikával foglalkoztunk – a kapitány meg is mondta, hogy a jövőben ennél azért nagyobb terhelésre számíthatunk.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!